Fenyvesi Orsolya
Tovább
Nyaralás
Három éve voltunk együtt, amikor nyaralni mentünk a 19. századba. Természetesen a második felébe, egyikünknek sem hiányzott a stressz. Az utat az apám fizette.
A gond ott kezdődött, hogy amikor felébredtünk, ott volt egy család. Nem a mi családunk, szerencsére, és tán nem is az őseink, de kétségkívül apa, anya, gyerekek, nagybácsi, és az ő érkezéseik és indulásaik. Azt a kevés személyes holmit, amire, úgy gondoltuk, szükségünk lehet, egy IKEA-s zacskóban hoztuk magunkkal. Most pedig magyarázkodhattunk a műanyag miatt. Eszünkbe se jutott, hogy eszükbe se jut majd a jövőről faggatózni.
