Tóth Erzsébet

Tovább

(képzeld anyuka) Kivirágzott a karácsonyi kaktusz! Tudjuk, hogy ez egy bolond növény, akkor nyílik, amikor neki tetszik, de melyik növény nem? Csak ez a neve, elvárnánk, hogy karácsonykor nyíljon, de fütyül ő ránk. Szerintem érezte, hogy már pár hete menni készülsz, és így búcsúzik tőled. Én csak gyertyát gyújtok, és ülök báván, felfoghatatlan, hogy soha nem érinthetlek már meg. Van egy csomó a torkom alatt, az emlékeztet a hiányodra. De itt vagy, jobban, mint mikor még éltél. Különös, hogy az élő tested már nincs velünk, de mintha a lelked körülfogná az életünket. Amikor még Klárikáéknál feküdtél az ágyon, és a mentősök megállapították a halált, megfogtam a kezed, nagyon hideg volt, de jó volt fogni, és jó volt puszilni a homlokodat, bár te már ezt nem érezted. Nem voltunk puszilgatósok életünkben, de az utolsó években örökké csókoltunk, ölelgettünk Klárival, még azt is gyakran mondtam, hogy szeretlek. Előtte alig mondtuk ezt ki, azt hittük, úgyis tudod, de mégis jó volt kimondani.

Legutóbb, mikor nálam voltál két hónapig, már nagyon sokat aludtál, éjjel is, nappal is, ez furcsa volt, ez a lenyugvás.

Sokszor éjjel, amikor felébredtem és benyitottam hozzád, ültél az ágyon, elfelejtettél lefeküdni. Akkor lefektettelek.

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Távolságtartási törvény

Tovább

Mégis anya volt

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022