Az öngyilkos merényletek járványát éppígy, alapvetően nem az váltja ki, hogy a muzulmán vallás valamely hittétele megfertőzi az agyat, és emiatt „kattan be” az adott személy. Az egyén az őt körülvevő csoport hatására válik „abnormálissá”.

„Tegnap hajnali háromig – fakadt ki nemrég Jean-Claude Junker, Európa miniszterelnöke – a görög adósság ügyét tárgyaltuk. Három órát aludtam, és hatkor újrakezdtük. Most hajnali három van. Amikor felébredtem, fáradt voltam. Amikor fáradt az ember, nem hoz jó döntéseket.” És a görög csőd mellett ott sokasodik a többi megoldásra váró probléma: a menekültáradat, az ISIS fenyegetése, a britek kilépési szándéka, az ukrán válság, a gyenge gazdasági helyzet és a munkanélküliség súlyos kérdései. Bárhova tekintsünk is Európában – de saját szűkebb környezetünkben –, válságok néznek vissza ránk. Minden arra utal: ahogy eddig dolgoztunk, éltünk és intéztük dolgainkat, nem folytatható. De merre tovább? 

„Van egy álmom, hogy egy napon Geor­gia vörös dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához” – ezeket a sokat idézett szavakat éppen fél évszázada, 1963. aug. 28-án mondta el Martin Luther King. Az öt év múlva meggyilkolt lelkész nem ígért könnyű álmot több százezer fős hallgatóságának. „Menjetek vissza Mississippibe – kérte őket –, menjetek vissza Alabamába, Dél-Karolinába, Georgiába, Louisianába, menjetek vissza a nyomornegyedekbe, az északi városaink gettóiba, tudva, hogy ez a helyzet valamilyen módon megváltozhat és meg is fog változni.” Most, szinte napra ötven esztendő múlva, érdemes visszapillantani: az álom nyomán született valóság a reményt vagy a kétséget erősíti-e azokban, akik hasonló problémákkal küszködnek szerte a világon?  

Michael Crichton regénye - Disclosure - egy szexuális erőszak különös sztoriját dolgozza fel, amelynek szaftos története elfedi a kiindulópontot: az amerikai vállalat távol-keleti üzemegységében elkészült berendezések nagy része - érthetetlen módon - használhatatlan. Tom, a férfi főszereplő, az okot akarja kideríteni, míg vetélytársnő „zaklatója" - Meredith - mindenáron igyekszik ezt akadályozni. Indítékára a történet végén derül fény. Meredith néhány hónappal korábban meglátogatta az üzemet, és - mivel a költségcsökkentés az egyik legfontosabb érv karrierje szempontjából - leállítatta az egyik légkondicionáló berendezést. Ám nem számolt - mert nem értett hozzá - azzal, hogy költségcsökkentése az üzemcsarnok „tisztaszobáját" tette működésképtelenné. A légkondicionáló ugyanis nem az ott dolgozók kényelmét, hanem a chipek összeszereléséhez nélkülözhetetlen tisztaságot szolgálta. A mérnök Tom a történet során több lesújtó megjegyzést tesz a marketingesekre: óriási a dumájuk, de fogalmuk nincs arról, miként működik egy gyár. Ha a marketinges szót politikusra cseréljük, szemünk előtt van az a típus, aki - mint Meredith - meg van győződve, hogy mindenhez ért, ám a valóságban nem képes felmérni tettei következményeit.