Gyerünk a moziba be
A „fordulat éve”, 1948 előtt egy-két esztendővel mi, pesti gyerekek még láthattunk valamit a nyugati világból. Ha másképp nem, hát filmeken.
Moziba általában anyámmal jártam. Közel volt a Barlang – később Ady, majd Filmmúzeum, manapság pedig színház. Jó mozinak számított a Fórum – ma Puskin –, az Irányi utcában a ma már nem működő Belvárosi, és a legnagyobb, a Városi Színház, ami ma az Erkel Színház.
Ott láttam A dzsungel könyvét. Nemcsak hogy színes volt, de igazi, élő vadállatokkal és Maugli szerepében a hindu Sabuval mesélte el a történetet. Előtte már olvastam a regényt. Nem láttam sok különbséget az általam elképzelt és a vásznon kúszó, mászó, lapuló, szökkenő négylábúak között.
A változások virtuóza
A családi legendárium szerint Péter ősei a török kiűzése után érkeztek hazánkba egy morva kisvárosból, ahol tímárok voltak. Egerben telepedtek meg. Az egyik szépapa a protestáns hitről áttért a katoli-kusra, és házasodás révén elérte, hogy a rátarti tímár céh befogadja. Szokás szerint Péter nevű fiának is folytatnia kellett volna a mesterséget, ám kiderült, orra nem bírja a cserzett bőr szagát. Így hát kijárták, hogy a legényke inas – ahogy akkoriban mondták – apród lehessen egy hordókészító kádárnál, vagy ahogy arrafelé mondták, bodnármesternél. A borvidéken kívánatos iparág azután több nemzedék férfiainak adott munkát, szép jövedelmet.
