Nógrádi Gábor

A lezárt koporsóban az anyja feküdt, de azt a kisgyerek nem tudta. Vagy nem akarta tudni. Vagy nem tudta, hogy tudja, mert valami törölte a valóságnak ezt a szeletét.

Az ember túlélésének egyik biztosítéka, hogy nem látja a valóságot annak, ami. Ha látná, akkor talán időnként meg kellene tébolyodnia, vagy meg kellene ölnie magát vagy mást, másokat. De szerencsére az evolúció, amely az ember értelmét megalkotta, létrehozta a törlés, a felejtés, az észlelt valóság villámgyors átalakításának képességét is.

A kérdés ismét: vajon, mit gondolt a kisgyerek, aki még sohasem volt temetésen?

Koporsót már láthatott, mert a nyíregyházi Vasvári Pál utcában, ahol laktak, gyakran kocogott végig egy lovak húzta nagy fekete batár lassan, hogy a mögötte gyalogoló gyászolók le ne maradjanak. És a minden oldalán nyitott kocsiban látható volt a nagy méretű fekete láda.

Tovább

Apák... így vagy úgy – Tematikus próza-összeállítás
Emlékszilánkok, monológok, vádak és örömek, hűtlenség és halál: apák a kereszthuzatban.

Cigányos képű, szép férfi volt az apám. Ezt, sajnos, csak a fiaim örökölték tőle.

– Még a mázkirra se mentél el, hogy imádkozz értem.

– Figyelj ide, apa! – fogtam meg mindig meleg kezét. – Most már ki kellene békülnünk. Itt az ideje. Áldjál meg, kérlek, és mentsél fel a bűneim alól. Olyan nehéz álmaim vannak.

A fejemre tette a kezét.

– Jövarechechá Adonáj vejismörechá... Az Örökkévaló áldjon meg és őrizzen meg téged, hogy mindig azt csinálhasd, amit akarsz.

Gyanakodva néztem rá.

– Ez az áldás szövege? – kérdeztem, de nem válaszolt, mert meglátta a dédunokáit.

Tovább

„Kérem, tanár úr, legyen szíves mosson kezet, mielőtt a frissen szült anyához nyúl!” – mondta ismét a tanársegéd úr kissé emelt hangon. Mint már említettem, a tanársegéd úrra jellemző az indulatosság, amin sajnos nem tud uralkodni.

„Tiszta a kezem! – emelte Klein tanár úr a tanársegéd felé mindkét tenyerét kissé ironikusan. – Ma nem voltam a boncteremben, és nem vizsgáltam senkit, csak megreggeliztem. Gondolom, a kenyér, a vaj meg a sajt nem okoz gyermekágyi lázat. Vagy újabb teóriája szerint, igen?”

„Azok nem – mondta a tanársegéd. – De bizonyára kezet fogott a hallgatókkal, mikor találkoztak a...”

„Természetesen! – vágott közbe a tanár. – Vannak udvarias emberek is. Vannak udvariassági rendszabályok. Például, ha az ember találkozik valakivel, akkor kezet fog vele.”

Ezzel a tanár úr bizonyára arra célzott, hogy a tanársegéd úr, csupán hidegen köszöntette, és nem lépett oda hozzá, hogy kezet fogjanak.

A két hallgató közben befejezte a tisztálkodást. A tanársegéd úr megfogta, megnézte, sőt megszagolgatta a kezüket, és közben megjegyezte:

„Önök a boncteremből mentek a tanár úr elé, tudomásom szerint.”

Tovább

Az éjszaka volt a legnehezebb. Feküdni a sötétben, hallgatni egy nő szuszogását, apró nyögését, álma hangjait, érezni az illatát, a frissen mosott bőr és a szappan szagát, egy nő kipárolgását, ami nem hagy aludni, egy nőét, akivel már annyiszor egyesültél, és aki most nem enged magához, vagyis már régen nem enged magához, és nem nyúl hozzád, és nem nyúlhatsz hozzá, mert összerándul, elhúzódik, és ha ismét próbálkozol, dühös szótlansággal néz, pedig a feleséged a nő, aki mellett nem tudsz elaludni, törvényes hitvesed, gyermekeid anyja, te pedig negyven múltál.

Tovább

„Magyarország az én...”, avagy országtudományi ismeretek

Tematikus prózaösszeállítás

„Isten oldalnézetben kalap alakúnak teremtette hazánkat, balra a copf Fiume és környéke, jobbra a sild Erdély, csak később csíptek le belőle két magyarországnyit a zivataros vérszázadok.” „Magyarország történetén a kamerák hosszan elidőztek. Az operatőrök egyike még azt is kiszúrta, hogy hiányos a sorozat. A második rész nincs a polcon, mondta.” „Miért pont arabot? Magyar nem volt?”

Három helyzetjelentés, pillanatkép, három próza arról, hol élünk.

Tovább
Élet és Irodalom 2021