Szemlélődő természetű ember vagyok, akit érdekel, honnan merre tartunk. A géntechnológia vagy annak genomszerkesztési változata nem tölt el rettegéssel, persze túlfokozott várakozással sem. A bonyolultnak tűnő történet, amiről most írok, egy ideje lázban tartja a kutatói társadalmat. Az emberi csíravonal kínai ikermagzatokban elvégzett módosításának híre november 25-én ért el bennünket, és pár nappal később alig volt jelentősebb sajtóorgánum, amely ne tárgyalta volna. A hír röviden úgy szól, hogy a HIV-pozitív apa spermiumának és ettől mentes anya petesejtjének genomszerkesztésével (a módszer neve CRISPR/Cas9, a továbbiakban CC) inaktiválták az egyik legismertebb HIV-receptorfehérjét termelő emberi gént (CCR5). E gén által termelt, ún. kemokinreceptor-fehérje segíti be a sejten belülre a vírust, mely folyamat a betegség kialakításához nélkülözhetetlen. A gén csendesítése – ezáltal a fehérje termelődésének gátlása – révén a kínai ikerpár több HIV-törzs ellen védetté vált.

Nem hiszek a plecsnikben, afféle szűkmarkú önjutalmazó vagyok. Három kitüntetést kaptam életemben, s az egyiket a Wikipédia is nyilvántartja. Zománcozott ezüst, amivel pénz nem járt, de amiért megállítottak a kedves ellenfeleim, és gratuláltak. Értetlenül bámultam őket azt mérlegelve, hogy mi a motiváció. Szóval köszönöm, ebből a termékből már egy életre megkaptam, ami járhat nekem. Itt porosodnak, két hatalmas érem és egy csicsás kitűző, amit még próbaképpen sem tűztem fel. Nem hálátlanság akar ez a részemről lenni, csak tettem ezekért. Régóta kísért egy tanács – amelyet az irodalomtanáromtól kaptam –, úgy szólt, hogy nem szerencsés, ha a spájzban a nagyi kajszibefőttjét partvissal lekotorjuk, mert általában szétloccsan a kövön, és az üvegszilánk lesz az összetételében a meghatározó.

Orbán Viktor nyerőembere volt, átlavírozta a környezetvédelmit a vidékfejlesztési csúcsminisztériumba. Aztán mennie kellett. Most a minisztérium csak egy főosztály, hajdani vezető munkatársai szétszéledtek. A maradék hallgat, igyekszik észrevétlen maradni. Illés Zoltán kikerült a párt periferiájára, bár most ösztöndíjjal az Egyesült Államokban dolgozik, aztán szeptemberben hazajön a Közép-európai Egyetemre, ha az még itt lesz egyáltalán, és nem Bécsben. Változik minden, csak valahogy ez a hazai mélyröpülés nem. Nem kivételek ez alól a megboldogult baloldali kormányok sem.

A multik a hunyók kommunikálja a karcagi expolgármesterünk, akikért persze én nem igazán aggódhatok. A növényvédő szerekkel kapcsolatos írásaim (éppen az ÉS-ben jelentek meg) miatt hajdanán persona non grata-nak is nyilvánítottak, vagyis most ereszkedetten nézhetem azt, hogy megtépik őket.