Az egységes értékelésért
Szabó Lajost „az egységes értékelésért” folytatott belső és külső szellemi küzdelem mozgatta egész életében. Ezt a küzdelmet az vívhatja meg a siker reményében, aki számára az Egy iránti érzékenység az „alapállás”. Szabó 1947‑es értékelméleti előadása szerint az egységes értékelés „konkrét, az élet egész gazdagságát magában foglaló” „szellemi értékelés”. Ez egyaránt szemben áll a kettős igazsággal, az „értékelési pluralizmussal”, az értékelésnek a mértékeléstől való elválaszthatóságával vagy azzal a rezignációval, hogy a tulajdonképpen „lehetséges és meglevő értékelés [...] éppen nem valósítható meg”. „Az egzakt értékanalízis tagadása” pedig „minden mammonista tendenciának”, azaz „a hazugság, erőszak és kizsákmányolás hármas szövetségének”, „a gazdaság-centrikusan közvéleménnyé kocsonyásodott középszernek” az alapja.
Szabó életútját 16 éves kora körüli öntudatra ébredésétől élete végéig az elmélet és az életgyakorlat egysége jellemezte. A forradalmi – szókratikus és írásos – elmélet és a mozgalmi, majd később képzőművészeti – gyakorlat, a permanens öntranszcendáló, önfelszabadító kutatás és az erőszakmentes permanens történelmi felszabadító praxis egysége – az elmélet primátusával.
Csavart mintás versek
Kürti László: A csalásról. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 96 oldal, 2000 Ft
Kürti a család, csalódás, csalás körében keresi és találja meg legmélyebben személyes élet-tétjét. Azon belül is az anyjához fűződő, egyszerre elszakadt és elszakíthatatlan kötelékben: „már egész fiatalon igyekeztem / kibolondulni belőle, de hiába csaltam és csalattam másokkal” – mondja ki a kiegyezésben, és majdnem ugyanígy a címadó darab zárlatában. Erről a szerelmi köldökzsinórról ugyanilyen csavarmentesen szól még vagy öt másik szabadvers is – hogy azután az anya által kötött pulóverek „csavartmintái” nyomán huzalozza a verset berobbantó gyújtómágnessé a szöveget.
Egy kulturális ellenforradalmár vallomása
Apámtól, Tábor Bélától tudom, hogy a kultúra nem azonos a szellemmel. „A szellem az a végső erő, ami a valóságot valóvá, élővé, működővé teszi.” A kultúra pedig – à la Plótinosz – „úgy keletkezik, hogy a szellem kilép önmagából, és kisebb-nagyobb távolságból szemléli önmagát. Ez nem narcisztikus aktus, és a kultúra nem a szellem bűnbeesése”, hanem „testet öltése, a szellem alászállása [...] a Sok világába”. Miután a szellem rendkívüli „hőfokát” nagyon nehezen „bírja ki” az ember, „a kultúra egyrészt a szellem temperálása, másrészt az ember kerülő útja a szellemhez.” Ferdinand Ebner szigorú ítélete szerint „a kultúra: álom a szellemről”, ám Tábor Béla azt írja, hogy „szerencsés esetben az álmok meg is fejthetők, és aki a kultúrát megfejti, ezen a kerülő úton mégis közel férkőzhet a szellemhez”. Tehát a kultúra, a műveltség, az olvasás önmagában nem garantálja a szellem szabad áramlását, teremtő erejének felvillanását az emberben: nem mindegy, mit és hogyan olvas valaki. De aki semmit nem olvas brosúrákon vagy napi híreken, újságokon kívül, az eleve szellemi ellenforradalmár is: az anyagi lét, a butító politikai vagy/és fogyasztói tömegkultúra felé nivelláló, reklámokat, propagandát, lózungokat benyaló, vezért és/vagy tömeget utánzó szolgalélekké lesz.
Szolgaság ideje, lázadás útja
Az író nem volt vérszerinti leszármazottja a demokrata és hazafi összeesküvő, mártír Hajnóczy Józsefnek, ám írásaiban és politikai nonkonformizmusában példaképeként követte. A szintén rebellis demokrata és hazafi Kossuth Lajosról elnevezett utcán haladó Szolgálati járata egy nyomasztó korszak mesterien tömör, hű rézkarca és az elnyomással szembeni írói lázadás ugyancsak mesteri szürreális lenyomata.
