Új társadalmi szerződést, benne az aktív generáció terheinek csökkentését, a nyugdíjasok újbóli szerepvállalását javasolja a Nyugdíj Kerek­asztal volt elnöke, aki szerint mielőbb meg kell mondani a fiataloknak és a mai harminc-negyven éveseknek, hogy az ország képtelen fenntartani a mai nyugdíjrendszert. A 65 éveseknek pedig ismét fel kellene vállalniuk bizonyos terheket, szélsőséges esetben akár a nyugdíjcsökkentést is, hogy gyerekeik ne kényszerüljenek kivándorolni, és unokáik is Magyarországon nőhessenek fel. Ha ugyanis mindez nem következik be, akkor az állami bevételek egyre nagyobb részét nyugdíjra, és nem az oktatás és egészségügy fejlesztésére költi a mindenkori kormány. A változást persze csak olyan politikusok tudják végrehajtani, akikben megbízik az ország. A Nyugdíj Kerekasztal volt elnökével, Holtzer Péterrel Kardos Ernő beszélgetett.

A hazai diploma minőségének értékét megőrizni hivatott Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) azért veszítheti el tagságát a brüsszeli székhelyű European Association for Quality Assurance in Higher Education (ENQA) nevű szervezetben, mert az új nemzeti felsőoktatási törvény elfogadása után megszűnt a magyar minőségbiztosítás anyagi biztonsága és szakmai függetlensége. Bár első reakciójában az Emberi Erőforrások Minisztériuma még tagadta, hogy a kormány megsértette az akkreditációs bizottság szuverenitását, de közleményében ennek némileg ellentmondva azt is jelezte: készen áll „az akkreditációs eljárások finomhangolására”. Az óvatos nyilatkozat magyarázata: ha a MAB a következő két évben nem kapja vissza a szabad működés lehetőségét, végleg kizárhatják az európai szervezetből.

A közvélemény-kutatók által megkérdezettek többsége már jó ideje úgy nyilatkozik, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok, és ezért kormányváltásra lenne szükség. Mégis, ugyanezen közvélemény-kutatások szerint, „ha most vasárnap lennének a választások”, újból a Fidesz győzne, akár kétharmaddal is. Kormányváltásra tehát – úgy tűnik – lenne igény, változásra mégsem lehet számítani. Eközben a szavazók minden korábbinál jelentősebb része „rejtőzködik”, nem árulja el, kire adná a voksát.

November elejéig kaptak haladékot a bankok a kormányfőtől és különböző kormányzati tisztviselőktől egy új, a bajban lévő devizahitelesek helyzetét rendezni hivatott mentőcsomag kidolgozására. Ezúttal a Bankszövetség válasza is szokatlanul kemény volt: erre a bankok egymagukban, a kormány érdemi közreműködése nélkül nem tudnak és nem is akarnak vállalkozni. Patai Mihály elnök ehhez még hozzátette: tizenkétmilliárd svájci frank átváltása még Svájcnak is nehézséget jelentene.

A magyar társadalom 2010-ben el akarta hinni a Fidesz ígéreteit: hogy „két hét alatt rend lesz”, hogy érezhetően javul a közbiztonság, hogy többé nem lesz korrupció és hatalmi visszaélés, hogy Orbán végre rendet és nyugalmat teremt ebben a sokak számára a rendszerváltás óta kiszámíthatatlan és áttekinthetetlen világban. Ez az „autoritásszomjúság”, amelyre a Fidesz rá is játszott, hívta elő a magyar társadalomban a rendpártiságot, az erős állam óhajtását – ekként magyarázza Hosszú menetelés című társadalom-lélektani vázlatában Pataki Ferenc, miért és hogyan nyerte el valódi program nélkül a most kormányzó erő a választók több mint felének támogatását, egyúttal a parlamenti mandátumok kétharmadát, s miért őrzi szinte változatlanul népszerűségét.