Az euró mint társadalmi és kulturális vállalkozás II.
Majdnem pontosan öt évvel ezelőtt jelent meg azonos című írásom az Élet és Irodalom hasábjain (2010. szeptember 3.). Ennek a cikknek a bevezetőjében írtam az alábbiakat:
„Az euró az európai társadalom hatalmas és egyedülálló vállalkozása, amelynek sikere vagy kudarca rengeteg egymást erősítő vagy éppen gyengítő – gazdasági, társadalmi, politikai, sőt kulturális és erkölcsi – tényező együttállásától, jövőbeni mozgásától függ. Ezek legtöbbje rövidebb vagy hosszabb távon tudatos politikai cselekvés révén kedvezően alakítható, feltéve, ha az európai társadalmakban és a mindenkori politikai vezetésben megvan az elszántság és a kellő szakmai felkészültség a hatékony munkára.”
MELLÉKLET: Elvesztett évtized - 140 pont
Tíz évvel ezelőtt, 2003 karácsonyán jelent meg Verseny és szolidaritás című hosszú írásom az Élet és Irodalom ünnepi számának mellékleteként. A 130 pontban összefoglalt mondanivaló egyrészt gazdaságpolitikai alapvetést, piacgazdasági szakmai okfejtést tartalmazott, másrészt javaslatok vázlatát már akkor is égetően szükséges szerkezeti reformokra. A kicsi, nyitott, az átmenet nehézségeivel küzdő és felzárkózni kívánó országokra általánosan érvényes, így ma is változatlanul helyes gazdaságpolitikai vonalvezetést az akkor uralmon levő kormányzat gőgösen elutasította, az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságot irányító többi kormány pedig teljesen figyelmen kívül hagyta. A 2010-ben uralomra jutott jelenlegi rezsim már alternatív elméletet gyártott leszakadást gyorsító intézkedéseinek eszmei megalapozásához.
MELLÉKLET: Elvesztett évtized – 140 pont
Tíz évvel ezelőtt, 2003 karácsonyán jelent meg Verseny és szolidaritás című hosszú írásom az Élet és Irodalom ünnepi számának mellékleteként. A 130 pontban összefoglalt mondanivaló egyrészt gazdaságpolitikai alapvetést, piacgazdasági szakmai okfejtést tartalmazott, másrészt javaslatok vázlatát már akkor is égetően szükséges szerkezeti reformokra. A kicsi, nyitott, az átmenet nehézségeivel küzdő és felzárkózni kívánó országokra általánosan érvényes, így ma is változatlanul helyes gazdaságpolitikai vonalvezetést az akkor uralmon levő kormányzat gőgösen elutasította, az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságot irányító többi kormány pedig teljesen figyelmen kívül hagyta. A 2010-ben uralomra jutott jelenlegi rezsim már alternatív elméletet gyártott leszakadást gyorsító intézkedéseinek eszmei megalapozásához.