Zsembery Borbála

Jász Attila: Felhőfoszlányok a haj­nali fűben. Kortárs Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2022, 141 oldal, 3000 Ft

Ellentétben a Bölénytakaró című kötettel, ennek a könyvnek a borítóján nem szerepel a fiktív társszerző neve, ám a fülszövegen túl egyes írások is tematizálják a közös alkotást. Az első füzet negyedik egységében egy rövid, prózában írt részlet idézi fel a szenttel való első találkozást, amely teljesen hétköznapi (nem is feltétlenül túl izgalmas) múzeumlátogatásnak hatna, ha a záró sorok csendje nem sejtetne valami többet: „te pedig állsz csak lecövekelve az üvegvitrin túloldalán, hallgatod a csendet hosszan a fülhallgatóból a történet után.” (18.) A kötet egyik központi kérdése a csend és az elhallgatás lehetségessége, illetve a csend jelentéssel feltöltése. Szent Fausztina alakja sem kifejezetten az irgalmassága, sokkal inkább a visszahúzódó, szemlélődő, később közvetítő pozíciója okán válik fontos szereplővé.

Tovább

Tatár Sándor: Haalaadaas. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 120 oldal, 2990 Ft

Az első ciklus versei a költői identitás körülírását célozzák az elődök és a kapcsolódási pontként felmutatott kortársak megidézésén keresztül. A névsor igen változatos – többek között József Attila, Nietzsche, Petri, Nádas Péter és Várady Szabolcs alakja jelöli ki a lírai én helyét a magyar költészeti hagyományban. A leghangsúlyosabb szerep Petri Györgynek jut, akihez a lírai én sokszor vitatkozó pozícióból, kérdésekkel kapcsolódik. „Aki bármiben is hisz: az hülye / – így Petri. Kiskaput, alkudozást nem engedélyezőn, / tökösen. = Az én ízlésemnek túlzott szigorral. / Mi az, hogy >bármiben is<?” (Ábrándkergetés (helyett), 35.) A vers folytatásában a beszélő az élet apró, sokszor reflektálatlanul hagyott ok-okozati összefüggései mellett tesz hitet, végső bizonyosságként pedig saját halálának vízióját állítja szembe a megidézett előd hitetlenségével.

Tovább

Milbacher Róbert: Le­gen­da­hán­tás. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 286 oldal, 4999 Ft

Milbacher Róbert legújabb könyve érdekes hibrid: majdnem tanulmánykötet, nem éppen tankönyv, nem egészen szöveggyűjtemény. A cím és az alcím (Legendahántás – 50+1 tévhit a magyar irodalomban) elsőre azokat a manapság nagy népszerűségnek örvendő kiadványokat idézheti meg, melyek a magyar irodalom „legkedveltebb” alakjainak magán- (elsősorban szerelmi-) életét tárgyalják a széles olvasóközönség legnagyobb gyönyörűségére. Aki ilyesmire számít, nagyot fog csalódni, két okból is: egyrészt Milbacher könyvének alcíme kissé nagyvonalúan általában a magyar irodalomról beszél, valójában azonban a kötet csak XIX. századi magyar szerzőkkel foglalkozik, másrészt a Legendahántás fejezeteinek az élvezeti értéken túl komoly (tudományos) tétje is van.

Tovább

Makáry Sebestyén: Delta
Serestély Zalán: Közös hűlés
Sánta Miriám: Hétfőn meghalsz
Lukács Flóra: Egy sanghaji hotel teraszán

Tovább

Ketten egy új könyvről – Mesterházi Mónika: Nem félek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 126 oldal, 2499 Ft

A címadó vers a kötet leghosszabb szövege, melyet a szerző Márványi Juditnak emlékének ajánl. Ebben – a többi szövegtől eltérően – a gyászt folyamatában látjuk kibomlani. A fragmentált szöveg egyes egységei töredékekben villantják fel a szeretett barát kórházi tartózkodását, lassú halálát, az újra és újra megtörténő, mozdulatokba, félszavakba bújtatott búcsú-kísérleteket, majd a halált és az azt követő elfogadást. Ez a vers abban is eltér a többitől, hogy nem egyetlen, jó szögben kivágott képpel dolgozik, hanem egy motívumra épít nagyon finoman. A tenger nem csak ebben a szövegben kap szerepet, a kötetben máshol is felbukkan, mindig egyfajta jótékony távolságot, szükséges, megnyugtató otthon-nem-létet jelentve. A Nem félek tengere egyszerre jelenti a távolodó másik alakját és a nyugalmat adó távollétet. A vers elején ezt olvassuk: „(…) és megérkeztem / a tengerhez, te vagy a tenger, / mondtam, és most nézlek.” (88.), majd a zárlatban a beszélő a tenger felé tart, ami jelentheti a megnyugvást, de a halálban való egyesülést is: „(…) Elindulok erre, mert szép az ösvény, / megyek egy irányba, ahogy élek, // le a vízhez, (…) / és nem foglalkozom a visszaúttal, / megyek le, ott a tenger.” (95.)

Tovább

Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 112 oldal, 2999 Ft

A címadó szöveg disztópikus jövőkép, amelyben Budapest utcáit meztelen, indiánnak maszkírozott gyerekek tartják rettegésben. Az elbeszélő negyvenes, kiábrándult nő, aki végül csatlakozik a gyerekek csapatához, hogy segítsen nekik kitörni a „rezervátumból”, és kezükbe venni a saját jövőjüket. Ha nem is ez a legerősebb szövege a kötetnek, címadónak mégis jó választás, hiszen a szabadság, a szabadulás, a kitörés vagy kitörni vágyás motívumaiban jelöli meg a novellák fókuszát.

Tovább

Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is. Fordította Orzóy Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 3999 Ft

A novellák narrátora szinte mindig hangsúlyosan kívülálló, megfigyelő pozícióból szólal meg. Számtalan visszatérő elem fűzi össze a kötet szövegeit, ezek közül tipikus a vonat mint helyszín, ahol a narrátor egyedül utazik, vagy a szállodai éttermek, ahol egyedül étkezik. A rögzített megfigyelések a legtöbb esetben nem állnak össze klasszikus értelemben vett történetté cselekménnyel, pontos felépítéssel, mégis, éppen a hiányokon keresztül történetként olvassuk őket. Davis prózájának egyik legfontosabb eleme a hiány, illetve a részletezés ellenpontjaként a szinte teljes redukció. A néhány szavas vagy bekezdéses szövegek is a hiányra építve mutatják egy fel egy történet lehetőségét – és Davis bebizonyítja, hogy ennyi is elég.

Tovább

Tamás Zsuzsa: Tövismozaik. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 151 oldal, 2999 Ft

A Tövismozaik sok dologra vállalkozik: egyszerre mutatja be egy meghatározó szerelem történetét, a szülői minták működését és hatását egy szenvedélybeteg anyán keresztül, a felnőtté válás gyötrelmeit és az alkotni képes művész születését, aki a gyászból táplálkozva tud újat teremteni. Tamás Zsuzsa magabiztos kézzel fogja össze ezeket a szálakat, és vezeti rajtuk végig az olvasót, aki minden bizonnyal magára fog ismerni a történet valamely pontján.

Tovább

Ketten egy új könyvről – Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 273 oldal, 3499 Ft

Szabó T. prózája szépen áramló szövegfolyam lehetne, ha a történetek és az elmondásukhoz használt nyelv kettőse erősítené, és nem gyengítené egymást. A történetek egyszerűsége, hétköznapisága korántsem lenne baj, ha a hozzájuk társuló nyelv, illetve nyelvi megoldások nem egyszerűsítenék őket a végletekig, helyenként szinte a bulvárig.

A kötetben szereplő novellák a felfokozottság mellett sok helyen az idilli nyugalmat, a paradicsomi állapotot is bemutatják, mintegy a női lét másik felét. Ezek a történetek meg mintha a ló másik oldalán lennének, a leírások cukrosak, édesek: „Ahogy a család biztonságából, a szuszogó kuckózások édeni tétlenségéből kiléptem…” (35.) Ennél a sornál akár még iróniára is gyanakodhatnánk, de ennek háromszáz oldalon keresztül semmi jele, ellenben hasonló mondatok még akadnak bőven.

Tovább
Élet és Irodalom 2022