Nagy Zsuka

Gyerekkorában nagyon ritkán látta a nagyanyját meztelenül, akkor is csak véletlenül, például akkor, amikor egyik este a lavórba beleállt és lemosta magát, és csak egyszer látta, egy reggel, mikor ott aludt, hogy a nagyanyja magára veszi a melltartóját, rá a kombinét, de valahogy ez a kép belevésődött az agyába.

Kriszta imádott odabújni a barátnője melléhez éjszaka, mint egy hús-vér kabalát fogta, és úgy aludt el. Ha belegondolt, zavarta ez. Ha még egyszer belegondolt, nem gondolta szépnek a nagyanyja mellét, sőt, picit olyan amorfnak, nem testhez állónak vagy milyennek, és kamaszkorában arra gondolt, hogy ha ő fiú lenne, olyan szépen tudna udvarolni, és tuti, hogy a kis mellű lányokat szeretné. A csinos, almaarcú melleket, amilyen az anyjáé és az övé is. Amikor először meglátta a szerelméét, elképedt, fogalma sem volt, mit fog kezdeni ezekkel a willendorfi hatalmasokkal, de aztán simán ment minden.

Tovább

Tovább

(album egy: anyám, meseország) Fekszem anya mellett a nagy zöld franciaágyon. Ég a falra szerelt kislámpa, kellemes, látó fény, bújás, anyameleg, a legbiztonságosabb és legérzelmesebb érzés a világon. Anyához bújni a friss, vetett ágyban este. Azt hittem, ezt a legmélyebb, ősi idillt semmi és senki nem fogja és nem is képes feldúlni. Aztán én lettem a legerősebb dúlása. Vagy mások bennem. Nők, férfiak, ideák, jellemhibák, döntések, kölcsönhatások, részecskefizikák, hormonáliák és miegymás.

Nem tudom, hol van az apám, nem tudom, hol van a testvérem, csak arra emlékszem, hogy anyámat és engem körbeölel valami narancsszínű szferikus gömb. Abban vagyunk. És ő mesél. Most éppen a fogantatásról egy képeskönyvből. Rajzokon mutatják, mi és miből lesz, vagyis ki és ki(k)ből. Szerelem, család, gyerek, férfi, nő. Anyám mindent elmond, azon a szépséges anyahangján. Értem. Mindent értek. Kislány vagyok. De értem. Bár ekkor már egy ideje ismerem a saját testem örömforrását. Mégis szemérmes vagyok. Ahogy azóta is. (Persze van, amikor meg nem.)

Tovább

 

Az apám olyan szőrös, mint Korda György. Nagyon régen láttam egy klipben. Nem szeretem a Korda-szőrös férfiakat, de azért egy kicsi kell. Bár manapság már alig van szőr a férfiakon. És már jó ideje van annak, hogy a fanszőrt a fiúk is borotválják. Ennek ellenére a szakáll divat.

Tegnap találkoztam egy fiúval. Egy délután alatt többet tanultam a világról és magamból, mint évek alatt. Ez a fiú egy zseni és mániákus depressziós. Egyszerre volt felemelő, nyomasztó, kalandos, szép, megejtő, sűrű, súlyos és kimerítő. 

Csontsovány teste és érzéki, duzzadt ajkai voltak. Olyan szépen mondta oroszul az Anyám tyúkját, hogy félig beleszerettem. Aztán Lermontovot szavalt a villamoson, mert az Anyám tyúkját a HÉV-en mondta el. Aztán valami zsoltárt énekelt latinul, aztán pedig angolul a Napfivér, Holdnővér filmzenéit. Szép, öblös, férfiús hangja volt.  Ez akkor is átjött, mikor Süsüt énekelt a Duna-parton, egy lombtalanításon szerzett piros pléddel a hátán.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(testek) Ha nagyon hideg volt, a WC-be mentek be, ami mindig meglepően rendezett volt.

Soha nem érezték a jeges csempék között a halált. A kielégülés utáni renyheség érzékeltethette volna velük az elmúlást, amit persze több feltámadás követett. De eszük ágában sem volt megunni egymást. Megcsömörni a megszakadt harisnyáktól, a szétfoszlott pamut alatti gatyagumik látványa sem vágytalanította őket. Sietni kellett. Mindig sietni.

Ezek a gyors gyönyörök olyanok voltak, mintha egy luxusnyaraláson, egy luxuságyban, luxusdugásban részesítenék egymást.

Csak ők voltak, ketten, ebben a csaknem mindig üres toalettben. Sokadik, de meghatározó búvóhelyük volt ez. Egyszer egy kollégától hallották, hogy leginkább a fővárosokban a melegek találkahelyei voltak a mellékhelyiségek, és gyakran razziáztak, igazoltattak ott a rendőrök. Akkor észrevétlen egymásra néztek, hogy a kollégák ne vegyék észre, és egymásra mosolygott a szemük. Mikor kettesben találkoztak itt, a toalettben, megállapították, hogy még szerencse, hogy a heteró szeretőket nem vegzálják úgy. Mert ők csaknem szeretik ezt a toalettet. És újra egymásnak estek.

Tovább

Tovább

Nem látszik, hogy nem vagyok jó passzban. Különben meg, inkább rúgna belém. Hogy hamarabb megszabaduljak ettől az egésztől. Nem tudom, mit minek nevezzek magamban és magamon kívül. Mindig is utáltam a definíciókat. A sok okos. Hány embert láttam már, akit a józansága vitt a sírba. A méhem a saját magzatom koporsója. Itt van bennem egy halott gyermek. Vagyis, nem egy, hanem a, határozott névelővel. Na, most varjatok rám gombot. Okosok. Mit kell ilyenkor csinálni. Megszülni. Brávó. Ezt sem nektek kell. Halált fogok szülni. Az életre halált. Szerelemből halált. Látni sem bírom a férjemet. Se az anyámat. Hagyjanak engem békén. Egyedül akarok lenni. Vagyis még nem vagyok egyedül, mert van bennem egy halott gyerek, vagyis, a halott gyerek. Az enyém. Azért ennyi nekem is jár. Az élettől.  Lassan tele a kórterem. Látni sem bírok senkit. Pisilnem kell. De már több mint egy fél órája valaki van bent. Nagy sokára kijön egy fiatal lány. Azt mondja, szétfosta magát. De örül, hogy nem beöntést kapott, csak meg kellett inni azt a cukros löttyöt. Belőle meg fél kilós miómát fognak kivenni. Cserélnék vele. Éjszaka azt álmodom, megszületik a gyermekem. Lány. Anna. A férjem nem ájul el, hanem ő is felsír és fogja a kezemet.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022