Czeglédi András: Ukrónia és vidéke. Typotex Kiadó, Budapest, 2021, 232 oldal, 3500 Ft

Vajon igaz hívő az, aki egy kínai Szűz Máriához és kis Jézushoz imádkozik? Vajon valóban a gyávaság a legnagyobb bűn? Vajon az igazság volt, van vagy lehet, vagy nem más, mint esemény, mint konstelláció – mint lehetőség? Ilyen és hasonló súlyú kérdéseket találunk a kötet középső tanulmányaiban, hogy azután megmaradjunk: Nietzschénél. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Czeglédi a Zarathustra szerzőjének egyik legérzékenyebb, legalaposabb honi értelmezője; az ukrónia témája kapcsán pedig lehetetlen volna nem szólni éppen arról a Nietzschéről, akinél a perspektíva performatív aktusként működteti az igazságot – utóbbiról így sosem tudhatjuk, hol és mikor történik. Czeglédi remek érzékkel mutat rá: az önteremtés nietzschei koncepciója nem más, mind belsővé tett perspektivizmus, mellyel Nietzsche mindenkor és bárhol jelenvalóvá teszi az igazságot – és így lesz a sehol-föld és a semmikor-idő örök visszatéréssé.

Pavlovits Tamás: A végtelen észlelése a kora újkorban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 310 oldal, 3400 Ft

Pavlovits Tamás filozófus, a Szegedi Tudományegyetem professzora legújabb könyvében a következő, kettős tézist fogalmazza meg: a végtelen beépül az emberi elme kognitív struktúrájába, észlelése pedig ily módon előfeltétele a véges tárgyak észlelésének. A sokéves kutatómunka eredményeit összegző kötet mértéktartó módszerességgel lát a probléma kibontásához.

Heller Ágnes: Filozófiai lábjegyzetek. Szerkesztette Daróczi Enikő, Laczkó Sándor, Weiss János. Pro Philosophia Alapítvány, Szeged, 2020, 125 oldal, 3000 Ft

A kötet hét, a Magyar Filozófiai Társaság éves, Lábjegyzetek Platónhoz című konferenciáin 2003 és 2017 között elhangzott előadások szövegét tartalmazza, melyekből, ahogyan Weiss János írja az utószóban, egy kései filozófia vázlata bontakozik ki. (A konferenciasorozat címe Whiteheadre utal, aki szerint a nyugati filozófia lényegében a Platónhoz írott lábjegyzetek sora, az évenként változó témák tehát a lehető legjobb értelemben „klasszikusak”: erény, bűn, igazságosság, szabadság, akarat, bizalom, idegenség stb.)