Bartha Judit

Gurka Dezső: Novalis magyaror­szá­gi vonatkozású motívumainak élet­rajzi háttere. A Charpentier csa­lád kapcsolati hálójának irodal­mi aspektusai. Gondolat Kiadó, Bu­dapest, 2023, 122 oldal, 3500 Ft

A tudománytörténész és filozófus Gurka XVIII–XIX. századi jénai és freibergi mineralógiára irányuló eddigi kutatásai részint önálló tanulmányok formájában, részint pedig az általa 2009-től szerkesztett tudománytörténeti könyvekből álló sorozat egy-egy darabjaként jelentek meg a Gondolat Kiadónál magyar vagy német nyelven. Nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltók azok a magyarországi forrásfeltáráson alapuló munkái, amelyekben a romantikus mineralógia tudománytörténeti megközelítéseit és a konstellációkutatást a Charpentier és a Podmaniczky család „kapcsolati hálójában” keresztezi egymással.

Tovább

Lannert Keresztély István: Bevezetés a drámapedagógiába
Bethlenfalvy Ádám: Dráma a tanteremben
Táguló realitás
Pados Eszter – Horváth Kata – Janda Zsuzsa: Játékok a jövőért

 

Tovább

Romantikus baráti körökben Murr kiléte sem adhatott okot különösebb találgatásokra. Hoffmann 1818-ban egy szürke csíkos kandúrmacskát fogadott be a Taubenstrasse és a Charlottenstrasse sarkán lévő lakásába. Ekkoriban igen zajos társasági életet élt Berlinben. Kezdeményezésére alakult meg az úgynevezett Serapion-testvérek, a későbbi Die Serapions-Brüder (1819/21) kötet címadójaként szolgáló asztaltársaság. A jogász, orvos, költő és író törzstagok (Theodor Gottlieb von Hippel, David Ferdinand Koreff, Karl Wilhelm Salice-Contessa, Friedrich de la Motte Fouqué, Adalbert von Chamisso és Julius Eduard Hitzig) a charlottenstrassei Lutter & Wegner kocsmában hajnalba nyúló irodalmi beszélgetéseikkel és dorbézolásaikkal vonták magukra a figyelmet. Itt fogalmazta meg Hoffmann az esztétikája alapkövének megtett serapioni elvet is, mely szerint bármilyen, hatásosan és érzékletesen tálalt rögeszme lehet művészi értelemben valóság, míg maga a prózai valóság a költői világhoz képest akár puszta illúziónak is tűnhet.

Tovább

Számos dologban különböznek egymástól ezek a regények, van azonban egy fontos közös vonásuk. A női nézőpont érvényesítésén túl, bennük a jövőként előrevetített baljóslatú világ és az ahhoz képest még távolabbiként tételezett homályos jövő, amelyből a már letűnt kor hőseinek cselekedeteit az utókor értelmezni próbálja, egyetlen hatalmas folyamként jelenik meg. A múltfeltárás eredményességét illetően Atwood meglehetősen optimista: hisz abban, hogy a kollektív emlékezet által meghamisított tények torzítatlan valójukban, igazgyöngyként emelkedhetnek ki az idő habjaiból. Saját történeteinket azért is kell újra és újra elmesélnünk, hogy nyomot hagyjunk velük. „Hogyan történt ez az egész? ‒ ezt kérdik majd a leszármazottak, ha rábukkannak a bizonyítékokra, a romokra. A romos bizonyítékokra. […] Talán azt mondják majd: Ezek a dolgok nem valódiak. Fantazmagóriák. Álmokból épültek, és most, hogy már senki sem álmodja őket, elporladnak.” (Guvat és Gazella, 312‒313.)

Tovább

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Berg Judit: Az őrzők
Berg Judit: A keresők
Eric Walters–Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

Tovább

Margaret Atwood: Az ehető nő
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Susanna Clarke: Piranesi

Tovább

Joseph O’Connor: Árnyjáték
Dacre Stoker és J. D. Barker: Dracul
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
Matt Ruff: Lovecraft földjén

Tovább

Margaret Atwood: Testamentumok
Jennie Melamed: Lányok csöndje
Rafael Pinedo: Plop
Naomi Alderman: Hatalom

Tovább
Élet és Irodalom 2024