Az ellenzéki pártok és Márki-Zay Péter várható választási győzelme előtérbe hozta azt a Magyarország kormányzásának alapjairól szóló kérdéskört, amit a rendszerváltó elit 1990-ben nem vállalt fel, amikor nem élt egy új, demokratikus alkotmány bevezetésének lehetőségével. Ezzel harminckét éven át nem is nagyon foglalkoztunk, hogy aztán arra ébredjünk, a Fidesz által kialakított politikai berendezkedés nem felel meg a demokrácia legalapvetőbb ismérveinek.

Van a hiteles alkotmánynak olyan ismérve, tulajdonsága, ami megkülönbözteti minden más törvénytől és jogszabálytól? Mi kell ahhoz, hogy egy szöveg alkotmánynak minősüljön, ami nélkül – bárhogy nevezzük is, alkotmánynak, alaptörvénynek vagy nyilatkozatnak – az iromány nem alkotmány? Ki és hogyan alkotmányozhat? Egyáltalán mi az alkotmány hitelt érdemlő forrása? Vajon vannak-e olyan tárgyak, amelyeknek nincs helyük az alkotmányban, amelyek nem oda tartoznak, bármennyire fontosnak tartja is azokat az alkotmányozó? Vagy az alkotmány egyszerűen az, amit a hatalom annak nevez?

Az ÉS január 23-i, 4. számának mellékleteként megjelent Bokros Lajos-tanulmányra (A reformok kritikus tömege) reagált a múlt héten Hegyi Gyula (A vadkapitalista államszocializmus). Ezúttal Róna Péter és dr. Varga György reflexióját közöljük.