Orbánnal a nyakunkon divat lett elemezni, hogy mi romlott el, mit rontottunk el. Van, aki a közjogi berendezkedés intézményeinek létrehozása, így a választási rendszer kidolgozása során tanúsított felületességet, hevenyészettséget okolja, mások az Orbán előtt kormányzó koalíció vezetőinek személyes alkalmatlanságára fogják az összeomlást és Orbán hatalomra kerülését, de vannak olyanok is, akik ebben nem csupán magyar sajátosságot látnak, hanem a kelet-európai rendszerváltástól várt gazdasági felemelkedés elmaradása miatti csalódottságnak a következményét és/vagy a liberális részvételű kormányok elesettek iránti érzéketlenségének, a neoliberális gazdaságpolitikának „szándékon túli eredményét” is.

Soros Tivadar: Túlélni. Álarcban – Nácivilág Magyarországon. Fordította Ertl István. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018, 336 oldal, 3800 Ft

Miközben a kötetből is tudjuk, hogy Soros Tivadar foglalkozása ügyvéd, ráadásul a nagypolgárság divatos ügyvédje, mégis a könyvet olvasva az a benyomásunk, mintha harci próbákon nevelkedett, a kémek kiképzésének minden stációját megjárt kalandor írását olvasnánk, ráadásul olyan meggyőzően könnyed stílusban, mintha James Bond elragadó mosolyával akarná a lábáról levenni a véreskezű nácikat. Pedig így történt. Persze, mondhatnánk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, minden túléléséért küzdő polgártársunk nem választhatta volna ezt az utat. Ami azonban Soros Tivadar könyvében elgondolkodtató és mind a mai napig érvényes, hogy minden előre látható, fel lehet készülni rá, hiszen Soros Tivadar már a német megszállás előtt kialakítja búvóhelyét, kezdi az illegális élet megszervezését. Ezt fokozza a német megszállás után, és lesz minden hozzáforduló zsidónak a mentője a nyilas vészkorszakban. Mai napig érvényes: aki beletörődik a törvénytelenségbe, aki elfogadja a jogtalanságot, aki nem próbálja kicselezni az embertelen gyilkosokat, az már akkor feladta és pusztulásra ítéltetett, mielőtt becsukódna mögötte a gázkamra ajtaja.

Ungváry Rudolf: Balatoni nya­ra­ló. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 269 oldal, 3499 Ft

A badacsonyi nyaraló két évszázados története a legszemélyesebb rege, amelyből megismerhetjük a Ruhr vidékről a Balaton-felvidéken letelepedett zsidó bortermelő és kereskedő Lessner-család és a később polgári életmódot követő leszármazottjaik életét, a keresztény polgári középosztállyal összeszövődő sorsát, majd már csak tárgyi emlékekben, emlékezésekben fennmaradt lenyomatukat. A komor történetet: megtorlást, pogromot, a fasizálódó Magyarország ordasarcát a tájfestői ecsetvonásokkal megrajzolt környezetleírások lágyítják, miközben Ungváry minden apró mozzanatba belekapaszkodó érzékletes szövegéből látjuk a nyaralóhoz kötődő családok alkalmazkodását a nyugodt polgári életet újra- és újra szétrobbantó, váltakozó fordulatokhoz: a vörösökhöz, a fehérterrorhoz, a horthysta operettkarakterekhez és a szocializmus által megkívánt mimikrit felvállaló reformerekhez.

Írásom címét Zdeněk Mlynářtól, a csehszlovák reformok 1968. augusztus 20-i eltiprásának tizedik évfordulójára megjelentetett könyve címéből kölcsönöztem, noha írásom nem évfordulós cikk. Igaz, idén van az emberarcú szocializmus létrehozásának és szétzúzásának ötvenedik évfordulója. Az Alexander Dubček nevével jelképezett csehszlovák kísérletről és annak szétzúzásáról hűen beszámoló Mlynář-kötet felidézése kiváló kiindulópontot adhatna a megemlékezésre, de mégsem ez a célom. Amit már a címmel is érzékeltetni akarok, hogy semmi sem változott. Hazánk továbbra is keletről, a Kreml felől számíthat lehűlésre a rendszerváltás, a NATO- és az európai uniós tagság ellenére is, és csak múló és ritka véletlen, hogy az enyhülés és a béke erői szövetségesekre találnak a Kreml uraiban.

Orbán a Fidesz kongresszusán kijelentette, hogy ahová eljuttattak bennünket, az „még nem az út vége, csak az eleje...” Hogy ez az út csak Orbánnak és politikai családjának hoz hasznot, míg a közönség egészét, így az országot távolítja attól az évszázados reménytől, hogy közelítsen Nyugat-Európához, hogy békében és tevékeny munkával szerzett viszonylagos jólétben éljen, elhallgatta. Orbán útjának eleje éppúgy zsákutca, mint ahogyan a vége is az.