A véleményformáló szociálliberális értelmiség, az Orbán-rendszer bornírtságától joggal felháborodott fővárosi középréteg és a virtuális közösségi térben szerveződő fiatal civil aktivisták az Együtt 2014 zászlóbontásával megkapták azt, ami az őszödi beszédet követő közép-bal összeomlás óta a leginkább hiányzott nekik: a reményt a pártpolitikai verseny kimenetelének nyitottá válására. Vajon a közép-bal pólus régi-új népfrontos stratégiájával lehet-e a legnagyobb valószínűséggel lebontani a gyáripari multikkal már-már a Mussolini-féle korporatív államot idéző stratégiai partnerségre törekvő orbáni rendszerpárt hatalmi monopóliumát, vagy reálisabb koncepció is felvázolható?

A spanyol bankrendszer válsága, valamint a görög káosz euróövezetre gyakorolt együttes hatásából fakadó nagyfokú bizonytalanság sem feledtetheti velünk: Orbán akár másfél évtizedre szólóan is kiépíthette hatalmi struktúráit hazánkban. A Fidesz az elmúlt két esztendő folyamán megközelítőleg elvesztette ugyan korábbi heterogén bázisa csaknem felét, de még mindig a választási küzdelem egyetlen potenciális esélyeseként minősíthető. A vezérelvű jobboldal hatalomgyakorlása hosszabbnak ígérkezik, mint valaha.