A szigetország bulvársajtójában nagyobb szenzáció volt, hogy Mako hercegnő mindent (császári udvart, kiváltságokat, jövedelmeket) odahagyva október végén végre csak férjhez megy, és polgári származású választottjával Amerikába költözik, mint hogy a parlament a hét elején új kormányfőt választott.

A múlt pénteki iráni elnökválasztásnak az volt a legfőbb tétje, hogy mekkora lesz a részvétel. A voksolás végeredményét ugyanis mindenki jó előre borítékolhatta. Nem volt igazán nehéz dolguk a közvélemény-kutatóknak – a félhivatalosan meghirdetett számok igazolták az előzetes „több mint sejtéseket”.

Kabul ködbe burkolózott, egyre nagyobb villámlásoktól tartanak. Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy szeptember 11-ig kivonja összes katonáját Afganisztánból. A helyi rendszer biztosítékait. Már a Trump-adminisztráció is megállapította, hogy Amerika leghosszabb és megnyerhetetlen háborújának véget kell vetni. Nem véletlenül nevezik Afganisztánt „a birodalmak temetőjének”.

Augusztus végén váratlanul – kiújuló betegségére hivatkozva – másodszor is lemondott Abe Sindzó japán miniszterelnök. Azóta a kormányzó párt sietve lezavarta az átmenetet. A külvilág kitartóan kémleli: változik-e ettől bármi Tokióban?

Megingott a mintaállam. Szingapúrt sokáig a világjárvány kezelésének modelljeként emlegették. A távol-keleti városállam sajátosan szigorú módszertannal, derekasan küzdött a koronavírus kordában tartásáért. Aztán amikor résnyire újranyitotta kapuit, maga is beleremegett. A „kis tigris” botlásának okai éppen történelmi görcseiben keresendők.

Karnyújtásnyira a béke? Afganisztánban aligha hisz ebben bárki is. Hallották ezt épp eleget az elmúlt jó négy évtized során. Időközben több nemzedék nőtt föl, amelyek nem ismertek mást, mint a robbanásveszélyes mindennapokat. De mit hozhat a hosszúra nyúlt amerikai–tálib tárgyalások eredményeképpen február 29-én aláírt megbékélési dokumentum? Ebben gyaníthatóan továbbra is több a kérdéses elem, mint a válasz.

Nem született meglepetés a múlt hét végén a tajvani parlamenti és elnökválasztáson. A várakozásoknak megfelelően újraválasztották Caj Jing-ven elnök asszonyt. Sőt, pártja, a Demokratikus Haladó Párt (DPP) megőrizte törvényhozási többségét – ez kevésbé látszott biztosnak. Az viszont biztos, hogy a szigetország 19 millió választójogú polgárának döntése nem nyerte el Peking tetszését.