Kovács Zoltán

Tovább

Schmidt Mária, a miniszterelnök ideológiai holdudvarának egyik vezető embere fejébe vette, hogy ezekben a nehéz napokban Sólyom Lászlónak elő kellene lépnie tudósi remeteségéből, és mint korábbi köztársasági elnöknek szóvá kell tennie, hogy az ellenzék választási kampányában alkotmányos puccsot hirdet. „Alaptörvényünk – panaszolja Schmidt –, amire egyébként mindannyian felesküdtek, megsemmisítésével, kétharmados törvények feles többséggel való hatályon kívülre helyezésével fenyegetnek.” Levelének ez a fő gondolata, de biztos, ami biztos, belekever mindent, Hegedűs Andrástól az ötvenes éveken keresztül az őszödi beszédig: a múzeumigazgató asszony jól láthatóan az a típus, aki úgy gondolja, minél több elemet ír bele egy szövegbe, és minél hosszabb a levél, annál inkább igaza lesz. Végül odáig jut, hogy „önnek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat. (...) Ön, véleményével és döntésével az igazsággal szemben a jog mellett állt ki, és ezzel meg akarta fosztani az újonnan kiépülő demokratikus rendszert erkölcsi legitimációjától.”

Schmidt Mária egyszerű gondolkodású ember. Mindent pótol azonban a kormányzó erő iránti lojalitása, így aztán ma már Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. A XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Nemrégiben tartották a sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitó ünnepségét, beszédet mondott a kormányfő. A főiskola amúgy idén augusztusban vált önálló egyetemmé Tokaj-Hegyalja Egyetem néven, miután levált az egri Eszterházy Károly Egyetemről. Az állam azonnal egy alapítványnak adta, ennek elnöke pedig az egyetemek kiszervezését kormánybiztosként irányító Stumpf István lett. Ráadásul a közalapítvány az ingatlanok mellé megkapta az állami Grand Tokaj Zrt. részvényeit is. Az alapítvány kormányzati juttatásból kötvényeket vásárol az államkincstártól, és azoknak a kamataival gazdálkodhat, ezen felül a következő 5 évben további 1-1 milliárd forintot kap évente. Ez az egyetem annak a gigantikus vagyonkiszervezésnek köszönhetően jöhetett létre, amit április végén szavazott meg a kormánytöbbség. „Most egyetemet is avatunk, adósságot is rendezünk” – mondta Orbán, majd rácsodálkozott az aktuális helyzetre: „Micsoda dolog az, hogy csak most létesül önálló egyetem azon a helyen, amit a Bodrog-parti Athénként is emlegettek egykor; szinte bűn, sőt egyenesen hiba, hogy eddig nem volt önálló egyetem abban a városban, ahol a magyar szellem oly régóta otthonra talált.”

Tovább

Tovább

Tovább

Indul a Békemenet, ez általában a kormánypánik jele. Az esemény maga egy nagy vonulás, amit a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű cég szervez október 23-ra. Útvonala többnyire a Hősök tere, Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út, a lehető leggazdaságosabb így: a máig nem tudni, milyen pénzen fővárosba buszoztatott emberek kiszállnak a Hősök terén, ami ezen a napon ilyenformán hevenyészett buszpályaudvarrá alakul, majd a tömeg megindul a központ felé. Az eseményt a hét elején Csizmadia László jelentette be, ő a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumi elnöke is. Elmondása szerint üzenetet fogalmaznak meg Brüsszelnek és a „hazánkban lébecoló ellenzéknek”. Brüsszelnek címezve arra figyelmeztetett: a magyar jogállamiság a magyar demokrácián nyugszik, és visszautasítják a népfelség elvén ejtett sebeket. Ha a jogállamiság és a demokrácia elé bármilyen jelzőt teszünk, az önmagában is aggasztó, mert azt jelenti, hogy ez esetben e két fogalom nem egészen azt jelenti, ami a politikai fogalomrendszerben és kultúrában elfogadott, de aligha meglepő, mióta Tusványoson megtudhattuk, hogy ami nálunk kialakul, az meg az illiberális demokrácia. Az Orbán-kormány zavaros fogalmakkal és feneketlen hazugságokkal kormányoz jóformán a kezdetek óta, ezt ma már hozzá egykor lojális politikusok is elképedve nézik, mondjuk Jeszenszky Gézától Pálinkás Józsefig. Ez a politikusi kör olykor hangot is ad csalódottságának, bár kissé nehéz megérteni, mégis mit nem láttak jó tíz évvel ezelőtt. A kormány hazugságban született, és többnyire hazugságban is éli napjait. Már a Civil Összefogás Fórum elnevezése is pontosan olyan hazug, mint az az évekig hangoztatott blöff, hogy a szervezet tagjainak befizetéseiből tartja el magát. A Békemenet szokásos élképe is beszédes. A filmrendezővé támogatott rádióriporter, a köpönyeggel jól bíró főszerkesztő, a szocialista–szabad demokrata világban a baloldali sajtót végighaknizó, momentán trágárkodásban piacvezető publicista.

Tovább

Tovább

Tovább

Orbán Viktor túljutott kormányzásának alighanem legmegalázóbb mozzanatán: Ferenc pápa úgy járt Magyarországon, hogy a szentatya gyakorlatilag tudomást sem vett róla, de azokról sem, akik ennek a kurzusnak a közjogi méltóságai. A tudósítások arról számoltak be, hogy a Ferihegyen reggel nyolc órakor landolt gépből kilépve azonnal a Szépművészeti Múzeumba hajtatott, ahol félórányi időtartamban figyelmesen végighallgatta a köztársasági elnök tájékoztatóját. A felek néhány szót váltottak, majd Ferenc pápa a protokolláris fotózkodás után püspökök előtt beszélt: fontos, hogy a magyar társadalom szolidárisabb és befogadóbb legyen – mondta, ezzel egyben el is intézte Orbán Viktor korábban neki mondott szavait, miszerint arra kérte Ferenc pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. Hogy ezt követően, 8 óra 45-től Orbán és Áder mit csinált, hova ment, arról nincs hír. A szentatya misét celebrált, majd elhagyta az országot. Hogy aztán például a miniszterelnök által hosszú évek óta és módszeresen előidézett eszmei zűrzavarban mik járhattak dr. Erdő Péter bíboros fejében, azt elgondolni is nehéz, mindenesetre az esztergom-budapesti érsek mindvégig ott lépdelt az események és a szentatya nyomában. Az viszont tény, hogy a kormányfő keresztényvédelmi halandzsáiról még sosem bizonyosodott be ilyen tisztán, hogy azokat még a szentatya is képtelenségnek tartja, és nyilván kulturáltan, de határozottan vissza is utasította, amikor szolidaritást kért a magyar kormánytól, nyilván Orbántól is. Nem vagyok abban biztos, hogy a magyar miniszterelnök ebből bármit is megértett, de akár megértette, akár nem, a szentatya intelmeit a továbbiakban is semmibe veszi.

Tovább

Tovább

Tovább

Megjelent a kormányzati képmutatás és hazudozás kirakodóvásárának legújabb jogalkotási terméke: a gyermekvédelminek nevezett törvény végrehajtási rendelete. Ez tiltja, hogy bármiféle, homoszexualitást megjelenítő kiadvány templomok, nevelő-, oktató-, valamint gyerek- és ifjúságvédelmi intézmények közelében hozzáférhető legyen. Hogy a kormányzat és kapcsolódó szerveinek gondolati elzápulása teljes és alighanem véglegesnek tekinthető, a jogszabály rendelkezik arról is, hogy ezek a kiadványok a tilalmi övezeteken kívül is kizárólag lefóliázva és a többi terméktől elkülönítetten terjeszthetők. Ez nyilvánvalóan nagyon fontos abban a világban, amelyikben ilyen tartalmak – ma még, legalábbis – egyrészt minden betűismerő számára hozzáférhetők a világhálón kisiskolástól az aggastyánig, másrészt, ha a jogalkotó még nem vette volna észre, a gyerekek a játszótereken Borkai Zsoltot és Szájer Józsefet játszanak. Ennek pedig nem az az oka, hogy az újságosbódéhoz közel a templom, meg nincsen lefóliázva mondjuk az erotika kultúratörténetének fiúszerelmekről szóló kiadványa, ez ugyanis keveseket érdekel. Az már többeket, hogy mi történt az adriai jachtozáson meg a brüsszeli esőcsatornán. Ilyen az ember mondjuk öttől kilencvenöt éves koráig, vagy ki tudja, meddig. Az effajta jogszabályok nem azért szörnyűek, mert bármilyen életviszonyt bármilyen irányban érdemben befolyásolnak, hiszen ilyen értelemben hatékonyságuk úgyszólván nulla. Sőt: hatékonyságuk annak ellenére is nulla, hogy szankciójuk van, hiszen aki megszegi ezeket és pornót árul a templom tövében, azt esetleg megbüntetik. Alakító hatásuk még sincs, hogyan is lenne. Az pedig tény, hogy az olyan jogszabály, amelyik alkalmatlan a közéleti viszonyok alakítására, az egész jogrendet, vele együtt a jogba vetett bizalmat csak rongálja.

Tovább

Tovább

Tovább

A postás meghozta Magyarország kormányának a levelét, néhány napja ott hever reklámkiadványok és fotókkal gazdagon illusztrált áruházi értesítők közt az asztalon. Néha odaülök, kibontatlanul odébb tolom. Az ember sokáig képes ragaszkodni butaságot megtestesítő darabokhoz, így van a kormányzati megtévesztést tárgyiasító küldeménnyel is, a kormányfői kézaláírással hitelesített aljas levéllel. Ezekből lesz idővel az irodai szemét, jön a takarítónő, és miután hetek óta látta az asztalon, összekupacolja néhány további postai kacattal, és mondván, ne fogja tovább a port, jó érzékkel kidobja. Magára valamit is adó ember önvédelemből nem idéz a kérdésekből, mert fél, hogy egy váratlan pillanatban pont olyan lesz, mint akik fogalmazták. A végeredményt akár most is kihirdethetnék, hiszen közhiteles ellenőrzés nem lehetséges, jogi relevanciája nincsen, közjogi értelemben nem létezik: Orbán Viktor miniszterelnök és Kovács Zoltán kommunikációs szakalkalmazott hivatkoznak rá majd akkor, amikor jónak látják. Mondanak egy számot, és következtetéseket vonnak le. 

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021