Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló
Taródi Luca: Egyszer végre fiatalok leszünk
Kustos Júlia: Hullámtörő
Fehér Renátó: Torkolatcsönd

Nyerges András: Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben. Kronosz Kiadó, Pécs, 2021, 508 oldal, 3500 Ft

Komolyan kell vennünk a kötet alcímét: „avagy katyvasz minden mennyiségeben”. A kicsit avítt katyvasz szóra a kortárs médiaelmélet több kifejezést ismer: a bullshit, a hoax szavakkal talán divatosabban hangzana ez a könyvcím is, de Nyerges láthatóan szereti ezeket a kedvesen esetlen régiességeket. Iróniával átitatott realista stílusú ki- és betekintései jobbára szabadon hagyják működni a sajtóanyagot, nem keres erős ráfogásokat. Zoltán Gábor hasonló Szép versekje tematikus egységet vizsgál, Nyerges anyaga a piaci kínoktól a társkeresőkön át a rendszerellenségek üldözéséig terjed. A talált anyag olvasmánnyá dolgozottsága főkképpen a létrehozott prózaritmuson érződik – vaskosabb flekkeket egy-egy rövidhír követ.

Orcsik Roland: Legalja. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 129 oldal, 3000 Ft

Orcsik kötete zenei élményhez hasonló, jó hallással és huszadik századi komolyzenén edzett ízléssel alkotja saját verseit, soha nem válik a mondat prózamondattá, megvan az a rejtélyesen működő belső ritmus a gondolatokban, ami a líra kellően sűrítő poétikai többletét megteremti, még amikor a leghétköznapibb közléseket teszi, akkor is. Könnyedén vonja intertextuális játékba a kötet végén pedánsan felsorolt alkotóktól vett vendégszövegeket, ha kurziválással vagy elkülönítéssel jelöltek is, illeszkednek a vers nyelvezetébe. Úgyszintén könnyedén tud áthágni stiláris határokat, regiszterei a prófétai nyelv ódonságától a trágáron át a leghétköznapibb kijelentésekig terjednek, mégis mindez illeszkedik az akkordba. Gazdag formai felhozatal teszi változatossá az olvasást: kétsoros szentencia ritmusú, máskor tercinaszerű versszakok, váltakozón hosszabb és rövidebb szótagszámú sorokkal komponált szabadversek, néhány epigramma disztichonban (Hisztihon, Folyt. köv), ahogy kell.

Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 124 oldal, 2500 Ft

A verseknek tehát éppen az a szándéka, hogy lefejtsék a mulandót a változatlanról, a mitikust a kézzelfoghatóról, abszurd módon: leírják „akként, ami megmaradt belőle / a szöveg alatt” (…alatt). Megmutassák a morál ingatagságát, az ember állatiasságát. A költői lét, a költő szerepe is redukálódik annak mikrotársadalmi, kicsinyes viszonyaira, demisztifikált ez a költői pozíció (A poéta). Többször a kereszténységgel helyezkedik profán módon szembe ez a költészet, a Példázat című versben Venus egy felajzott szerzetessel találkozik, a M.I.N.D. címűben a kolibri jezsuita szemléletű, katalógusszerű leírását adja, a Mestermunka párhuzamos történet Jézuséval, arról az „egyszerű ácsról”, aki a keresztet faragta. Mindezekkel az apokrifokkal bővíti e költészet a nagy mítoszt, annak esendőségét, kiegészíthetőségét hangsúlyozva.

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)