Mióta a molylepkék a mahagóniszekrényben elnassolták reverendára hajazó kasmírkabátját, a nők nem akarnak gyónni Andrásnak. Úgy mennek el mellette az események, mintha édesdeden átaludt volna egy 9,5-ös erősségű földrengést. Esténként krokodilkönnyeket hullat a szappanoperákon. Reggelente ügyetlen kézzel köti meg nyakkendőjét, álmos arc néz vissza rá a tükörből. Ha kifog egy zöldhullámot a belvárosban, mégis Forma–1-es versenyzőnek képzeli magát. Krikszkrakszokat rajzol az unalmas értekezletek alatt a füzetébe, s értelmetlen címekkel látja el alkotásait. Egy város röntgenképe madártávlatból. Vagy mokaszinnyomok a vesehomokban.

Utcánkban Karcsi az egyetlen, aki nem a mennyország állampolgára. Hogy miért nem keresztelték meg őt annak idején, nem tartja számon a kollektív emlékezet. Egyszer egy kereskedelmi tévécsatornától forgatócsoport érkezett Karcsihoz, hogy meginterjúvolják a fura szerzetet, a kerítésnél beljebb azonban nem jutottak. Karcsi kutyája, Betyár vicsorogva tartotta távol gazdájától a lelkes kompániát. Rátenyerelni a kapucsengőre nem lett volna tanácsos. A statikusok által évekkel korábban életveszélyessé nyilvánított házban zavartalanul üzemel egy bögrecsárda, börtöntetkós vendégek duhajkodnak önfeledten odabenn. Karcos, savanyú homoki borát méri cimboráinak Karcsi, úgyszólván fillérekért. Feketét viszont kérésre se főz. A kávé pokolba való, zsörtölődik olykor, hiszen az ördög sohasem alszik!

Nagy Margitra naponta kétszer rátör a banyaláz. Rózsás Frici megőrül egy cigarettáért. Antal Zoli naphosszat kortárs verseket olvas. Ez csaknem akkora teljesítmény, mint ha írná ugyanezeket a költeményeket. Mindannyian Főnök úrnak szólítanak engem. De nem száll ám a fejembe a dicsőség! Túlbecsülik képességeimet. Csupán rendet próbálok rakni a fejükben. Ahogyan Rózsás Frici is rendet rak néha éjjeliszekrényében, hátha előkerül közben egy szál Sopianae. Persze csak a smaragdzöld színű borosüvegekkel csörömpöl ez a zugivó. Józanul arról álmodozik, hogy egyszer az ő keresztnevét kapja majd egy hurrikán. Frici letarolta az Antillákat, ezzel indítja az esti híradót egy átkozottul csinos bemondónő, Rózsás Frici pedig jelentőségteljesen megköszörüli a torkát betegtársai előtt. Antal Zoli esténként se nézi a tévét. Egy szálig elvitte haját a gyomorbaj, mégis a korpás fejbőrét melengeti hajszárítóval. Azt mondja, az illúzió kedvéért. Családjával karanténba kényszerült a koronavírus miatt, ő pedig unalmában papírhajót hajtogatott kádban pancsoló kisfiának. A hajszárító biztosította a passzátszelet. Tisztelt Bíróság, csúszott a tenyerem a kézfertőtlenítő krémtől, ezért eshetett a vízbe a készülék! Gyászoló apaként Antal Zoli ezzel védekezett a tárgyalóteremben.

Bizonyos dolgokra ma sem gondol a férfi, amikor feleségével egy légtérben tartózkodik. A jövőre például. Az exitus óta házasságukat kizárólag a magnéziumtabletták tartják össze, úgy-ahogy. E gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény persze ideig-óráig csillapítja csupán a kettejükben felgyülemlett feszültséget. Homályos ösztöntől indíttatva kizavarják a kutyát az udvarra, ha mégis kirobban közöttük a veszekedés. A németjuhász lekushad a konyhakerti szilvafa tövébe, ott várja meg, míg odabent elcsendesedik a hangzavar.