Hát ismét elkezdődött a parlamenti szezon, szeptember 26-án, hétfőn az Országgyűlés őszi ülésszaka elstartolt. Ahogyan az várható volt, Orbán miniszterelnök nagyívű, több mint 30 perces beszéde indította a parlamenti ülések legújabb sorozatát. Arról próbálta meggyőzni a hallgatóságot, hogy mindaz, amit ő tesz, nemcsak hogy jó, hanem az egyetlen lehetséges út Magyarország előtt ebben a vészterhes időszakban. A nagyfőnök nem improvizált, hanem felolvasta a korábban megírt beszédét. Éppen ezért volt különösen bántó és illúzióromboló (ha valakinek maradtak még illúziói Orbánnal kapcsolatban), hogy mennyire primitív módon érvelt, és milyen sok csúsztatás és ténybeli tévedés volt a beszédében.

Egy statisztikai adat annyit ér, amennyire bíznak benne, következésképpen a nemzeti statisztikai hivatalok számára különösen fontos a bizalom megszerzése és megtartása. Ezt könnyű kimondani, de sokkal nehezebb megvalósítani, hiszen a statisztikai hivatalok fenntartója az állam, és legfőbb megrendelője a mindenkori kormány. És hát, ahogy mondani szokás, aki fizet, az muzsikáltat. A kormányok természetesnek tartják, hogy a költségvetési pénzekért a hivatal olyan adatokat gyűjtsön nekik, amelyek hasznosak, és amelyek megkönnyítik a hatalomgyakorlásukat. Ezért aztán a főstatisztikusokra (a nemzeti statisztikai hivatalok vezetőire) hárul az a nehéz feladat, hogy egyszerre feleljenek meg a kormány elvárásainak és a hiteles tájékoztatás feladatának.

A képviselővé választásom után a rövidített tavaszi ülésszak volt az első, amelyet az Országgyűlés falai között eltölthettem honatyaként. Sokan kérdezték tőlem,  mi a véleményem a parlamenti képviselői munkáról úgy általában és ellenzékben, a Fidesz újabb kétharmados nyomasztó fölénye mellett. A kérdésre szinte minden esetben azt válaszoltam, hogy sok rosszat gondoltam előzetesen, de azért a valóság mindezt jelentősen felül-, pontosabban fogalmazva, alulmúlta. Most, az őszi ülésszak kezdetén úgy döntöttem, hogy ezekből a páratlan élményekből néhányat megosztok az olvasókkal is, hogy legyen néhány konkrét kapaszkodójuk, amikor a „tornyos házban” történtekről alkotnak véleményt.