Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban
Kali Ágnes: Megvakult angyalok
Annie Ernaux: A hely / Egy asszony
Annie Ernaux: Az esemény

► Babarczy Eszter: Néhány szabály a boldogsághoz. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 232 oldal, 3399 Ft

A könyvnek mind a két kudarcokat feldolgozó személyes története olyan jelenbeli társadalmi problémákhoz kapcsolódik, melyekről vagy az előítéletek leegyszerűsítő, torzító vagy pedig a szaktudományok szofisztikált nyelvén szoktunk csak beszélni. Az egyik probléma pszichoszociális jellegű: az ötvenes nők társadalmi leértékelődése, szerepvesztése, kiíródásuk a látható, hallható világból. Erre az első szöveg, A változások kora esszéisztikus életképsorozata reflektál. A másik probléma kényesebb, akár identitáspolitikai viták körébe is vonhatja a második kisregényt, a sodró erejű, szenvedélyes Mi kettent (ahogy másfél éve Háy János Mamikámjával történt), mivel a cigányság társadalmi felemelkedésének esélyeit oly módon latolgatja, hogy közben egy sztereotip történetcsírára is épít: a pénzpumpolásnak ma már általánosan elterjedt (a média, a különféle alapítványok, szervezetek, sőt államok működésében egyformán érvényesülő), a romák esetében azonban megbélyegzett gyakorlatára.

Ketten egy új könyvről – Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 98 oldal, 2990 Ft

A könyvben négy imát, fohászt találunk, ilyen a cím nélküli előhang is. Ebben azt kéri a megszólaló az Úrtól, hogy tartsa „tőle távol” azokat „a dolgokat”, melyek megsebezhetik vagy nagyon is megörvendeztetik. Tegye lehetővé számára a józan távolságtartást, a sztoikus fegyelmet, vagy ha ez nem lehetséges, mert „túl sok lett itt az örvény” (a romantika ezt még így fogalmazta: „mert tövisekre buktam, s hull a vér”), akkor legalább „a dolgok” kiírása, körülírása révén távolodhasson a bajoktól: „A könyvekbe zárd be őket. /A hangokba rejtsd el őket.” Invokáció is tehát a fohász, és persze mélyen személyes vallomás is, az érzelmi terhelhetőség korlátainak a beismerése.

Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói
Szijj Ferenc: Ritka események
Hegedüs Vera: Ostoba
Márton László: Caraffa

► Réz Anna: Mardos. A bűntudatról kilenc fejezetben. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 206 oldal, 4399 Ft

Réz Anna minden tárgyalt bűntudattípust tágabb összefüggésbe helyez. Rávilágít arra, hogy lelkiismereti görcseink ugyan a személyes értékrendünkből fakadnak, ám az egyén értékrendje a társadalom erkölcsi normáihoz, szabályrendszeréhez igazodik. E „külső tekintélyt” pedig ideológiák, gazdasági lobbik, társadalmi, politikai mozgalmak bármikor befolyásolhatják, ha elég erősek érdekeiket érvényesíteni – például a médián keresztül. Így történhet meg az, hogy a legtermészetesebb dolgaink miatt (a kinézetünkért, a testi- szellemi működésünkért) is bűntudatot, szégyent érezhetünk. Mert mondjuk nem vagyunk elég hatékonyak, tettre készek, és nem hasonlítunk a divat- és kozmetikaipar modelljeihez sem. Élni merészelünk, miközben nem vagyunk tökéletesek. Megbocsáthatatlan. A környezetvédelem céljaival azonosulva (és ki nem azonosul ezekkel klímaválság idején?) szintén örökös bűntudatunk lehet. De hiába méricskéljük ökológiai lábnyomunkat, ha a hatalmon lévőket nem izgatja a dolog, a vég bekövetkeztéig klímaszoronghatunk.

Gellén-Miklós Gábor: Szálazódik szét. Versek 2012–2021. Napkút Kiadó, Budapest, 2022, 70 oldal, 2490 Ft

A kötet az egyik leghumorosabb verssel indul, egy travesztált teremtéstörténettel. Ebben egy informatikai program fut(tat)ása nyomán születik az első emberpár, s követi el az első bűnt. Ezúttal a természet ellen. Civódnak „egy kukacos almán / ez harapná, az kidobná”, nem csoda, ha „a biokertész” büntet. A cím (Csökkentett üzemmód) és a befejező sorok előrevetítik a kötet vezérmotívumát: a félig akart, félig élt, „törött lábú élet” (Használt bútor), a „szomorú árnyék”-lét aggodalmát, félelmét (Indián nevem).

► Patak Márta: Fronthatáron. Sco­lar Prím sorozat. Scolar Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 165 oldal, 3975 Ft

A Fronthatáron drámai jelenetezése, visszafogottsága és tömörsége példamutató. Végig (és az olvasási időn túl is) képes fenntartani a feszültséget. Még egy ilyen írást találtam a kötetben, a „görögországi erdőtüzek áldozatainak” ajánlott Visszaszámlálást. Megrendítő olvasmány. Kár, hogy ezek szövegalkotási ökonómiája nem érvényesül a kötet minden írásában. Az énelbeszélők jó része elég sokat fecseg, s van, hogy indokolatlanul. A Lex Higuita korosodó színésznője például a bepasizását meséli el, de szövege jó ideig úti jegyzetnek hat. A kocsija lerobbant, stoppolt, felvette egy nála húsz évvel fiatalabb, focirajongó férfi, ő pedig a férfi helyett a dunántúli tájakban gyönyörködik, s az autójavítás gondja helyett a talaj kizsigerelésén s a völgyhidas öngyilkosságokon töpreng. Ám mire Pestre érnek, a két magányos szív egymásra talál, az útirajzból love story kerekedik. Úgy vélem, a szerző, aki sokszor megjárhatta az utat Kaposvár és Pest között, a maga megfigyeléseit és reflexióit ajándékozta hősének, csak épp annak lelkiállapotával, sztorijával és beszédhelyzetével nem kalkulált (hogy kinek is mesél először jelen, aztán múlt időben).

Bódis Kriszta: Kisasszonyképző. Istenhegy I. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 502 oldal, 499 Ft

Bódis Kriszta eddig a szegregáltak, a perifériára szorultak körében megélt tapasztalatait rögzítette dokumentumfilmjeiben, szépprózáiban, köztük a nagy visszhangot kiváltó Kemény vajban (2003). A váltás igen nagy. Most írásos dokumentumok (a könyv függelékeként felsorolt életrajzok, visszaemlékezések, kultúrtörténeti és történelmi munkák) alapján múltbeli életet regényesít. Hogy miért a fordulat, azt a Kisasszonyképző sejtetni engedi. Bódis Kriszta a maga személyiségének és törekvéseinek az előképére találhatott, mikor Tüdős Klárát felfedezte. A művészi sokoldalúság, a cselekvő szolidaritás és a „teremtő fejlődés” bergsoni lendülete Bódis Krisztát és Tüdős Klárát egyaránt jellemzi. A Kisasszonyképző épp azt a folyamatot követi végig Klára életében, amikor ez a habitus kialakul:11–24 éves kora között.

Láng Orsolya: Személyes okok
Fekete Richárd: Módosítás
Fehér Renátó: Torkolatcsönd
Fekete Vince: Halálgyakorlatok

Neven Ušumović: A csalogány nyelve. Elbeszélések. Fordította Ladányi István, Sándor Laura illusztrációival. Fórum Kiadó, Újvidék, 2021, 161 oldal, 3175 Ft

Meggyőző ez a prózavilág, és nagyon egységes. Pedig két kötet az alapja: a 2009-es Makovo Zrno, melyet Ušumović vállaltan Csáth Géza-motívumokra írt, és a 2012-es Rajske ptice. Igényes a válogatás is, kimondottan izgalmas, magyar nyelven is felkavaró műveket tartalmaz – ez a szerző és Ladányi István, a fordító közös érdeme. A könyv első felében és a záró szövegben a Vajdaság és Szabadka a helyszín (egyszer Budapest), a második felében inkább Koper és Isztria. A téma is kettős, de nagyon összetartozó: a fiatalok elkeseredett önkeresése és az öregek talajtalanná válása. Együvé tartozásukat az egységes látvány- és hangulatvilág is erősíti. A romos gyárépületek, sáros külterületek sivárságát, az éjszakai tájak homályát csak a groteszk helyzetekben ellenpontozza a tenger képe, a jég hajnali szikrázása a Palicsi-tón, egy tölgyes vagy egy tisztás a kelebiai határsávban.

Sebastian Barry: Egyezer hold. Fordította Morcsányi Júlia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 294 oldal, 3999 Ft

Mert feketét és indiánt még Észak és Dél háborúja után sem védett igazán a törvény – tanúsítja az Egyezer hold cselekménye, mely 1875-ben vagy ’76-ban Nyugat-Tennesseeben játszódik. A jogcím az embertelenségre évszázadok óta készen állt: a „nigger és az ingyán” nem ember; élősdi féreg, majom, civilizálhatatlan vad, tehát akként is kell bánni vele. És akkor a fehér ember maga is vadállat lehet, bár ki tudja, van-e olyan állat, amely szadista élvezettel, dühödt mámorral képes ölni, csonkítani, égetni, erőszakolni, agyonverni, lincselni, mint a két Barry-könyv katonaviselt emberei közül a legtöbb.

Háy János: Mamikám. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2021, 196 oldal, 3499 Ft

A Mamikámnak ez a nevesincs nő, az elbeszélő a legizgalmasabb figurája. Nem tűnik átlagosnak, igaz, átlag alatti jövedelemszinten is él. Fékezhetetlen indulataival, dacosan fölvállalt érzékiségével (férfiéhségével) és az ösztöneinek álljt parancsolni ugyan nem tudó, de létező morális érzékével, no meg szenvedélyes igazságkeresésével az Arany-balladák bűnös-bűntudatos hősnőire emlékeztet, illetve az antik Médeiára, Phaedrára. Örökös vibrálása, nyugtalansága gyermekkori traumák öröksége, s ez fogja története egy pontján tragikus örvénybe rántani.

Bozsik Péter: Behódolt tartomány. Versek és versfordítások. Munjin Andrea illusztrációival. Forum Kiadó, Újvidék–Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 176 oldal, 2490 Ft

A valahai otthonos világ szertefoszlott. Támadók és védekezők, otthon maradottak és elmenekülők soha többé föl nem lelik. A Magyarországra érkező Bozsik Péter sem. Nagy közvetettséggel, de erről is beszél (plusz az újrakezdés nehézségeiről) Az üveggolyózás művészete, a kötetbeli Bozsik-versek legszebb darabja. S ha az otthonosság nem is, de a társadalomba vetett bizalom, az visszanyerhető-e? Bozsik indító és záró költeménye, a Vajdaságot megidéző Dekódolt tartomány és a magyarországi viszonyokat festő Behódolt tartomány (esetleg pár „patrióta kannibál”-portré, mint amilyen a panaszmagyar az adrián), nemleges választ adnak erre a kérdésre.

Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft

Jelen és múlt sokrétű, ellentmondásos kapcsolata önmagában is tárgya sok Rakovszky-versnek. Az Egyirányú utca (1998) híres idő-versei a jelen örökös múlttá porladásának és a múlt jelenben való továbbélésének a tapasztalatát rögzítik tény- kép- és víziószerűen. S persze ott van a vágy is az idő visszaforgatására, a múlt korrigálására, egyúttal a fájdalom ennek megvalósíthatatlansága miatt: „És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, / ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, / csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, / amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még! / Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!” Az, hogy az élők maguk is árnyak, mert nem a saját életüket élik, a Téli napforduló (2006) című verses novellától lesz általánossá a Rakovszky-versek világában. Az árnylét egyik oka, hogy a történelem sodrába került ember nem alakíthatja az életét, elszenvedi, s így el is idegenedik tőle.

Szaniszló Judit: Leli élete. Mag­vető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 264 oldal 3499 Ft

Szaniszló második kötete, a Leli élete, ez a mozaikos családregény (központjában egy felnőtté válás, majd egy regényírás történetével) már igazi epikus erényekkel is dicsekedhet: a karakterek finoman rajzolt, de élesedő kontúrjai, a személyközi kapcsolatok szavakban, gesztusokban és elhallgatásokban megmutatkozó sokrétűsége s a történetek valószerűsége, történelmi hitele olyan benyomást kelt, mintha a feltartóztathatatlanul áradó életet rögzítette volna itt valaki, se hozzá nem tett, se el nem vett.

Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló. Válogatott és új versek. Prae.hu + Líra és Logika Kiadó, Budapest, 2018, 76 oldal, 2790 Ft

Van a kötetnek egy motívumsora, amely tágasabb, univerzális perspektívába helyezi a gyötrő életeseményeket, s így előkészíti a záró verset, a Vadont. Ez a „van”-nak és a „nincs”-nek, a mindennek és a semminek, a szilárdnak és a légneműnek, testnek és árnyéknak a paradox egymásba játszatása a könyv több pontján.