Háború és béke
A náci Németország terjeszkedése nem a világháború kirobbantásával, hanem az Anschlusszal kezdődött, amikor is – történelemből gyengébb olvasóim számára írom, 1938. március 12-én – egyszerűen megszállta, majd magához csatolta Ausztriát. Ezzel egyidejűleg bejelentette igényét Csehszlovákia németek lakta Szudéta-vidékére, ami érthetően komoly riadalmat keltett Európa-szerte. Hol szabja a bestia (Hitler) a határt? Meddig akar menni? Kielégíthető az igénye? Talán, ha egy kicsit engedünk neki – vélekedett így a világ –, akkor megszelídíthető?
Az ukrajnai háború igazi oka
Most, miután megkezdődött ez a pusztító háború, bal- és jobboldali széplelkek telesírták zsebkendőjüket, és szétkürtölték a világhálón, hogy a „Nyugat” is hibás (sőt, egyesek szerint a Nyugat a Főhibás), mert (1) megszegték Gorbacsovnak adott szavukat, hogy Ukrajna és a többi volt szovjet tagállam sohasem lehet a NATO tagja, és (2) ha ilyen ígéret nem hangzott el, akkor miért nem, azaz miért nem adtak garanciát Putyinnak arra, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, mert akkor elkerülhető lett volna ez a borzalom. Muszáj elmondani, hogy a háborúnak az égadta világon semmi köze nincs Ukrajna feltételezett NATO-tagságához, így Oroszország katonai körbezárásához sem.
München és a csontvázak összefüggnek
Bizonyára hosszan tartó vastapsot kapott Amos Oz izraeli író, aki "nemrégiben Jordániában egy izraeli-palesztin megbékélési értekezleten (...) egy mondatban, együtt ítélt el egy öngyilkos palesztin merényletet és egy izraeli katonai megtorló akciót". A jordániai konferencián feltételezésünk szerint az izraeliek és a palesztinok is mind a saját vélt és valós igazukat szajkózták, így Amos Oz gesztusa azért arathatott nagy sikert, mert izraeliként is objektívnek tűnő köntöst tudott magára ölteni. Ami engem illet, magam is elítélem az öngyilkos palesztin merényleteket. Magam is bíráltam az izraeli kormányt, amikor újabb és újabb települések építését határozta el, vagy amikor F-16-osokról bombázott terroristacélpontokra lakott területeken. Szemben Amos Ozzal, nekem nem jutna eszembe a két fél elmarasztalását egyetlen mondatba foglalnom.
