Megveszekedett nyár volt abban az évben... a tűzhelyhez közeli falat megnedvesítette a hatalmas lábosban rotyogó barackokból felcsapó gőz, a konyhaajtókban táncot jártak a színes műanyag húrokből álló függönyök, mintha odakintről egy tűzokádó sárkány fújná be a hőséget. A lakók bágyadtra vetkőzve tettek-vettek, s fogadták az új becenévre vágyó tizenegy éves kisfiút, aki lakásról lakásra járva óriási lelkesedéssel számolt be a bérház lakóinak a másnapi Táncdalfesztiválról, amit a ház lakóinak szervezett, felkérve egyben a szülőket, hogy mindenki hozzon le otthonról egy széket, mert másképpen nem tudnak leülni, s állva lesznek kénytelenek végighallgatni a gyerekeik által előadott számokat. Akkoriban táncdaloknak hívták a fesztiválon énekelt nótákat, ám a többség úgy nevezte meg ezeket a műremekeket, hogy „számok”. Neked melyik „szám” tetszett a legjobban?

A tetőn ücsörgő srácok égő cigarettájukkal a csillagokat szurkálták, vagy csak lyukakat akartak égetni a sötétlő semmin. A kamasz fiú érzékeiben lassan végigégett valami részeg remegés, ami akkortájt még szokatlannak tűnt. Aztán hosszú évek kitartó kutatómunkájának eredményeképpen megtanulta, miként fogadja be és hagyja elterülni a szíve párnáján, és miként szabaduljon meg a borzongató ártalomtól.

Szemerkélő szomorúság takarta be a várost, és ezen a szürke égi permeten csak itt-ott ütött át a pislákoló utcai fény. Dalolhatnékja támadt. Másképpen nem tudott és nem is akart reagálni a mellette baktató nőre. Évek óta ebben éltek. A párja néha reménykedve belekezdett valami beszélgetésfélébe, de nem volt ez igazi kezdet, inkább valaminek a vége. A figyelemnek mindenképpen. A férfi, ha mondani akart valamit, nem bíbelődött a szavakkal, de a mondatokkal sem. Megelégedett némi dalfoszlány hangos fölemlegetésével. A szöveget legtöbbször pontatlanul idézte: „Lesz maga jusztia, jusztia, jusztia…”

És most merre? Mi lehet még nyitva? Örök kérdések, hajnali vacogásba csomagolva. Csak azt hallja, hogy nyikorogva döcög keresztül a villamos a nedves holdfényen. A kisfiára gondol, aki odahaza meleg szuszogással alszik, reszkető nyál a párnán. Az anyja ugrásra készen, nyitott szemmel, mégis szépen.