Nemrég jelent meg Deczki Sarolta könyve Tar Sándorról. Éppen ideje volt, hogy erről a fontos íróról átfogó képet kapjunk. Utolsó éveiben és a halála után kevés szó esett róla. Mostanában újra egyre több. „Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alkotója” – kezdi nagyszabású monográfiáját Deczki, majd négyszáz oldalon át próbálja meg körüljárni az életművet. Jelentős és tanulságos munka.

(Litera Podcast, Más polcra tartozik #11)

Deczki Sarolta évekig dolgozott most megjelent Tar-monográfiáján. Hatalmas munka, ráirányítja a figyelmet erre a kivételes életműre. Deczkinek a kisujjában van a téma, minden kérdésre azonnal pontos válasza van. Például: itt nem lehet az életrajzot kiiktatni, mert anélkül a művek nem érthetőek. Milyen hatással volt a 90-es évek kritikai diskurzusa Tar olvasására? Azáltal, hogy Esterházy a képviseleti próza felől közelített hozzá, a kultusz uralkodó szólama a „szegénységirodalom” lett.

► Bendl Vera: Majdnem negyven. Regény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 189 oldal, 3990 Ft

Bendl Vera első regénye olyankor jelent meg, mikor az az anyag, amit ő feldolgoz, több szerző műhelyének légterében ott lebeg. Szerelmek, szeretők, házasságok, válások, gyereknevelési problémák, megcsalások, karrier, szex, kiégés, gyönyörök és depressziók, vágyak, rettegések és hiú remények – bőven az öregedés előtt. Bár szó esik a főhős „öregedő pinájáról”, de csak azért, mert ő még nem tudhatja, mi lesz majd vele húsz-harminc év múlva. Az élet ezekhez hasonló apró szépségeinek női szemszögből történő feldolgozása több kortárs prózakötetben megtörtént mostanában. Sokszor a bántalmazás is fontos szerepet játszik ezekben a történetekben, itt most nem, de ez nem baj.

Az állatok közül ebben az életműben a kutya a legfontosabb. „A kutya különös állat. Hasonlít az emberre” – olvasom a Bárány című novellában. Mikor a fekete kutya a Párhuzamos történetekben a margitszigeti szálloda hátsó bejáratánál az éjszaka kellős közepén ugatni kezd, a kukákból vagy tizenöt macska ugrik ki és szalad szerteszét. Egy kutya tizenöt macskával is elbír. A Sors és technika című esszé pedig a nyugati és a keleti ember mentalitása közötti különbséget a kutya és a macska közötti különbséggel próbálja érzékeltetni, a kutya a farkát csóválva érdeklődik és barátkozik, a macska a farkát felmeresztve bizalmatlan és támadásra kész. (Érdekes adalék: Nádas Péter első, publikálatlan novellája vagy inkább meséje a kutya-macska barátságról szól, tizenkét évesen írta.) A Miron Białoszevski színháza című esszé viszont a macskának kedvez, itt a gyengébb az erősebb, az van írva ugyanis a szegény pompeji kutyáról, aki elpusztult a lávaömléskor, hogy „ez a kutya nem bizonyult elég macskatalálékonynak”. Furcsa a kutya-macska viszony. Rejtély, számomra rejtély Nádas macskáinak élete (talán a Rémtörténetekben valami kiderül ebből). A kutya sorsa viszont ebben a világban nekem nem rejtélyes, hanem nagyon is egyértelmű, mondhatnám: igen emberi.

Nyíri Katalin: A kedvedért megeszem. Novellák. FISZ Könyvek 115. Fiatal Írók Szövetsége, Bu­da­pest, 2022, 110 oldal, 3500 Ft

A novellák anyaga az igencsak hétköznapi mai világ, a mai magyar kispolgári élet, semmi különös, csak élünk és meghalunk; miután fölkelünk és mielőtt elalszunk, történik velünk ez meg az. Ez az életanyag persze nagyon érdekes is tud lenni, főleg, ha megfelelő szögből nézünk rá. A tematikai egyhangúság a nézőpontok gazdagságával társul. A téma azonban igazából, ami ezekben a kis történetekben megragadható: mindössze az emberi kapcsolatok természete. A veszedelmes, vagy csak unalmas, netán izgalmas, hovatovább tragikus viszonyok finomsága, árnyaltsága tűnik a leginkább kihívó jelenségnek a szerző számára. Akármiről szól is a novella, az emberi viszonylatok mibenléte az a kérdés, amely nem hagyja nyugodni a szövegformálás munkája által mindezt alaposan körüljárni igyekvő írót. Megmutatni a banalitásban a rendkívülit – soha rosszabb szerzői intenciót nem kívánhatnék pályakezdők számára. De hát Nyíri Katalin mintha túl lenne a pályakezdésen, mintha első alkotói korszakának válogatását adná most közre, olyan válogatást, amelyben már eleve nem magáról beszél, hanem alakjairól. És ezáltal persze magáról, mert hisz nagyon fontos, honnan néz, mit lát, mit vesz észre, mire érzékeny.

(A 31 éves Tilos Rádió és a 90.3)

Vissza fog-e térni a rádió valaha az FM-re? Jó kérdés. Bojtár, aki szerint nem, azt bírta mondani múlt pénteken: ha ez egy másik ország lenne, ezen a történeten most szénné röhögnénk magunkat, de ha ez egy másik ország lenne, akkor ugye ez az abszurd helyzet nem is állhatott volna elő.

Az Örökpanoráma Szeifert Natália negyedik regénye. Az altató szerekről című másodikkal robbant be az irodalomba. Eddig városi történeteket írt, a mostani mű helyszíne egy fiktív falu, Szegély. De ez nem igazán faluregény. Hanem miről szól? Az időről? Az örök élet lehetőségéről? A szabadságról? A világ rendjéről? Arról is beszélgettünk, hogyan késztethet gondolkodásra egy szöveg, és a japán kultúrát vagy a macskát könnyebb-e megérteni.

Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 316 oldal, 3499 Ft

Bognár Péter első regénye viszonylag megnyugtató módon véget ér a 305. oldalon. Ez talán még nem spoiler. Az már inkább, hogy előtte háromszáz oldalon igencsak különös, meglepő, ha akarom, rendkívüli, sőt zavaros, hovatovább ellentmondásos események történnek. Melyek ugyanakkor viccesek, sőt, parodisztikusak, mintegy megszállottan figurázza ki az író még a megszállottságot is, ám egyáltalán nem unalmasan. Fárasztónak fárasztó mindez, de nem úgy, hanem úgy, hogy az olvasó kéjesen lefárad ettől az elképesztően agyament beszédtől. Persze attól függ, honnan nézzük. Azonban akárhonnan is nézzük, ez remek beszéd.

(Litera Rádió, a IX. Szekszárdi Magasiskola beszélgetései – Litera.hu)

A Szekszárdi Magasiskolában mivel is fejeződhettek volna be a beszélgetések, mint Mészöly Miklóssal. Harag Anita bevallotta, volt olyan Mészöly-mű, amit utált, nemhogy nem szerette, hanem utálta, ez is erős viszony, semmiképpen nem semleges. Nem szerette a Családáradást, szerette Az atléta halálát. Halász Rita úgy fogalmazott, a Mészöllyel való kapcsolata még alakulóban van, egyelőre nincsenek haveri viszonyban.

(Vers napról napra. Szerkeszti Bognár Monika. Kossuth rádió, mindennap 20.25 – 20.30)

Kántor Péter egy éve halt meg. Július 21-én. Az évfordulón a Vers napról napra sorozatában négy versét adták. Ő olvasott. A legjobban saját előadásában szeretem hallgatni a verseit. Petrit Vallai Péter, József Attilát Jordán Tamás hangján. Kántor azonban valójában nem szaval, hanem hozzánk szól, morfondíroz, kérdez, dilemmázgat, beszélget velünk, játszik hallgatóinak a figyelmével, játszik a saját tökölődő, magát is kereső hangjával, miközben már rá is hangolt minket a mániáira. Kevesen képesek erre, Kornis például.

Egressy Zoltán: Jolka harangja. Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 237 oldal, 2999 Ft

Ez a Jolka átlagos falusi asszony, végül is semmi különös nincsen az élettörténetében. Éppen az a különös, hogy ez az egyszerű élet is megrendítő tud lenni. Minden élet egyedülálló. Ez jó nagy közhely, de itt ebből remek regény születik, melyben úgy szembesülhetünk egy emberélettel, hogy amíg ezt követjük, ez a történet a világ közepe. Egressy a Jolka harangjában egyszerre kiváló drámaíró, aki az egész nagymonológ dramaturgiáját és nyelvét határozottan kézben tartja, és kiváló regényíró, aki a részmonológokat, azaz a regényfejezeteket egységes struktúrába szervezi, az ismétlések, a kihagyások, a variációk és a fokozások segítségével, a tempóváltások és a dinamika jól átgondolt használatával eléri, hogy nagyon szerethető legyen ez a regény.

A Takarító férfi a Boldog Északkal és a Megint hazavárunkkal immár regénytrilógiát alkot. Előtte Kun Árpád kiadott öt verseskötetet, a legutóbbi a Szülsz című volt 2011-ben, és egy prózakötetet, az Esőkönyvet (1995). Családjával tizenhat éve Norvégiában él. Nem biztos, hogy ők szerepelnek a regényekben, de néha igencsak hasonlítanak a regényhősökre. Ez az interjú a Városmajor 48 Alapítvány sorozatában készült beszélgetés szerkesztett változata.

Tóth Krisztina: A majom szeme. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 342 oldal, 4499 Ft

És igen, igazából itt mindenki elég boldogtalan.

Mindez erősen összefügg a megmutatott negatív utópiával, annak az elképzelt társadalomnak a képével, amelyben nem maradt sok jó. Mint minden disztópia, ez is azért íródott ilyenre, mert aki létrehozta, nyilván azt szeretné, hogy a valóságban mindez ne történjen meg. Másrészt lépésről lépésre nyomon követhetjük, hogyan fajulnak el a dolgok, hogyan válik egy tulajdonképpen még elfogadható helyzet egyszer csak elfogadhatatlanná. Szinte nem tudjuk megmondani, hogyan, mikor… Melyik az a pont, amelytől kezdve a gonoszság már visszafordíthatatlan. Hisz az előbb még abban éltünk, hogy egyelőre nem is olyan vészes a dolog.

Szép versek 2022
Körkép 2022
Élveboncolás
Nádas Péter: Rémtörténetek

(Három az igazság. Szénási Sándor műsora. Klubrádió, hétfő 15.00–16.00)

Szeretem, hogy nem húzzák feszesre, nem igazodnak a napi politikához, nem nagyon akarják megmondani a tutit, hanem morfondíroznak, emlékeket idéznek, részleteket elemeznek, dilemmázgatnak. Értelmiségi lekvárzsibbasztás, mondhatná a gyors információra váró rádióhallgató. De nem. Pont az a jó, hogy vannak árnyalatok. Mert semmi nem egyértelmű. Minden nagyon bonyolult, és a legszimplább hírek hátterében is sok évszázados történelmi, gazdasági, irodalmi, szellemi, mentális folyamatok állnak.

Piros Vera: Eltévesztettem, drágám. Egy házasság anatómiája. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 165 oldal, 3500 Ft

A szerző nem akar triumfálni, sajnálkozni sem, szeretettel nézi a hol komolyan, hol csak viccből kiabáló, általában elég hülyén viselkedő Leót is, és Mártát is, mikor mondjuk amiatt ostorozza magát, hogy Leó még egy kibaszott szendvicset is jobban tud nála elkészíteni, nem is beszélve a főzésről. Mikor Márta elhatározza, hogy el akar válni, a szerző akkor is semleges marad – lesz, ami lesz, lesz, aminek lennie kell. Remek ötlet például, ahogyan párbeszédes formában esik szó arról, hogy Leó öngyilkossággal fenyegetőzött, és Márta kihívta rá a rendőröket – mindezt Márta egy barátnőjének, Julinak meséli el, aki értetlenkedve kérdezgeti. Ezzel a technikával a szerző eléri, hogy csupán megmutassa, mi a helyzet, és mindössze a barátnő kommentálja az egészet: „Hát, ti teljesen hülyék vagytok. Juli rágyújt. / Igen, az lehet, nevet Márta. / Nevetnek” (104.).

(Rádiószínház – A Pál utcai fiúk. Felolvassa Gábor Miklós, szerkesztő-rendező Zoltán Gábor, Kossuth rádió)

Mondhatjuk, már az is jó, ha egy műsor ellene megy a NER primitivizmusának, és igyekszik őrizni a magyar kultúra értékeit. Például próbálja életben tartani a magyar költészet gyöngyszemeit. Ám a Kossuthnak közszolgálati és hazafias kötelessége volna a magyar irodalom egészének bemutatása. Mivel azonban az irodalom a nyelv által sokkal erősebben kötődik a politikához, mint például a zene, a diktáló politikai szándék kiszorítja az irodalomnak azt a felét, amely céljainak nem felel meg.

Nemes Nagy Ágnes: „Maszk nem takarta már”. Képeskönyv. A Nemes Nagy Ágnes-idézeteket válogatta Ferencz Győző. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 184 oldal, 5999 Ft

Jól ismert Hunyady József portréja 1964-ből, a heverőre kucorodó papucsos kép, régi rádióval, kalotaszegi szőttessel (itt a 88-89. oldalon). Ezen a költő egyszerre akarta jelezni azt, hogy nő, meg azt, hogy ezt az otthonos nőt nem szégyelli férfiasan megmutatni. Érdekesek Sándor Zsuzsa portréi (105–109.), főleg a 60-as évekbeliek, ezeken beszéd közben is látjuk, és az jót tesz a képnek, mert valóban úgy van, ahogy a fotóalany gondolja: arcának karakterét a mozgás adja, a változó kifejezés. (1984-ben volt egy tévéműsor az Újholdról, Czigány György vezette, az arról készült fotón Nemes Nagy Ágnes beszélgetés közben látszik, magyaráz, kérdez, gesztikulál, az nagyon jó – itt nem szerepel, a DIA honlapján megtalálható.) A lakásában készült felvételek esetében érezhetően jól megfontolta, mit és hogyan láthatunk a képen (bútorok, tárgyak, íróasztal, könyvek, képek, párnák, szőnyegek), milyen ruhában legyen (sál, karóra, bross), előszeretettel maradt papucsban, hiszen otthon volt, bár az etikett inkább azt diktálta volna, vegyen cipőt… A leghíresebb talán ezek közül a képek közül Balla Demeteré a 70-es évekből, a költő ül íróasztalánál, papucsban, cigarettázik, nyitva az ablak, háta mögött teletömött könyvespolc. Sok fotón cigarettázik, és sokszor nem néz bele a kamerába. Azért se.

  (A közmédia szó használata múlt héten a Klubrádióban.)

Ami ma Magyarországon van, az nem közszolgálati média. Akkor mi a jó szó rá? Először azt gondoltam, hogy: állami média. De ez sem igazán jó, mert az állam nem azonos a kormánnyal, az állam jogállamban pozitívabb kifejezés, mint a kormány, az állami médiában garantálva volna a kormánytól való távolság is. Ez nálunk ma nem így van.

Papp-Zakor Ilka 1989-ben született Kolozsváron, ott végzett magyar–orosz szakon az egyetemen. Első novelláskötete, az Angyalvacsora JAKkendő-díjban részesült. Második novelláskötete, Az utolsó állatkert pedig komoly kritikai fogadtatásban. Miként első regénye, a tavaly megjelent Majd ha fagy is.