Károlyi Csaba

Danyi Zoltán: A rózsákról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 468 oldal, 3999 Ft

Danyi Zoltán komoly művet tett le az asztalra. Miként hőse, úgy ő is magának szabta meg a szabályokat. A fő szabály az, hogy a súlyos dolgokról csak a rózsák közt szabad gondolkozni, mert ott biztonságban van az ember, főleg, ha szaggatott, töredezett az élete. Ez a regény a szabadságot keresi. És a szabadság minden kényszeresség, kielégületlen szerelem, szenvedés és mániás bizonytalanság közepette létezik. Bizonyság a létezésére éppen az, hogy nem találjuk.

Tovább

(Az első – Valuska László podcast-sorozata a Könyves Magazinban)

Valuska László empatikus kérdező. Mindkét esetben tudakolja, mi volt a történet magja. Érdekli, mi a helyszín mintája. Fontos számára, hogyan találja meg a szerző a kiindulópontot. Az interjúkészítő azt is tudja, hagyni kell alanyát beszélni, ha rátalál egy-egy számára fontos emlékre. Dragomán nagy kedvvel meséli el, miért volt fontos, hogy szájsebész apja novellákat írt, és erről beszélt is (azért, hogy ő ne beszéljen arról, regényt ír), és mennyit jelentett, hogy diszlexiás, csúnyán író gyerekként mégis fölfigyelt tanára egy Antigonéról szóló írásának eredetiségére. Nádas érzékletesen meséli el, fotóriporter-gyakornokként hogyan találta meg életében először és utoljára az az érzés, „ez a nő kell nekem”, s ezzel együtt saját hozott tragédiája mellé hogyan vette oda az ország tragédiáját is.

Tovább

Szorongatott idill. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Polcz Alaine, Mészöly Miklós levelezése, 1955–1997. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Hernádi Mária és Urbanik Tímea. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 272 oldal, 3999 Ft

Csak szépre, csak jóra emlékszem, a szenvedéseink idejéből is (…) Hiszen barátok voltunk.” (142–143.) Polcz Alaine-nek ez a levele az utolsó levél ebben a történetben.

A „szenvedéseik ideje” pedig a legszebb éveikre esett. Milyen boldogan írt Alaine és Miklós Kolozsvárról 1955-ben, 1957-ben. Milyen szeretettel várta őket Balázs, hogy majd veszekedjenek, ki mondja el az élményeiket. Milyen jó már ez a zárómondat 1955-ből: „Csókollak Titeket – mindkettőt ott, ahol szoktam – hű barátnétok: Ágnes” (12.) Ágnes pedig ilyen sorokat kapott 1958 januárjában a havasokból: „Írhatnál még egy pár verset nekem ajándékba!!! Cserébe én is feldolgozlak tanulmányaimban. (…) Napozunk is. Hajaj, mennyit mesélünk majd. Csók, ölelés: Ali” (36.). Mikor Alaine arról számolt be, hogy meztelenül mosakodtak a hóban, Ágnes így válaszolt: „Ez a férfiasan nyers élet lenyűgöz. Inkább papíron, mint natúrban.” (63.)

Tovább

(Lábjegyzet. Vlasics Sarolta műsora, Rádió Bézs, szeptember 30., csütörtök, 16.00–17.00)

Hát, ennek a beszélgetésnek például a Kossuthon lett volna a helye, ha az még közszolgálati lenne és nem pártállami rádió. Báron remekül beszélt, jól követhető, adatgazdag és nagyívű portrét vázolt, üdítően barátságos hangnemben. Vlasics ügyesen kérdezett, tudta, hogyan lesz a lehető legösszefogottabb kép a kivételes életműről.

Tovább

Dunajcsik Mátyás: Víziváros. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 252 oldal, 3499 Ft

A legérdekesebb szellemi csemege a tartalomjegyzék. A regényszövegben nincsenek fejezetek és fejezetcímek, aki nem lapoz menet közben hátra, csak a könyv legvégén szembesülhet azzal, hogy van hat fejezet. Az ötödik címe az 1993-as film címe, A szökevény. A többi öt fejezetcím Italo Calvino, Ottlik Géza, Szerb Antal, Bodor Ádám és Nádas Péter egy-egy művének a címe. Ezzel a gesztussal ösztönöz minket a szerző, pörgessük újra a lapokat, arra figyelve, hogyan játszanak rá a fejezetek a megidézett művekre. Érdekes játék. Például az utolsó fejezet, a Párhuzamos történetek hasonló logikával dolgozik kicsiben, mint a Nádas-remekmű nagyban. Előttünk van Christine és az elbeszélő viszonya, Hélène (a lány anyja), Imre és Ferenc hármasa, az elbeszélő és Glatter professzor kapcsolata, beleékelve Kristof és a fiatal pincérfiú kalandja, miközben az elbeszélő apjának és az ő szerelmének, az angol nyelvű Kristofnak (tehát hősünk két apjának) a valódi párkapcsolata is megmutatkozik, de még azt is megtudjuk, mit kínál föl a fiúnak Az eltűnt idő nyomában.

Tovább

(Bonyolult dolgok. Társadalompolitikai magazin. Szerkesztő-műsorvezetők: Bálint Judit és Korpás Krisztina. Klubrádió, szeptember 2., csütörtök, 19.00–20.00)

Olyan szép lenne, ha csupa ilyen beszélgetés zajlana a magyar rádiókban. De hát nálunk public radio sincs. Éppen a kereskedelmi Klubrádió igyekszik betölteni a hűlt helyét. Lehet, hogy a pénz mítoszának annyi, és kis pénzből is lehetne jót csinálni, ahogyan Orsós László Jakab utal rá, ám a magyar közállapotok a pénzhiány miatt is tartanak ott, ahol. Bonyolult dolgok ezek, ahogyan a műsor találó címe mondja. Semmi nem fekete-fehér. Azonban valami nagy titok csak lehet abban az amerikai könyvtárban, ha emigráns alelnöke ennyire szereti a munkáját. Próbálom megérteni az ethosz lényegét, amely anélkül is él, hogy Amerika bárkinek is az idolja lehetne még. Ennek megértése azonban egyre kevésbé megy.

Tovább

Körkép 2020–2021. Negy­ven­nyolc mai magyar író kisprózája. Válogatta Turi Tímea. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2021, 391 oldal, 3999 Ft

Szép versek 2020–2021. Össze­ál­lí­totta Szegő János. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2021, 343 oldal, 3999 Ft

Igazából arra számítottam, a pandémia látványosabban megmutatkozik majd a versekben, mint a kisprózákban. De nem. Ugyan a verssorok közé rejtve több helyen jelen van, mint direkt módon, de úgy tűnik, az írók mintha mégis gyorsabban elkezdték volna földolgozni a járványt, mint a költők. Lehet, hogy azért, mert a narratív téma, a történés hamarabb megfogható? A költői lényeg azonban sokkal súlyosabb, minthogy máris lecsapódjon? Mindenesetre a vírushelyzetre reagáló legérzékenyebb három sort mégis pont Turi Tímea versében találtam: „Félek. / Ebben nincsen semmi meglepő, / de hogy más is fél: az rettenet” (Budapest, 2020. ősz).

Tovább

(Buksó, a 24.hu podcastsorozata Nyáry Krisztián vezetésével)

Nyáry elárulta, éppen szöveggyűjteményt készít a „tiltott irodalomból” – a mindig akkurátus Nádasdy megjegyezte, azért még nem tiltott, csak 18 év alatt, mindazonáltal a törvényalkotók nagy szamarak, ronda propagandafogás ez, amelyen az idő szépen túl fog lépni, bár a női emancipációhoz is száz év kellett, mondta. Arra a kérdésre, milyen szépirodalmat ajánl az azonos neműek közti szerelem témakörében, Galgóczi Erzsébet, James Baldwin, Thurzó Gábor mellett Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényét említette. A vé­gén Nyáry húsz művet sorolt fel Oscar Wilde-tól Yves Navarre-ig, Mann, Proust, Babits, Woolf, Zweig, Szerb, Misima, Faludy is szerepelt az illusztris listán.

Tovább

Köves Gábor: Végszónak sem rossz. 38 interjú. 21. Század Kiadó, Budapest, 2021, 383 oldal, 3990 Ft

A kérdező kulturális újságíróként tekint magára, bár novellákat is ír. Nem irodalmárként, főleg nem irodalomkritikusként kérdezi az írókat, és ez előny. Bár az irodalomkritikusok is „alulfizetett emberek”, ahogy Auster mondja, de most a mi szempontunkból az a lényeg, hogy ők legtöbbször valahogy az irodalomtörténet távlatába helyezik a kérdéseiket, és szinte elemeztetik a művet írójával, sokszor túl szakmai beszélgetést folytatnak. Köves üdítően tudja keverni olvasottságát és valóban sokirányú tájékozottságát az író személye iránti érdeklődésével. Rákérdez a mű fontos esztétikai problémáira is, miközben ugyanennyire izgatja a szerző magánélete, a házasságtól a vírushelyzetig minden.

Tovább

Mészöly-monográfiájáért – mely 25 évvel Thomka Beáta úttörő mo­no­grá­fiája után jelent meg – Szolláth Dávid kapta a centenáriumi évben a Mészöly Miklós-díjat, amit eddig csak íróknak adtak. Szekszárdon, az író szülővárosában a díjátadás után Szörényi László beszélgetett a szerzővel az életmű fogadtatásáról. Ezt a témát folytatjuk most. Egyébként a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar szépírója épp húsz éve, 2001. július 22-én halt meg.

Tovább

(Aréna. Az Inforádió vezető műsora, minden hétköznap 18.00 –19.00)

A tankönyvekkel és a pedagógusképzéssel kapcsolatban szinte szocialistamunkaverseny- szintű győzelmi híradásokat hallottunk. De sehol egy műsorvezetői ellenvetést. Pedig sok érdekeset lehetett volna kérdezni. Miért nincs szabad tankönyvválasztás? Hogyan és miért írták át a tankönyveket? Igaz-e, hogy le akarják butítani a tanárképzést? Ez a rádió tárgyilagosságot még ígérget, de függetlenséget már nem is próbál mutatni. Például a Katedra című oktatási magazinjának támogatója pont a Köznevelésért Felelős Államtitkárság. Függetlenség nélkül pedig nehéz tárgyilagosnak lenni.

Tovább

Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 250 oldal, 3499 Ft

Az extrém Vejnštejn-hatással szemben, melynek jelentését nem lelem, az Ohrwurm-jegyzetek kifejezésben semmi rejtélyes nincs: a német szó jelentése fülbemászó (például zene). Szó szerint fülkukac (semmi rovar). És bizony az Ohrwurm-jegyzetek új színt hoznak a Szvoren-novellisztikában. Kicentizett, pontos, fegyelmezett írások ezek, itt minden dekára annyi, amennyinek lennie kell. Egyik kedvencem a (kék, zöld és sárga), amiből egy mukkot nem értek, de gyönyörűen szól. Ami igazán érthetetlen, azt tulajdonképpen nagyon is értjük. Ahogyan értjük a vakokat a libegőn, érezzük a lópánikot, látjuk a morzsás fekete karaktercipőt, bólogatunk rá, hogy rossz az íze a kútnak, de jó a szaga, aha.

Szvoren Edina eddig is kiváló író volt, de az Ohrwurm-jegyzeteken most aztán igazán erősen elcsodálkoztam. Betették a bogarat a fülembe.

Tovább

(Dobszerda, Váradi Júlia műsora. Klubrádió, szerda 20.00–21.00)

Aki Komoróczy Géza páratlan és lenyűgöző személyére kíváncsi, el kell olvasnia a könyvet. Aki Hargittai István beszélgetésekbe rejtett, igen következetes személyére, olvassa az interjúit. Még egy apróság. Azt kérdezte Váradi Júlia, miért lett vegyész, mire Hargittai elnevette magát. „Miért nevet?” – jött a kérdés. „Mert egy ilyen beszélgetésben csak őszintén lehet válaszolni” – mondta, majd őszintén válaszolt. De talán azért is nevetett, mert Váradiban meglátta saját magát. Mint kérdezőt.

Tovább

Keresztury Tibor: Hűlt helyem. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 4499 Ft

Most azonban az elbeszélő nem a háttérben áll többé, hanem előlép, és tényleg ő lesz a főhős. Régről ismerős szereplői most csak árnyalják az ő sorsát. Saját magát kell tehát immár éleslátóan megfigyelnie. A kíméletlen narrátor, aki eddig is reflektált magára, és nemcsak szereplőit, hanem önmagát is ironikusan szemlélte, most az eddigieknél is nehezebb feladatot kap. Azt a munkát kell önmagán elvégeznie, amit idáig alakjain végzett el. „Hősöm” – mondja a szerzői narrátor magáról, hogy aztán az énelbeszélést az egyes szám harmadik személyű narrációval merészen váltogatva fókuszáljon saját személyére. (...) A megfigyelő ezúttal saját szociális, egzisztenciális, sőt egészségügyi, mi több, halálközeli helyzetét vizsgálja meg, és nem panaszkodik, sőt kifejezetten nem nyafog. Lássuk hát, uramisten, mire megy ez az igazán szerethető megfigyelő-figura a jól kimunkált elbeszélésmóddal. Ha eddig kizárólag a megfigyelteknek igényelt részvétet és szeretetet, hogyan oldja meg most azt, amikor maga a megfigyelt? Ha megoldjuk az irodalmi, szakmai kihívást, akkor a személyes életünk megoldásához is közelebb kerülhetünk. Ennek a reménye érződik a sorok mögött. Ez a regény tétje.

Tovább

(Ahogy tetszik. A Litera kritikai podcastja, 23. adás, www.litera.hu)

Bevallom, nem olvastam Sebastian Barry regényét. Végre én voltam a potenciális olvasó, akit meg kell győzni arról, érdemes a tárgyalt művet kézbe vennie. Meg vagyok győzve. A podcast tehát elérte célját. Öt érdekesen elemző, dilemmázó, érvelő olvasót hallottam. Jól csinálják.

Tovább

Pál Sándor Attila: Rokonok. No­vel­lák. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 104 oldal, 2499 Ft

A szétesés, a lerohadás számbavétele már a versekben is utat nyitott ahhoz, hogy a jelennel szembenézzünk. A közelmúlt történelmének felidézése, a romok megmutatása jelzi, hogy a mai életünk miből lett, és tán azt is érthetőbbé teszi, miért lett ilyen. A novellák is erre az alkotói logikára épülnek. Miután az író a balladákban feltérképezte a történetmondás lehetőségeit, és ráérzett arra, hogy a múlt hogyan határozza meg jelenünket – akkor is, ha a fenébe kívánjuk, vagy tán észre se vesszük –, most megmutatja, hogyan tudja feltérképezni a mai magyar világot tizenöt novellában. „A járdaszéltől az oldalba mart, karamellszín kádárkocka.” – olvasom a címadó novellában ezt a mellékes mondatot, az egyetlent, amely a kötetben megnevezi burkoltan a Kádár-korszakot. (Az úgynevezett Kádár-kocka négyzetes alaprajzú családiház-típus, amelyből vidéken sok épült a hatvanas–nyolcvanas években.) A régi és az új most emberi sorsokon keresztül van megmutatva, az eltűnőben lévő formákat az öregek őrzik és viszik majd magukkal. A hajdani népi világ pedig kifordítva kerül elénk, abszurd, komikus vagy melankolikus jelleggel.

Tovább

(Értsünk szót. A Marosvásárhelyi Rádió közéleti és kulturális beszélgetőműsora minden hétköznap – itteni idő szerint – 18 órától, www.marosvasarhelyiradio.ro, műsorvezető-szerkesztő: Parászka Boróka.)

Kalányos cigány pasztorizációs programba kezdett Csíkszentkirályon, azon a vidéken, ahol jó tíz éve roma–magyar konfliktus robbant ki. Parászka megkérdezte tőle: ha egy székely ember azt mondja neki, plébános úr, én nem szeretem a cigányokat, akkor mit csinál. Azonnal jött az egyetlen jó válasz, amit adhatott: a magyar emberek közt is van ilyen meg olyan, Jézus pedig azt mondta, a bűnt utálom, de a bűnöst nem.

Tovább

99 magyar vers – Simon Márton vá­lo­gatásában – antológia. Az előszót írta Simon Márton. Helikon Zseb­köny­vek 99., Helikon Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 248 oldal, 1999 Ft

Osztottam és szoroztam, majd megállapítottam, hogy ez az antológia Simon Mártonról szól. Szakmai beszámolót és személyes vallomást kapunk arról, ő hogyan látja saját mesterségét. Munkája hiteles és szerethető. Ugyanakkor hiába bizonygatja, hogy „semmiféle kánonképző szándék nem volt” benne, sőt épp a kánonon kívül is igyekezett keresgélni – már az is kánonképző művelet, ha nem akarunk kánont, vagy nem vesszük figyelembe. De ennél többről van szó: ha Weöres Sándor megmutatja a szubjektív olvasatát (Három veréb hat szemmel), az is kánonképző, ha Simon Márton válogat szubjektíven, az is. Nincs ezzel semmi baj, mivel eleve nem egy kánon van, hanem több.

Tovább

(Hangjáték, benne a Kugler Art Szalon Íróasztalom című felvételei. Klubrádió, szombatonként 14.00–15.00)

A Klubrádióban – honlapja szerint – 2020 júniusa óta megy a Hangjáték című műsor. Általában rádiójátékokat hallhatunk benne, melyek például Bruno Schulz novelláiból, Federico Fellini írásaiból vagy Radnóti Miklós naplójából készültek. Kortárs írókat is többször „rádióra alkalmaztak” már, például Gerőcs Péter Árvaképek című regényét. A hangjátékok, a dramatizált művek is nagyon fontosak. Én mégis jobban szeretem az író hangját. Decemberben Egressy Zoltán is fölolvasott, az elmúlt három héten pedig Kukorellyt, Zoltán Gábort és Szilasi Lászlót hallhattuk a Hangjáték műsorsáv Íróasztalom alcímű produkcióiban.

Tovább

Lánctalp és macskakő. Kö­ze­lí­tések hatvannyolchoz. Szer­kesz­tette Pataki Viktor és Vass Norbert. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 272 oldal, 2500 Ft

Izgalmas, néha meglepő területekre is elmerészkedő, továbbgondolásra érdemes kötet. A rengeteg fölvetődő kérdést, szempontot, témát csak vázolhatom. A szerkesztők – Pataki Viktor és Vass Norbert – nagyon helyesen arra törekedtek, hogy a párizsi barikádokkal jelképezett nyugati és a prágai tavaszt eltipró tankokkal szimbolizált keleti jelenségeket egyaránt számba vegyék. Ugyanakkor hozzánk közelebb van Prága, mint Párizs – ezért indokolt a két fogalom sorrendje a címben: Lánctalp és macskakő.

Tovább
Élet és Irodalom 2021