Nyerges András

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

1. 1952 karácsonyán egy távoli rokontól Dickens Dombey és fia című regényét kaptam ajándékba, pontosabban nem azt, csak a regény 1945 előtti, „ifjúság számára átdolgozott” kiadását. A feszületrágók típusába tartozó idős, ezüsthajú hölgy azt remélte, hogy ez ellensúlyozni fogja a kárhozatosnak ítélt (általa Timur és bandájaként emlegetett) regényt, melynek valójában Timur és csapata volt a címe, s engem ezzel sikerül a különb erkölcs útjára téríteni. Számítása nem vált be, mert a Dombey és fia ellen tizenkét évem minden önérzete felhorgadt, tudniillik annak hajdani átdolgozója minket, kiskorú olvasókat gyakorlatilag idiótáknak tekintett, s úgy alakította át a regényt, hogy csak szipogtatásra és könnyzacskók működtetésére legyen alkalmas. Később, már felnőttként, némi elégtétellel töltött el, hogy azt a változatot nemcsak én tartottam ilyennek. Mikor a kötet nálunk újdonság volt, olvasásához épp azzal próbáltak kedvet csinálni, ami engem annak idején elriasztott: a Literatura folyóirat szemlézője szerint ez a regény „különösen ifjúsági célokra alkalmas”, s főként olyanok figyelmébe ajánlható, akik „szeretnek együtt könnyezni Di­ckensszel”, ők nyilván „sok örömöt fognak lelni a nagy író e legmeghatóbb regényében”.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022