Zelei Dávid

Gulyás Adrienn–Mudriczki Ju­dit–Sepsi Enikő–Horváth Géza (szerk.): Klasszikus művek újrafordítása. Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan Kiadó, Bu­­da­­pest, 2021, 296 oldal, 3290 Ft

A Károli Könyvek sorozatában most egy különösen igényes, színvonalas, széles merítésű és talán leginkább: gyakorlatias összeállítás jelent meg Klasszikus művek újrafordítása címen. Igényes, mert ennyire általános címe általában a szélsőségesen eklektikus tanulmányköteteknek vagy Festschrifteknek van, ez a kötet ugyanakkor címéhez majdnem teljesen hű (na jó, a Ki érti a csajokat? azért távol áll a klasszikustól, de ennek hasznáról később), alaposan szerkesztett és tagolt, s nem utolsósorban olvasóbarát: mindvégig ügyel arra, hogy ne merüljön alá a szakzsargonba és a lényegtelen részkérdésekbe. Színvonalas, mert ha egy műfordítás témájú kötetben olyanok vonulnak föl, mint Nádasdy Ádám, Márton László, Ádám Péter vagy épp Kappanyos András, nyugodt szívvel pakolhatjuk a kosarunkba a kötetet: jó lesz nekünk. Széles merítésű, s nemcsak azért, mert a Beowulftól Shakespeare-en át Asimovig jut (cáfolva azt a tézist, hogy a klasszikus státuszt csak magasirodalmi alkotás kaphat), és próza-, dráma-, líra- és filozófiai esszéfordítást is elemez, hanem azért is, mert a fordítás számtalan definíciójával, értelmezésével dolgozik.

Tovább

Julija Jakovleva: Jön a vadász, meglátja. Fordította Iván Ildikó. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 416 oldal, 3999 Ft

Hogy mennyire megváltoztak az olvasói magatartások az eltelt időben, arra épp az orosz krimi magyarországi sorsa mutat rá. Mikor 2016-ban interjút készítettem M. Nagy Miklóssal („Istenem, jöjjön már valami posztmodern trükk”, Kalligram, 2016/11.), úgy fogalmazott, hogy míg korábban az volt az általános tapasztalat, hogy „a lektűrre vevő olvasóink nem orosz szerzőket szeretnének olvasni, az orosz irodalomra vevők meg nem lektűrt, hanem klasszikus magasirodalmat”, azóta különböző kiadóknál sorozatban jönnek ki Lukjanyenko és Glukhovsky, Akunyin és Marinyina kötetei – az orosz sci-fi és krimi tehát mintha megérkezőben lenne az elmúlt évtizedekben a magyar olvasóhoz. Ebbe a sorba próbál belépni a szentpétervári illetőségű, Norvégiában élő (és már norvégul is író!) Julija Jakovleva (vajon mért nem Jakovljeva?), aki a századelő cári Oroszországát helyszínéül választó Akunyinnal és a kilencvenes-kétezres évekbe kalauzoló Marinyinával szemben a harmincas évek Leningrádját választja Zajcev-trilógiája regényidejéül.

Tovább

Jorge Luis Borges: A végtelen élet­rajza. Összegyűjtött esszék. Összeállította és a szöveget gondozta Scholz László. Fordította Bog­lár Lajos et al. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 644 oldal, 5999 Ft

Mindezzel talán már sejttettem, miért is olyan lenyűgöző a borgesi esszéisztika: mert nem ragad bele az „itt és most”-ba, hanem a téridő teljességében ugrálva ostromol örök, el nem évülő kérdéseket, s fedez fel mások számára láthatatlan párhuzamokat vagy épp ellentmondásokat a középkori Kína, Coleridge Angliája és kora Argentínája közt. Ennek eredményeképp, bár írásai szinte végig tüntetőleg távol maradnak az aktualitástól (egészen fura érzés, mikor korabeli filmeket kritizál vagy Párizs felszabadításáról beszél), őket olvasva mégsem érezzük a könyvtárak és letűnt századok dohszagát – pedig kedvenc szerzői közül sokat (De Quinceyt, Chestertont, Groussac-ot, Swedenborgot) ma már csak azért ismerünk, mert ő visszatérően és elismerősen szól róluk.

Tovább

Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 69 oldal, 1999 Ft

Amellett, hogy nemzedéke tán legnagyobb tehetsége, a még mindig csak 24 esztendős Vida Kamilla a magyar irodalom egyik legüdítőbb jelensége: bátorságával, vitalitásával, határozott, karcos hangjával valószínűleg ő az egyedüli költő, aki bármikor rá tudna beszélni egy forradalomra. Első, régen várt kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány ugyanakkor inkább egy pohár szénsavmentesre fáradt kézműves sörre hasonlít: egyedinek készült, de ipari lett – és már egyáltalán nem akar rábeszélni egy forradalomra.

Tovább

Michel Houellebecq: Intervenciók 2020. Fordította Tótfalusi Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 350 oldal, 4699 Ft

Pedig ha az ember esszét ír – mint e kötet nagy részében Michel Houellebecq – veretes hagyományok biztatják arra, hogy nyugodtan legyen „hülye”. Már maga a műfajalapítónak tartott Montaigne is teljes nyugalommal jelenti ki, „ha tudatlanságon érnek, nekem ugyan nem ártanak”, a következetlenség, egyenetlenség és őszintétlenség pedig a teoretikusok szerint alapvető feltétele annak, hogy az ember jó esszét írjon. Mihail Epstejn szerint „a jó esszéista nem teljesen őszinte ember, [és] nem túl következetes gondolkodó”, de, ahogy Gyergyai Albert fogalmaz, „mindig szabad (…) kötetlen és megfoghatatlan” – amire szüksége is van, lévén az esszé maga a folyamatos határátlépés, bolyongás, műfajközi mozgás.

Tovább

Mario Bellatin: Jacobo, a mutáns. Fordította Miklós Laura. Sonora Kiadó, Siklós, 2021, 152 oldal, 2400 Ft

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a tavaly hatvanéves mexikói-perui Mario Bellatin a kortárs latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb trollja. Hosszas interjúkban ecseteli kedvenc szerzője, Shiki Nagaoka kiválóságát, és fotókkal ellátott (!) könyvet is ír róla – miközben Shiki Nagaoka természetesen nem létezik. Esszét ír az argentin La Naciónba Kavabata Jaszunari tiszteletére – melynek minden egyes mondatát a saját műveiről szóló kritikákból vágja ki. Egy irodalmi fesztiválra pedig, melynek központi témája a jelenlét, egy álruhába bújtatott, csuklyás argentin írót küld maga helyett, akit aztán messengeren instruál. És ez még csak néhány példa Báder Petra úttörő bellatinológiai kutatásaiból (Mario Bellatin: szövegen innen és túl, 1749.hu, 2020. december16.) – a sort ugyanis még hosszan lehetne folytatni.

Tovább

Dekameron projekt. 29 új novella a járvány idejéből. Közreadja a New York Times Magazine. Fordította Báder Petra et al. Athe­naeum Kiadó, Budapest, 2021, 324 oldal, 4499 Ft

A magyar olvasó mindük közül Margaret Atwoodot ismeri legjobban, akinek lassan egész életműve elérhetővé válik a Jelenkor Kiadónak köszönhetően, de az ír Colm Tóibin és a Park, illetve az olasz Paolo Giordano és az Európa Könyvkiadó neve is szépen összefonódott az utóbbi években. A többiek között is vannak nemzetközileg is erős nevek (Leila Slimani például Goncourt-, Mia Couto pedig Camões-díjas), vagy olyanok, akiknek emlékszünk egy-egy művére (például David Mitchell Felhőatlaszára), de a többségük a magyar olvasó számára egyelőre elvész a világirodalom végtelen óceánjában.

Ne legyünk persze negatívak: a világirodalom óceánjában elveszni ugyanis csak akkor lehet, ha valahogy belekerültünk. Márpedig ismerve, milyen elenyésző százalékban adnak ki az Egyesült Államokban fordításirodalmat, egyáltalán nem evidens, hogy nem csak a tágas amerikai beltengerben pancsikolunk: a szerzők felének egyáltalán nincs amerikai állampolgársága, és akiknek van, azok között is sok a kettős identitású (nigériai, marokkói, szerb, iráni, stb. gyökerű). Mindez ugyanakkor rögtön érthetővé válik, ha a kiadás kontextusában nézzük a névsort: nagyon erős ugyanis a kötet – multikultiságot és kidekázott kiegyensúlyozottságot szinte előíró – New York-isága, kötődése a városhoz és a Times-hoz.

Tovább

Andrej Nikolaidis: A magyar mon­­dat / Homo Sucker: Az apoka­lip­szis poétikája. Fordította Rajsli Eme­se és Jódal Kálmán. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 301 oldal, 3400 Ft

A Nikolaidis-prózában (melyet e kötetben A magyar mondat képvisel) lejáróban lévő szavatosságú, magukat alkoholba pácolva tartósító férfiak (legtöbbször maguk is írók) próbálnak valami nyugat-európai mércével is értelmezhető cselekedetet véghez vinni, de aztán legyőzi őket saját és társadalmuk melankóliája. Ekkor általában a közelgő apokalipszist kezdik várni, idővel azonban rájönnek, hogy az csak azért nem jön, mert már mindig is itt volt. Ezt felismerve rendszerint kinyitnak egy single malt whiskeyt vagy esszéisztikus eszmefuttatásba kezdenek, esetleg mindkettő. És így tovább, ad infinitum. Játszódik Ulcinjban, a szerző lakhelyén, privát Comalájában (Rulfo) vagy Topekájában (Lerner), Montenegró és Albánia határán, valamikor a XII–XXI. század közt.

Tovább

Csordás László: Bezárkózás vagy határátlépés? Tanulmányok, esszék, kritikák. Napkút Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 236 oldal, 2490 Ft

Ez a „kint is vagyok, bent is vagyok” állapot az, ami Csordás mindkét eddig megjelent kötetét jellemzi: minden megilletődöttség nélkül rendezi egymás mellé a kárpátaljai irodalom közelmúltját, kedvenc erdélyi szerzőit és a magyar irodalom olyan, egymással ritkán egy platformra kerülő alakjait, mint Krusovszky Dénes és Oláh András. Nem arról van szó persze, hogy Csordás határtalanul kalandozna a tágan vett magyar irodalomban (ahhoz túl erős a határtudata) – inkább arról, hogy bizonyos határvonalak, amelyeket idehaza kevesen ugranak át (népi – [poszt]posztmodern), kívülről könnyebben átléphetőek.

Tovább

J. M. Coetzee: Fogaskerekek. Fordította Szieberth Ádám. Athae­neum Kiadó, Budapest, 2020, 382 oldal, 4499 Ft 

Noha az eredeti kiadás borítóján található alcím (Literary Essays 2000-2005) egyértelműen fogalmaz, a magyar változat már kicsit homályosabb: címlapja „kritikai írásokról” beszél, a hátlap pedig egyaránt említ „irodalmi esszét”, „kritikát” és „tanulmányt”. Bár ez elsőre kissé következetlennek tűnhet, könnyen magyarázhatná a rendelésre dolgozó irodalmárok életvitele, akik hol kritikát, hol évfordulós esszét, hol meg szaktanulmányt írnak; Coetzee esetében ugyanakkor ez a kevertség nem a kötet, hanem az egyes írások szintjén jelentkezik. Szövegei alig különböznek egymástól (hátra kellett lapoznom, melyik jelent meg előszóként, és melyik szimpla esszéként), mások hasonló írásaitól ugyanakkor több ponton is. Pedig nem állítanám, hogy Coetzee felforgatná a műfaji konvenciókat – inkább a komponensek kombinációja és arányai szokatlanok. Azt speciel nem mondanám, hogy tanulmányokkal van dolgunk, azt viszont igen, hogy az írások jobbára az íróportré, a pályakép, az irodalmi és fordításkritika kevercsét adják – ezek együttes jelenlétére pedig még életrajz esetében is ritkán van példa, nemhogy egy mezei esszében.

Tovább

Nick Hornby: Olyan, mint te. Fordította M. Nagy Mikós. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 380 oldal, 3299 Ft

Az Olyan, mint te alapszituációja meglehetősen szokatlan: egy huszonkét éves, a felnövést mindenféle részmunkákkal halogató, DJ-karrierről álmodó, munkáscsaládból származó fekete fiú, Joseph, és egy nála húsz évvel idősebb, válás után helyét kereső, kétgyerekes angoltanárnő, Lucy egymásra talál. Hornby leginkább arra keresi a választ, nyerhet-e a szerelem a szociológusok oddsaival szemben, ezt pedig logikusan tágítja odáig, mennyire érintkeznek a társadalom térben együtt élő tagjai egymással – vagyis van-e kitekintésünk saját buborékjainkból. Ezek izgalmas és aktuális kérdések a Brexit idején (merthogy a könyv javarészt 2016-ban játszódik – de ennek jelentőségéről később), amikor egy társadalom egy kardinális kérdéssel kapcsolatban ilyen látványosan szakad ketté, érdemes megvizsgálni, hol vannak, és milyen mélyek is a törésvonalak.

Tovább

Soltész Béla: Eldorádótól az An­til­lá­kig. Noran Libro Kiadó, Bu­dapest, 2020, 346 oldal, 3990 Ft

Az idén negyvenesztendős Soltész Béla társadalomtudós, latinamerikanista, író és utazó – ez a négy identitása pedig remekül egészíti ki egymást. Társadalomtudósként elsősorban a migráció és a fejlődés érdekli (például az, mi lesz az USA-ban boldogulni próbáló latin-amerikai vendégmunkások hazaküldött pénzéből), latin-amerikanistaként az, hogy alakul a térség gazdasági-politikai pályája a XXI. században, íróként pedig az, mihez kezd nemzedéke, a Kacsamesék-generáció a jelen valóságával.

Publikációi ennek megfelelően több síkon futnak: különböző nyelveken írt szaktanulmányai (merthogy szerzőnk ijesztően poliglott: spanyolul, angolul és portugálul is demoralizálóan rétegzetten, folyékonyan ír és beszél) jól megférnek regényével (Rabszolgasors) és novelláskötetével (Inbox), emellé pedig szűk évtized alatt (2012-2020) megfestette a maga latin-amerikai triptichonját is – a Clandestino és a Hátizsákkal Brazíliában után immár az Eldorádótól az Antillákig is olvasható.

Tovább

Radnóti Sándor: A süketnéma Isten
Kőrizs Imre: Tévedések fenntartása mellett
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
Kutasy Mercédesz: Párduc márványlapon

Tovább

Tovább

Az ÉS könyve novemberben – Rafael Chirbes: A parton. Fordította Pávai Patak Márta. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 405 oldal, 5499 Ft

Emlékeznek még a ’29‑es gazdasági világválság nagyregényére? Nekem, bevallom őszintén, nagyságrendekkel nehezebben ugrik be róla az Érik a gyümölcs, mint az első világháborúról a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy a másodikról A Gulag szigetcsoport – arról pedig már ne is beszéljünk, mennyit kéne gondolkodnom, ha a napóleoni háborúk (Vietnam, a spanyol polgárháború stb.) helyett mondjuk a ’73‑as olajválság nagyregényét kéne megneveznem. De vajon ez jelenti‑e azt, hogy a katonai katasztrófák sokkal jobban regényesíthetők, mint a gazdaságiak? És ha igen, lehet‑e izgalmasabb annál, mintha egy nap arra ébredünk, hogy a legutóbbi gazdasági világválságnak nemcsak hogy van nagyregénye, de ráadásként magyarul is elérhető?

Márpedig első ránézésre pontosan erről van szó: miután 2013‑ban Rafael Chirbes kilencedik regényét a tekintélyes El País a „a válság nagyregényeként” harangozta be, a világ hirtelen felkapta a fejét: hát ki beszélhetne autentikusabban a válságról, ha nem egy spanyol? Végre nem csak számokkal bűvészkedő nyugati fotelközgazdászoktól hallhatunk a krízisről, hanem tapasztalt búvároktatóval merülhetünk alá Hispánia lápvilágába: a bennszülött adatközlő végre kicsavarja a tollat az antropológus kezéből, és elvezet oda, ahova külsősnek eszébe se jutna menni – vagyis megírja belülről, amit mi, szenvedésre éhes katasztrófaturisták mind ez idáig csak kívülről karcolgattunk. Chirbes könyvének megjelenése ennek megfelelően egy rövidke pillanatra átkeretezte Spanyolország katasztrofális közelmúltját: a beszakadó gazdaság és egekbe szökő munkanélküliség a könyv első számú hitelesítő pecsétje és marketingfegyvere lett, jogait így világszerte hamar eladták, a rangos spanyol díjak mellett a Guardian, a Figaro és a New York Book Review is moderált elismeréssel nyilatkozott meg róla, és a válság irodalmával foglalkozó szakmunkák kánonába is bekerült. A globális problémára reflektáló regényből így globális regény lett, a honi olvasót pedig, hála a Magvetőnek és Pávai Patak Márta fordítónak, immár csak a magyar kiadás nem épp válságra kalibrált ára fékezheti meg, hogy a kezébe vehesse.

Tovább

Tovább

Tovább

„Mi jön a posztmodern után?”, teszi fel a kérdést a Literatura 2018/1‑es számában Sári B. László, a Pécsi Tudományegyetem docense, aki azóta egy amerikai, francia, olasz, orosz és magyar viszonyokat is tárgyaló Helikon-számban (2018/3.) boncolta tovább a témát, és könyvet is ír az amerikai poszt-posztmodernről. Ezeroldalas rendszerregényekről, iróniáról és annak hiányáról, a szerző és a szubjektum feltámadásáról, nagy és kis narratívákról, no meg Wallace-ről, Franzenről, Pynchonról és DeLillóról beszélgettünk.

Tovább

Kevés külföldi szépíró mondhatja el magáról, hogy több mint harminc kötete jelent meg magyarul, a 2009-ben elhunyt John Updike azonban közéjük tartozik. Nem véletlenül: senki sem írt mélyebben, költőibben és izgalmasabban az amerikai kisvárosi átlagember mindennapjairól, mint ő. Évtizednyi kihagyás után most életműsorozata indul a 21. Század Kiadónál – ennek keretében pedig Gy. Horváth László újrafordítja az életmű csúcsának számító Nyúl-sorozat egészét. A Nyúlcipő és a Nyúlketrec megjelenése között beszélgettünk.


 

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021