Az Alkotmánybíróság visszaható hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló tör­vénynek azt a rendelkezését, amely szerint a különadót a 2005. január 1-jét követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. A testület álláspontja szerint az emberi méltóságot sérti, hogy a törvény a különadó hatályát olyan bevételekre is kiterjesztette, amelyeket bevallással lezárt adóévekben, törvény alapján szereztek a jogosultak.

Búcsúzik a köztársaságtól szinte mindenki. A sajtó, a politológusok jelentős része, hogy pártszervezetekké alakítják a számvevőséget, legújabban a bíróságok, mondván, az új alaptörvény lefejezi az igazságszolgáltatást. Ez bizonyára igaz, mind, csakhogy nem tegnap kezdődött.

A hét elejének híre, hogy Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke látogatást tett a köztársasági elnöknél. A kiadott MTI-közlemény szerint a találkozó témája a formálódó új alkotmány. Paczolay ismertette az Alkotmánybíróságra vonatkozó szövegtervezettel kapcsolatos álláspontját, kifejtette, hogy a valamennyi törvényre kiterjedő utólagos alkotmányossági vizsgálat lehetősége a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka, ezért annak korlátozását ideiglenesen sem indokolt fenntartani. Schmitt Pál válaszul kijelentette: reméli, hogy az Alkotmánybíróság jogosítványai nem sérülnek - olvasható a közleményben.

Ez a cikk nem az Orbán-csomagot elemzi, megtörténik az a lap belső oldalain megfelelő szakmai hozzáértéssel. Kiindulópontja viszont kétségtelenül az.

A kormány szokatlanul hosszas halogatás után a múlt héten jelentette be a piacok és elemzők által már régóta várt korszakos strukturális reformtervét, amelynek fő célja az államadósság csökkentése és - ahogy összegeztek a bejelentők - a gazdaság új növekedési pályára állítása. Nagy jelentőségű terv, fontosságát az adja, hogy a kormányerő program nélkül nyert választásokat, a kormányalakítás óta pedig, először, épp a programnélküliség elfedésére, szimbolikus törvényhozással kábította a lakosságot, majd tehetetlenségében magánvagyonok rekvirálásába kezdett, banki különadót vezetett be, és megsarcolta a multikat.

Kicsit sunyi, kicsit agresszív a mi kormányunk.

Kétharmada biztos tudatában lebontja a társadalmi kontrollfunkciókat, indokolva ezt azzal az alkotmányjogi képtelenséggel, hogy olyan erős felhatalmazása van, amely fölöslegessé teszi ezek működését. Ennek jegyében gyengíti az Alkotmánybíróságot, domesztikálja a Költségvetési Tanácsot, hamarosan saját udvartartásából nevezi ki a Monetáris Tanács tagjait, államelnökké tesz egy önálló akarat nélküli embert (nem fék, hanem motor), relativizálja a jegybanki függetlenséget. Ilyenformán teljes kormányzati autokratizmust épít ki, míg a másik oldalon egyre idegesítőbb és megalázóbb ellenőrzés alá von olyan területeket, ahol alapjában véve semmi keresnivalója: a magánsajtót már korábban egypárti hatósági felügyelet alá vonta, legutóbbi intézkedésével pedig a versenyszektor és általában a magánvállalkozói kör bérjellegű ellenőrzésére is igényt tart. A miniszterelnök hétfői parlamenti beszédében olyan akcióbrigádok fölállítását valószínűsítette, amelyek a magánszférában vizsgálják, hogy teljesültek-e az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén született bérmegállapodások.

Múlt hét végén a kormány kommunikációs államtitkára bejelentette, hogy megérkezett az Európai Bizottság illetékes biztosának a magyar médiatörvénnyel foglalkozó levele. Elmondta, hogy a levelet Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek címezték, és úgy illő, hogy előbb megválaszolják, és ne a médiában vitázzanak róla. Mint mondta, nincs szó titkolózásról, és a válasszal együtt a kormány természetesen Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos levelét is közzéteszi.

Már akkor tudni lehetett, hogy ebből az elképzelésből semmi nem lesz, valószínűleg nem is gondolták komolyan. Az valóban „úgy illő", hogy mihamarabb válaszoljanak, de ha valaki kommunikációval foglalkozik, sőt, a legmagasabb kormányzati szintre beosztva hivatásszerűen, akkor annyit legalábbis gyanítania kellene, hogy egy levél nem marad titokban - minek is maradna? -, különösen, ha annak tartalmára Magyarországon kívül fél Európa is kíváncsi. Nem is maradt.

Így az év elején értekezhetnék arról, hogy az Élet és Irodalom ugyanúgy készül majd, ugyanabban a szellemben és stílusban, mint korábban, és hogy indokoltnak látjuk a médiatörvény visszavonását, de ez teljesen fölösleges, mert magától értetődő.
Hanem, az fontosabb, hogy ha egy uniós ország kormánya uniós elvek megsértésére adja a fejét, legalább készüljön föl rá alaposan. A magyar kormány az elmúlt fél év alatt több olyan törvényt hozott, amelyik külön-külön is sérti az európai közösség általunk is elfogadott írott és íratlan alapelveit - például a multik válságadója, a magánnyugdíjvagyonnal kapcsolatos jogi erőszakoskodás és legutóbb a médiatörvény -, ami pedig a törvényhozási folyamat irányát és egyéni képviselői indítványos módszertanát illeti, az szellemiségét tekintve rossz.