(Tánc – Tér, 11. éves a MODEM; 5./Body Radical, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum)

A kortárs tánc számára ma is izgalmas lehetőség egy-egy helyspecifikus előadás, s a véletlen úgy hozta, hogy egy hét különbséggel két ilyen múzeumi programot is láttam. Debrecenben a MODEM 11. születésnapja alkalmából szervezett Koroknai Edit és csapata igazán különleges ünnepet, hiszen olyan vendégeket hívtak meg, akik ezen a kora délutántól éjfélig tartó „bulin” bizony alaposan felbolygatták a kiállítóterek csendjét. De hát éppen erre szólt a meghívás, hogy táncosok elegyedjenek testi párbeszédbe a képekkel és szobrokkal, a központ tágas tereivel, az épület egészével, így aztán az aulától a lépcsőházig és belső kertig mindent birtokukba vettek a hazai kortárs tánc meghívottai és az egészen az utolsó előadást követő közös tortaevésig kitartó nézők.

(Szerpentin – Táncfilm Fesztivál, Kino Mozi)

A Szerpentin Fesztivál három hosszabb – közel egy órás – filmet és harminchárom 2012 óta készült rövidfilmet mutatott be. A válogatás ismét azt erősítette, hogy bár a  táncoló test látványa azóta is rendületlenül foglalkoztatja a filmesek világát, mióta megszületett a mozgókép – a fesztivál címe is Loïe Fuller minden XIX. századi filmest lenyűgöző híres Szerpentintáncára utal –, ma is hihetetlenül sokféle megközelítést kínál. Az okok talán nem is csupán a filmes műfajok sokféleségében rejlenek, s még csak nem is a filmkészítés egyre újabb technikai lehetőségeiben, hanem abban a radikális változásban, ami az utóbbi évtizedekben a táncfelfogásban lezajlott.

(Budapesti Tavaszi Fesztivál: Manuel de Falla–Antonio Gades: Tűz, Művészetek Palotája; Ori Lichtik–Sharon Eyal: OCD Love, Trafó)  

A mindössze negyedik éve létező L-E-V, a Trafó jelenre figyelő nyitottságának köszönhetően harmadszor lépett fel Budapesten (és közben még a Szigetet is megjárta). És ez azzal a jó érzéssel tölt el, hogy nem csupán lejárt szavatosságú művészi termékek jutnak el hozzánk, hanem olyan új értékek is, amelyek révén mintegy szinkronban lehetünk a New York-i, párizsi, belgrádi, londoni és amszterdami közönséggel, de nem azért, mert az együttes trendi lenne, hanem Sharon Eyal alkotásaiból különös átütő erő, robbanékony energia  árad. Mindaz, ami az ODC–Love előadásán a pulzáló, vibráló, remegő, tekeredő, hajladozó, vonagló testekben megtörténik, mélyen megrendítő és felkavaró, de egyáltalán nem a koreográfia tárgya miatt.

(Budapest Táncfesztivál: Nederlands Dans Theater 2, Scottish Dance Theater, La Veronal – Művészetek Palotája)

A Nemzeti Táncszínház idén sem talált egyetlen olyan témát, ami köré összerendezhette volna a Budapest Táncfesztivál előadásait. Így maradt a rutinos megoldás: külföldi társulatok fellépéseinek beillesztése a szokásos programba, ami miért ne működne, hiszen a közönséget láthatóan felvillanyozza a nemzetközi kitekintés.

(Nextfeszt – Trafó)

A szinte átláthatatlanul bőséges programfolyamból négy táncelőadás a befogadó helyzetét járta körül. A több független társulatból ismert Valencia James szólója például önvizsgálatra sarkall. A Between the World and Me ugyanis keserű személyes tapasztalatból született, abból a kiszolgáltatottságból, amivel ez a különleges plasztikai adottságokkal megáldott barbadosi lány újabban szembesül. Mert más a bőrszíne, mint a »miénk«, idegen tehát, akit ezért le lehet nézni, ki lehet gúnyolni, netán félni kell tőle.

(Gryllus Ábris és Farkas Miklós – Frenák Pál: Lutte, Frenák Pál Társulat, Trafó)

(Csajkovszkij–Balanchine: Thema und Variationen, Händel–Bach–Berio–Forsy­the: Neue Suite, Górecki–Ek: Sie war schwarz, Semperoper Ballett)

(Royal Balett – Live Cinema Season 2015/16)  

(Dubrovay László–Vincze Balázs: Faust, az elkárhozott, Pécsi Balett; Philip Glass–Barta Dóra: Megbolydult bolygó, Solaris–Földi Béla: Marsbéli krónikák, Magyar Nemzeti Balett; Borbély Mihály–Sipos Mihály–Farkas Zoltán Batyu: Násztánc, Állami Népi Együttes; Kiss Ferenc–Foltin Jolán: Elmúlik)

(Budapest Táncfesztivál – Művészetek Palotája és MOM Kulturális Központ)

(Jérôme Bel: Gala – Tanzquartier Wien) 

(Csajkovszkij–Eagling–Solymosi: A diótörő, Magyar Nemzeti Balett; Szántó–Földi: Kislányom, Anne Frank, Budapest Táncszínház)

(Pina Bausch: „...como el musguito en la piedra, ay si, si, si...”, Tanztheater Wuppertal – Festspielhaus St. Pölten; Hans Peter Kuhn–Sasha Waltz: Körper, Sasha Waltz & Guests – Tanzquartier, Bécs)

(Sharon Eyal és Gai Behar: Sara – Killer Pig, L-E-V, Trafó)

(Tennessee Williams–Kulcsár Noémi: A vágy villamosa – MU Színház)

(A Tánc Világnapja – Nemzetközi Táncnap, április 29.) 

 (Eszter Salamon MONUMENT 0: Haunted by wars (1913–2013) – Tanzquartier Wien)

(Forsythe–Berio: Workwithinwork, Forsythe–­Morrow: Rearray, Forsythe–Willems: One Flat Thing, reproduced; Sylvie Guillem és a Lyoni Balett, St. Pölten, Festspielhaus)

(Maurice Ravel–Lukács András: Bolero, Győri Balett, Művészetek Palotája; Pataky Klári: Jegyzetek, Pataky Klári Társulat, Bethlen Téri Színház; Fülöp László: Emese és Emil, MU Színház)