► Petőfi megmondja. Részletek Petőfi Sándor prózai műveiből. Válogatta és az előszót írta Király Levente. Corvina Kiadó, Budapest, 2023, 254 oldal, 4490 Ft

A kötet lelke vitathatatlanul a levelezés. Nem túlzás, hogy a szabadszállási kudarc a levelekben dráma nyersanyaga lehetne. Feltűnik egy s más, például az, hogy milyen kevés a családi levél. Az egyik legnagyobb, s kétségkívül legismertebb magyar költő anyja, apja szlovák. Dajkájától tanulta a magyar szót. Törték abban a szülői házban magyar nyelvet szóban is, hát még írásban Az apa egyetlen levelét szinte fordítani kellene. „István öcsém” a sajtóból tudta meg, hogy bátyja lemondott őrnagyi rangjáról. Hát nem sokat levelezhettek.

Szerepel a kötetben: a barát, a színész, a kritikus, a képviselőjelölt, a honvéd, az utazó Petőfi. Egyszerűbb azt mondani, hogy „itt nem járt Petőfi”, mint az ellenkezőjét állítani.  De hol a szerelmes? Juliska inkább csak szerepel a levelekben, illetve idéznek a leveléből. Mátkaságukba sok minden belefért (az ígéret megszegésétől a félrelépésig), nem kedvezett a postának.

Romhányi Ágnes: Égiposta. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2022, 86 oldal, 2700 Ft

Kék ég és fehér felhők a címlapon. Égiposta, légiposta, par avion, ízlelgetem. Aztán egyszer csak feltűnik a kötet nyitó versében a szó külön írva: Égi posta apámnak. Szándékos helyesírási hiba? „Szaporodnak az égi keresztek, / Halottaim ragyognak, / hunyorgok rájuk…” írja. (Metakommunikáció) Amit nekik küld személyesebb, mint az égiposta. Az Égi posta apámnak a kötet legnagyobb verse. Romhányi József centenáriumára született, ahogy ez a kötet is, csak késlekedett. A szerző legkülönb erényeit mutatja: kivételes képalkotó fantázia és szép érzelmek.  Kreativitás és egyszerűség egyszerre jellemzik.  Emlékek szilánkjait rakja össze. „…a nevetésed még ott a falban”, a fa már kopaszodik, de megőrizte az „apa-szagot”. A mindennapiságból néha egyetlen szóval rántja ki a költői képet. „… együtt terítjük meg az asztalt, / mely annyi estét felmagasztalt…”  S a „leveskétől” nem esik messze, hogy hallgatják a Wohltemperirtest. Merész vágásokkal megjelenik a pravoszláv Szvjatoszlav Richter, aki „nagy, igaz, protestáns hittel” Bachot játszik. Végül „felhangzik” a H-moll mise, ahogy az apát a temetőbe kíséri.

Tulajdonképpen nem vacsora volt, hanem ebéd. Annak is szerény. Egy tányér levesre voltak heten. Három felnőtt meg négy gyerek. Megszeppent volt valahány. Persze másként. A felnőttekét inkább riadtságnak nevezném. A gyerekek meg mintha zavarban lettek volna. Valahogy úgy, mint Nemecsek halálos ágya mellett a Pál utcai fiúk. Szorongtak. Érezték, itt valami nem nekik való, valami rendkívüli történik. Ez már abból is kitetszett, hogy a legjobb ruhájukat, cipőjüket kellett felvenni. Meg kellett mosdani, fésülködni. Ünnepi készülődés volt, de öröm nélküli. Tudták, hogy hová mennek.

Janikovszky Éva: Naplóm, 1938–1944. 3., bővített kiadás, Mó­ra Kiadó, Budapest, 2021, 207 ol­dal, 3499 Ft

A magyar irodalom legnagyobb naplóíró gyereke Karinthy Frici volt. A második nem sem hanyagolta a műfajt.  De csupán egyetlen lánygyerek naplója maradandó, Janikovszky Éváé.  Karinthy kamasz töprengései az átalakítás minimumával kerültek a Tanár úr kérem történeteibe, naplója „egy darab belőle”. Ez Janikovszky Éváéról is elmondható.  Attól persze kevesebbet ér, hogy nem lett művek nyersanyaga, mert a gyerekkora egyszerűen nem volt aktuális téma a „csíkos, pöttyös” könyvek idején.

Hogy mi köze Ottliknak Dömdödömhöz? A századik évforduló se ürügy, hogy bármit kitaláljunk. De elég újraolvasni az Iskola a határont, hogy belássuk, bizony van közük egymáshoz.

Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? Illusztrálta Perger Zsófia. Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2011. 76 oldal, 2999 Ft

Miklya Luzsányi Mónika-Miklya Zsolt: Cerka Tinka és a szürke Lord. Illusztrálta Szalma Edit. Egmont Kiadó, Budapest, 2011. 80 oldal, 2999 Ft

Nem a Jelenkorban oroszlánkörmeit mutogató novellistát hívták meg az ÉS-hez, és végképp nem a szépreményű mesemondót, hanem a hírlapírót, akit felértékelt az a tény, hogy ért a tördeléshez, a lapnak ugyanis éppen technikai szerkesztőre volt szüksége. Tördelőt találtak volna közelebb is, de „olyasvalakit akartak, aki azért írni is tud".

Kockás füzetek tele verssel. Ha titkosírással írt volna, akkor se lehetett volna rejtőzködőbb. Gimnazista éveinek legjobb barátai, Böjthe Bandi és Bubori Gyuri se tudtak róla. Az egyetlen kivétel az iskolatárs Szűcs Judit, akinek a hozzá írt verseket is odaadta. - Az életében volt egyszer egy szekszárdi Garay János Gimnázium (1950-1954), ahol az ötvenes évek viszontagságai és a serdülő gyereknek túl kemény konfliktusok ellenére is jó volt kamasznak lenni és egy nagy titkos szenvedéllyel költőnek készülni. „Szívem legmélyén érzések csíráznak, kifejezni tán még nem tudja a Szó, de ők nőni, termeni [sic!] vágynak, hogy Alkotás legyen belőlük s Alkotó" - írta tizenhat évesen. (Be is keretezte!) Csupa nagybetűvel akart valakivé lenni.