Bengt Jangfeldt: Mi és ők
Az orosz eszme története
Pavel Baszinszkij: Az igazi Anna Karenyina
Olga Tokarczuk: Empuszion
Természetterápiás horror
Petneki Noémi: A szabadság útjai
Lengyel női szerzők a kezdetektől az irodalmi Nobel-díjakig

-----------------------------------------------------------------------------------

► Gömöri György: Soknyelvű életem. Önéletrajz 1990-ig. Savaria University Press, Szombathely, 2024, 357 oldal,  3980 Ft

Lelkesen vesz részt a szerény nyugati 56-os sajtó munkálataiban, de hamarosan szűk lesz a mozgástér, és előtérbe kerül a kultúrák közti közvetítés feladata, amihez igen jó érzéke van (és nem sajnálja az energiát a személyes kapcsolatok ápolására). Imponáló, hogy nem hanyagolja el a magyar kultúra külföldi népszerűsítését sem: segíti a Pilinszky verseit angolra fordító költő, Clive Wilmer munkáját, összesen hét kötetben mutatták be a magyar költészetet, kiemelve még Radnótit és Petrit. A legjobban mégis azon döbbentem meg, hogy amikor vodka-tonik mellett társalgott Brodszkijjal (több közös nyelvük is volt), kiderült, hogy nem ismeretlen az orosz költő előtt Balassi Bálint...

► Gömöri György: Norwidtól Her­bertig. Savaria University Press, Szom­bathely, 2024, 198 oldal, 2980 Ft

Nemcsak azért ismerik el annyira Gömöri Györgyöt Lengyelországban és a nyugati lengyel diaszpórában, mert eljuttatta költőiket a magyar olvasókhoz. A lengyel irodalmi kánon centruma, a romantikus költészet igen mély kapcsolatban áll a lengyel identitással. De a lengyelek legnagyobb fájdalmára pont azt nem tudják elérni, hogy ez is bekerüljön Nyugaton a közhasznú ismeretek közé. Ez nem fordítás kérdése, hisz régóta elérhetőek a legnagyobb művek a megfelelő nyelveken (a Pan Tadeusz [Adam Mickiewicz] vietnámiul is), hanem igazából angolul író megfelelő közvetítőkre van szükségük.

► Józef Tischner: Ami a legfontosabb. Válogatta és a bevezető szöveket írta Wojciech Bonowicz. Fordította Szenyán Erzsében, Éles Márta. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2022, 229 oldal, 2500 Ft

A keresztény identitásról vallott nézeteit Hit a fordulat órájában című kései írásában összegzi.  Itt elmélkedik a hit és a hivatal viszonyáról, hangsúlyozva azt, hogy mivel a hit kegyelem, a hívek feletti intézményes hatalom korlátozott. Párhuzamba állítja a reformációval és a könyvnyomtatással az internet és a multimédia fejlődését, a katolikus média egy részére is utal, amikor aggasztónak találja azt, hogy egyre nagyobb lesz a különbség a „viszonylag elszigetelt rendszerek” között. Arra a következtetésre jut, hogy az egyház korábban a másokkal folytatott vitában erősítette identitását, most viszont a hasonlóságok felfedezésével juthat előre.

Robert J. Kaplan: Európa árnyékában
Gazda Albert: Leningrád
Marcin Świetlicki: Tizenhárom
Jarosław Iwaszkiewicz: Szicíliai utazások

Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat
Levan Berdzenisvili: Szent sötétség
Viktor Pelevin: Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre
Wiesław Myśliwski: Értekezés a babfejtésről

Olga Tokarczuk: Bizarr történetek
Tarasz Prohaszko: A Jelesek
Marton László Távolodó: Alulnézet
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Papp Ágnes Klára: A tér poétikája – a poétika tere. A századfordulós kisvárostól az ezredfordulós terekig a magyar irodalomban. Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2018, 254 oldal, 2990 Ft

Nagyon termékeny a modern metropolisz és a kisváros szembeállítása. Megismerjük azt a két típust, amelyet a Pétervár szimbolikáját vizsgáló Lotman különített el: az egyik „a világmindenség idealizált modellje”, a földet és az eget összekötő örök város, a másik az elemek határán épült apokaliptikus város (mint a Rómával szembeállított Bizánc). De szűkítsük le a teret Kaffka Margit és Krúdy kisvárosára. Az elemzés egyik fontos eredménye az, hogy a kisvárosi hősök ugyanúgy megtapasztalják a modernséget, mint a világvárosok polgárai, nem idomulnak „öreg tekintetesként” a provinciához, sőt egyre inkább felértékelődik a szemükben a távoli nagyváros.

Ma már nehezen elképzelhető, de volt olyan időszak, amikor a kommunista diktatúra liberális ellenzéke nem a keresztény terror ellen kötött antifasiszta szövetséget a nómenklatúra prominens képviselőivel, akiken letörölhetetlen nyomot hagyott a mozgalmi élet idiotizmusa, hanem az üldözött egyház mellé állt, legalábbis Lengyelországban. Bármilyen logikusnak látszott is ez a szövetség, nyilván mindkét fél részéről alkalmazkodást követelt. Máig érvényes tanulságokkal szolgál az, hogy annak idején sikerült felülemelkedni az ellentéteken.

Nem csak megtért bűnösként léphetett a templomba a baloldali értelmiség. Olyan félként fogadták a katolikusok, amellyel közös társadalmi felelősséget vállalnak. Mindez nagyjából egy évtizedig tartott, a kezdetét 1977-re teszik, ekkor jelent meg Adam Michnik Egyház, baloldal, dialógus című könyve, a végét pedig a szerző Gond című cikke jelzi. Akkor kezdődött a jövő, alig néhány évvel Popiełuszko atya meggyilkolása után. Amikor a szövetség megköttetett, ép elméjű és erkölcsi érzékű ember már nem bízhatott a kommunistákban, hisz az ezt megelőző évtizedben minden civilizációs normát megszegett a hatalom. Nyomorba döntötte a társadalmat, elüldözte a megmaradt zsidó közösség nagy részét (a hadseregben maga Jaruzelski tábornok irányította a faji szelekciót), csapatokat küldött Csehszlovákiába, lövetett a munkásokra, alkotmányba akarta iktatni pártja vezető szerepét, valamint a Szovjetunióhoz és a kommunista országokhoz fűződő „megszakíthatatlan baráti kapcsolatot”.

Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Lev Sesztov: A prófétálás adománya
Balogh Magdolna: Rabul ejtett értelmek
Konsztantyin Nyikolajevics Leontyev: A bizantinizmus és a szlávság

Szörényi László: A’ bohóság lánczsora. Tárcák és tanulmányok. Nap Kiadó, Budapest, 2016, 190 oldal, 3150 Ft

A szerző nemcsak a latin és a görög klasszikusokban, hanem a perzsa irodalomban is igen elgondolkodtató párhuzamokat talál. Már a nyolcvanas évek elején írt arról, mennyire szerette Hajnóczy Péter Szádeq Hedájat A vak bagoly című regényét. De a rokonság mélyebb: „a perzsa költészet csodája mint nemzeti közösségteremtő erő egy idegen kihívásra adott válasz”. Ráadásul az arabok nemcsak az iráni birodalmat pusztították el, hanem a nemzetet is iszlamizálták. Czesław Miłosz A rabul ejtett értelem című esszéjében szintén ebből a kultúrából veszi a ketman példáját, amely igazából behódolásnak álcázott szellemi függetlenség. Olyan stratégia, amellyel idegen elnyomás mellett is megőrizhető a folytonosság.

Kateřina Tučková: Üldözött istennők. Fordította Csoma Borbála. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016, 396 oldal, 3490 Ft

Mivel a műben nagy titkok közelébe kerülünk, a legfontosabb műfaji előzmény az Apuleiusig visszavezethető beavatásregény. De e típus mai változatában már elmaradnak a megnyugvást hozó nagy felismerések. Nagy erénye a regénynek, hogy szinte a legvégéig nem tudjuk eldönteni, hogy a mágikus realizmus világába lépünk, vagy mindenre találunk racionális magyarázatot.

Walter Laqueur: Putyinizmus

Martin Pollack: Halott a bunkerban

Szczepan Twardoch: Morfium

Joanna Bator: Szinte éjsötét

Viktor Kravcsenko: Én a szabadságot választottam. Egy szovjet tiszt­vi­selő politikai és magánélete. For­dí­totta Konok Péter. Maladype Szín­ház Közhasznú Egyesület, Bu­da­pest, 2015. 806 oldal, 6980 Ft

A könyv megjelenése még most, annyi év után is akkora adomány, mint a Sötétség délben 1984-es szamizdat kiadása. A demokratikus fejlődés logikája szerint a nyolcvanas évek legvégén az első cenzúrázatlan kiadványok között kellett volna szerepelnie, ha valóban fontos feladatnak tekintjük a bukott rendszer megértését. A műben nem a rémtettek leírása, hanem a következtetések és a minősítések sokkolóak. Mivel a szerzőt már e lapban is bemutatták, elég annyi háttérinformáció, hogy Kravcsenko a szovjet nehéziparban futott be nagy karriert. 1943-ban Washingtonba küldték dolgozni, 1944. április 3-án lojális állampolgárból menekült lett, majd megírta igen nagy hatású leleplező könyvét.  

Ketten egy új könyvről - Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban. Fordította Földeák Iván. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. 477 oldal, 3999 Ft

Az orosz birodalom olyan agresszor, amely szívesen álcázza magát áldozatnak, ezért nagy előszeretettel jelenít meg női alakban fenyegető tartalmakat (lásd a monumentális Oroszország-anyácskákat, amelyek kivont karddal tornyosulnak a tömegsírok fölött). Bár Alekszijevics hősei sem vesznek tudomást arról, hogy a Szovjetunió már 1939 szeptemberében elkezdte a maga háborúját, nem gondolkodnak azon, hogy milyen csizma taposta Besszarábia-anyácskát, Lengyelországot és a Baltikumot – ők nem adják a testüket és az emlékeiket a birodalom arculatát formáló propagandistáknak. Amikor felidézik a háború éveit, nem a birodalmi történetfilozófiát fogalmazzák újra, hanem a szenvedés testi, érzelmi oldalát helyezik előtérbe.

Regéczi Ildikó: Térképzetek az orosz irodalomban. Klasszikus éskortárs szövegek térpoétikai meg­kö­zelítése. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 239 oldal, 2800 Ft

Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája. Fordította Kiss Ilona. Typotex Kiadó, Budapest, 2015. 218 oldal, 2500 Ft