Több mint húsz éve vannak jóban a beszélgetők, félszavakból értik egymást, ez nem válik hátrányára a dialógusnak, inkább olyan, mintha a kérdező direkt késve adagolná az információkat. A végére azért összeáll a kép. Szűcs Teri édesanyja orosz zsidó asszony, a szerző a maga anyanyelvét nem tökéletesen beszéli (ennek ellenére a könyv tele van orosz félmondatokkal), élettársa a szlovén Maja, akivel angolul beszélnek, bár ő megtanul oroszul is Teri anyjának kedvéért, ámde unokák bizony nem lesznek. A „középkorú leszbikus lánygyermek” meséli el a kötetben anyja ötévnyi betegségtörténetét, illetve az öt év gondozástörténetet.

► Demény Péter: Forog bennem. Esszék. Ariadné Könyvek, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2023, 176 oldal, ármegjelölés nélkül

Számomra ma Demény Péter a legizgalmasabb magyar esszéista. Sokan vannak kiválóak, de ő talán a legmeghökkentőbb. Néha kiszámíthatatlan, merész állításokat tesz, néha a bátrabbnál is egy fél fokkal merészebb, néha a személyesnél is magánjellegűbb, ámde közben alapos, körültekintő, méltányos, pontosan tudja, mi merre meddig. Nem árul zsákbamacskát, nem ötöl-hatol, nem mondja, hogy ha akarom így, ha akarom úgy. Azt mondja, amit gondol. Lehet, hogy az újságírói múltja az oka, lehet, hogy más családi oka van, de Demény Péternek mindig olyan viszonya van a tárgyához, ami kikezdhetetlenül az övé, megkérdőjelezhetetlenül tisztességes, a szónak abban az értelmében, hogy ha a szerzőt álmából fölvernék, akkor is pont azt mondaná, amit az alapos gondolkodás, meditálás, árnyalás során kiküzdött magából. Személyesen „kiküzdött” írások ezek, de nincs bennük semmi fárasztó küzdelem, semmi izzadtság. Gördülékenyek, lazák, jól olvashatók, szellemi izgalmat és olvasói örömöt egyaránt adnak.

(Mese – Móricz Zsigmond híres szép történetei. Kossuth Rádió, 2024. március 4–9.)

Mindez most azért érdekes, mert a Kossuthon a múlt héten, láss csodát, mintha tisztelegni szerettek volna a maguk módján a csodás Móricz-monográfia előtt, esténként Móricz-meséket adtak. Hétfőtől szombatig nyolc után Móricz Zsigmond híres szép történetei címmel ment egy réges-régi sorozat. Nem a mostani NER-rádió érdeme. Az archívumban találták, ami kimeríthetetlen kincsesbánya, 1993-ban készült a felvétel. A szerkesztő Marschall Éva, a rendező Gáll Ernő volt, sajnos, nem derült ki, a hangmérnök ki lehetett, pedig szépen dolgozott ő is. Mácsai Pál mondja a meséket, mégpedig káprázatosan.

Kertai Csenger: B. rövid élete. Kisregény. Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2023, 98 oldal, 2900 Ft

Engem első ránézésre jobban érdekeltek a megváltásnál a szövegben ügyesen megformált váltások. Mígnem rájöttem, hogy a beszédmódok hatásos váltásai mögött valóban az egzisztenciális útkeresés áll, a lehetőségek számbavétele. A hangok, a műfajok, a megszólalásformák váltogatása kísérleti jellegű. A kísérlet pedig az esszé műfajával áll kapcsolatban. Mégsem esszéregény ez – bár tartalmaz esszészerű részeket –, inkább egy nevelődési regény nyomait fedezhetjük fel benne. Néha naplóformát ölt, néha a vallomás, az elmélkedés, a hitvita, a perlekedés, a példabeszéd, és végül a lírai költészet hangján szólal meg. Zavarba ejtő már a szerkezete is.

(Ahogy tetszik – Kritikai podcast #36: Cormac McCarthy két utolsó regényéről, Litera, 2024. február 10.)

Igazából kár, hogy mind a ketten úgy látják, nem olyan jó ez az ikerregény, mert így nincsen vita, nem hangzanak el erős ellenérvek. Éppen ezért Greff András próbál dicsérni is. Jelentős szerző, aki élete végén száraz keserűséggel igyekszik megtalálni azt, ami még érdekli, valláspótlékot találni, leginkább a természettudományokban. „A bánatos hang tetszett Az utasban” – teszi hozzá. Azok olvassák el, mondja, akik olvasták a korábbiakat, és kíváncsiak, hogyan búcsúzik el egy nagy amerikai író. Szekeres Dóra pedig azzal zárja: olvassák el, lehet, hogy másként fogják látni.

Ez a 38. beszélgetésem a Városmajor 48-sorozatban. Garaczi László a Városmajor 48 Alapítvány hatodik életműdíjasa. A díjat eddig megkapta Spiró György, Végel László, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám és Tolnai Ottó. Két éve van kisdíj is, tehát az életműdíjas jelöl egy fiatal írót. Nádasdy Ádám jelölte Fehér Renátót, Tolnai Ottó pedig most Kertai Csengert, ővele lesz a következő beszélgetésem február 12-én, hétfőn 5-kor. Ez az interjú a január 26-án élőben megtörtént beszélgetés rövidített, szerkesztett változata. A Városmajor-beszélgetések havonta vannak az Európai Kulturális Alapítvány termeiben, a Paulay Ede utca 19. szám alatt. Korábban harmincnégy beszélgetés Zoomon történt, ezek YouTube-on láthatók. A tavalyi évtől élőben is vagyunk, de minden alkalom továbbra is megnézhető videón. Ez a mostani február 4-től lesz elérhető online. A Mementó – az emlékezés gesztusa című kiállítás terében voltunk az Art Departmentben, Rajk László 2004–2014 között Auschwitzban készített gyászmunka-frottázsain és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi darabjain keresztül szembesülhettünk két világ találkozásával. A kiállítást Rajk László emlékének ajánlották készítői, ő január 26-án lett volna 75 éves.

► Krasznahorkai László: Zsömle oda­van. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2024, 240 oldal, 5999 Ft

A szomszédai és az egész falu lököttnek gondolják. Már csak a kutyájának él. Eljut ugyan az Országházba, szemtől szembe áll a Szent Koronával, aztán mégis a Lipóton végzi. De kutyája, Zsömle a végén újra vele lehet. Az olvasó megszereti ezt a kutyát. Mert Zsömlét nem lehet nem szeretni. „Én szóltam” – ez a mottó. „Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom” – jut erről eszembe a Sátántangó mottója A kastélyból. Visszatértünk megint a magyar ugarra, a puszták népéhez, csak közben a harangszó helyét átvette a szarvasi kotyogó kávéfőző hangja. A „felség” félnótás látogatói közt pedig – akiknek sokszor a valóságos személyekhez hasonló a nevük – egy Krasznahorkai László nevű tanár is ott van, aki egyben vándorénekes. Lacika gitáron kíséri magát, még Józsi bácsi nótáit is tudja (például: „Krasznahorka büszke vá-á-ra”). A „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”-ot is ismeri, és ekkor sok mindenre gondolhatunk, még Bartókra is. (Játék az is, hogy „Árpád-házi Kada József” január 6-án született, egy nappal később, mint a szerző.)

(Európa egy percben, Kossuth rádió, minden hétköznap reggel és este)

Érdekes az alábbi, ott olvasható mondat: „A felkért megszólalók szabadon fogalmazhatták meg gondolataikat, hivatásukkal összefüggő meglátásaikat, személyes történeteiket, amelyek rövid hangüzenetekben köszönnek vissza.”

Azért az megnyugtató, hogy szabadon fogalmazhatták meg gondolataikat.

► Szilasi László: Saját élet. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 430 oldal, 5999 Ft

Mi tehát a műfaj? Szilasi László egy túl sok műfaji kódot halmozó „tudósregénnyel” robbant be (Szentek hárfája), később elkezdett letisztultabb formákban gondolkodni (A harmadik híd), majd eljutott az önéletrajz határáig, mikor a 2015-ös agytumorjának történetét megírta (Luther kutyái). Most ismét az önéletrajz műfajával kacérkodik (habár minden írás önéletrajzi jellegű, nem igaz?). De a Saját élet nem klasszikus önéletrajz. Egyrészt nem mond végig egy élettörténetet, itt csupán töredékek vannak. Másrészt ez a rekonstruálhatatlan, le nem zárható élettörténet erősen a családtörténetbe ágyazódik. Autofikciónak se igazán nevezném e művet, éppen a családregény műfajával való régimódibb játék miatt. (Mondjuk Knausgårdnál sokkal nagyobb hatással volt rá Mészöly Miklós, kiváltképp az ő időskori Családáradás című – szerintem és sokak szerint elkápráztatóan érthetetlen – „családregénye”.) A műfajt talán a szerző adja meg a legpontosabban: „életírásszerű” szövegegyüttes ez. Egy ember cselekedeteinek „emlékműve”, és ez az ember történetesen a szerző saját maga. Talán emlékirat-töredéknek is nevezhetnénk. Vagy mondhatnánk azt is, Mészöllyel szólva, hogy emlékáradás.

A Senkiháza, Vida Gábor harmadik regénye az idei könyvhétre jelent meg a provokatív Erdélyi lektűr alcímmel. Az év szerzője lett vele a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Novelláskötetek és kisregények után korábban már két regényt adott ki, 2013-ban az Ahol az ő lelke, 2017-ben az Egy dadogás története címűeket. A Marosvásárhely mellett élő író 1968-ban született, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője.

(Margó2023ősz, Kérdező Szegő János, Könyves Magazin, november 24.; Dobszerda, szerkesztő-műsorvezető Váradi Júlia, Klubrádió, 2023. november 8.; Lírástudók, szerkesztő Csabai Máté, műsorvezető Grisnik Petra, Líra Könyv – Fidelio, november 1.)

Parti Nagy Lajos nemcsak kiváló költő, hanem szellemes, figyelmes és barátságos társalgó is (egyébként maga is remek kérdező). Ha jó kérdéseket kap, egészen megtáltosodik, vagy egészen melankolikussá válik. Ha kevésbé jó kérdéseket kap, akkor megkomolyodik, és előveszi a legbelsőbb derűjére alapozott kedélyét. Csupa játék és csupa halálkomoly minden szava. Élőbeszédben is.

► Jánossy Lajos: Örök hely és min­­den­­hol idő. Regény. Jelenkor Ki­­adó, Budapest, 2023, 557 oldal, 5999 Ft

Töredékes és dezillúziós regény ez, mondhatnánk, ha a két leghangsúlyosabban megidézett műre gondolunk. „Nem történelmi regény szeretne lenni, sokkal inkább valamiféle közérzetregény, melyben újraélhető vagy megismerhető a tárgyául választott éra” – írta első recenzense, Kolozsi Orsolya (Könyves Magazin, 2023. október 16.). Nevelődési regény, melyben fontos szerepet kap a bildung, a barátságok jobban, a szerelmek kevésbé számítanak, a családi háttér nagyon. Családregény, de nem úgy aparegény, mint az emlékezetes Hamu és ecet (2006), annál több. Korrajz a Kádár-rendszer utolsó két évtizedéről: „én is történelmi szereplő lettem” (527.) – olvasom a rendszer végét remélő húszévesről. Önéletrajzi alapú emlékezés egy 1967-ben budai polgári családba született fiúra, aki boldogan elfogadja a helyzetéből fakadó összes jót, de menekülni is próbál. Városregény, melyben belülről látunk belbudai úri házat és józsefvárosi proli lakást, sőt rendőrségi fogdát, alternatív helyeket, a Wichmann kocsmával az élen, eljutunk a New York Palotába és a Honvéd Kórházba, lóversenyre és egy külvárosi „cigány kocsmába”, az Impex irodáiba és Boldizsár Iván dolgozószobájába, a Hungarian Quarterly szerkesztőségébe. (Önszántunkból megyünk a Balatonra, Nyugat-Németországba, sőt elutazunk egészen Portugáliáig, ám kényszerből megyünk a marcali laktanyába és a nyíregyházi főiskolára.) A XX. századi magyar mentalitás (ha tetszik: a magyar balsors) látlelete is ez a mű, Trianontól a holokauszton és 1956-on át a rendszerváltásig idéződnek föl a neuralgikus pontok, melyekhez a szereplők gyökereik, neveltetésük és tapasztalataik alapján viszonyulnak.

(Belső közlés. A Klubrádió irodalmi műsora, 2023. október 30. Szerkesztő Pályi Márk, műsorvezető Szegő János.)

Bevallom, hozzám Grendel Lajos közelebb áll, mint Nagy Gáspár, részben azért, mert elbeszélő prózával foglalkozom, részben azért, mert izgalmasabbnak érzem az életművét. A róla szóló beszélgetés pedig olyan alapos összefoglaló volt húsz percben, hogy le a kalappal. Szilágyi Zsófia csupa jó kérdést kapott, és csupa jó választ adott. Szegő ügyesen a Csehszlovákiai magyar novella említésével kezdte, és ezzel máris a dolgok közepébe kerültünk.

A gazdag pályát érzékelve most az irodalomkritikusra koncentráltunk, aki eleve beszélgetésnek tekinti a bírálatait. Nem érintettük a művészetfilozófiai műveket, a „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…” című tanulmánykötetet, a Hamisítást, a Winckelmann-könyvet és A táj keletkezéstörténeteit, meg a képzőművészettel kapcsolatos írásokat. Ez a szöveg a Városmajor 48 Alapítvány számára készített 36. beszélgetésem szerkesztett, erősen rövidített verziója. A teljes beszélgetés az alapítvány YouTube-sorozatában megnézhető.

► Piros Vera: A fáraó megérkezik Lisszabonba. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 112 oldal, 3500 Ft

A távlatot a beszélő számára Portugália adja. Onnan néz vissza korábbi életére és apjára. A naplófejezetek előtt szereplő nyitószöveg a leginkább lírai költemény, az 1755-ös nagy lisszaboni földrengést idézi meg. „A gyász eleganciája mégsem a gyász tabuja, hanem a gyász méltósága. Akkor is, ha apánk halála és a lisszaboni földrengés: a mindenható kegyelembe vetett hit megrendülése. Vagy éppen ellenkezőleg?” – írja a fülszövegben Fehér Renátó. Később, egy finom rész a kissé mumifikálódó apát így írja le: „Az ablakon keresztül figyelem apámat. Apám szép. Két hete egyre szebb. Az elmúlt két hétig nem tudtam, hogy szép. Várakozik. Aztán a fáraó előlép.” (92.) Ennyi kis fogódzót kapunk itt a cím értelmezéséhez. Igazából a nő érkezik meg Lisszabonba, és immár egyértelmű, ki az első számú férfi az életében: „A felesége vagyok, és meghalt az apám.” Ezután a 98. oldalon portugál sorokat is olvashatunk, köztük egyetlen magyar nyelvű mondat: „Az ég annyira kék”.

(Élt egyszer egy Olvasó. A Pál utcai fiúkról beszélgetett Mészáros Márton és Neszlár Sándor.)

Mennyire giccses a mű? Eléggé. A mai ízlésünknek kicsit sok? Nyomorpornó, halálgiccs. Molnár mégis mindent tud, a mondatok és a dramaturgia szintjén egyaránt – világteremtő képessége jelentős. És megkönnyezzük a leggiccsesebb részeket, talán mert profi a dramaturgia.

► Molnár Ferenc: A kék huszár. Válogatott elbeszélések és szatí­rák. Válogatta és a jegyzeteket ír­ta Schmal Alexandra. Magvető Zseb­könyvtár 24., Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2023, 180 oldal, 2499 Ft

Kétségtelenül volt érzéke a novellista Molnárnak a szegények, a cselédek, a mutatványosok, a kocsisok, a nevelőnők, sőt, a falusi halászok sorsának finom kis jelenetekben való megrajzolásához. Elég jó rálátása volt azonban az éjszakai életet élő aranyifjak, írópalánták, de az öregedő és betegeskedő úriasszonyok világára is. A történetekben nagyrészt a jó száz évvel ezelőtti Budapesten vagyunk, a gőzfürdőben, a kávéházban, a nemrég kiépült belvárosi utcákon, egy Teleki téri kávémérésben, a városligeti panoptikumban, az Opera előtt és után, a margitszigeti nagyszállóban, egy Pest környéki nyaralóban (Duna-Mócsingon), Szentendre fölött a Duna-parton, netán egy távoli elegáns fürdőhelyen. Az író igen jó emberismerő. A Széntolvajokban például úgy rajzolja meg a tolvajokat leleplező hordárokat és rendőröket, hogy szinte süt a jelenetből: nem följelentést szeretnének ők igazából tenni, hanem inkább szintén ellopni szeretnék azt a jól megtalált lopott szenet. Ugyanakkor ebben az elbeszélésben legalább annyira fontos szereplő özvegy Sikoróné, a nagyon beteg és nagyon öreg asszony, akiért a hordár jött. Máshol Molnár ahhoz is igencsak ért, hogyan terjed és dagad óriásira a pletyka egy úri fürdőhelyen (Pletyka. Egy igazi fürdőlevél), vagy milyen az ügyvédbojtárok léha élete, és milyen esélyei vannak a bohémeknek és a tisztes polgároknak az úrilányoknál (Turóczi).

(Uniszex – Klubrádió, szeptember 4., 11., hétfőnként 14:00–15:00)

Kerekes Bori azzal indít, hogy női témákról lesz szó – nem csak nőknek. Kovács Gellért pedig azt kérdezi: „Miért gondolod azt, hogy azzal a szóval, hogy feminizmus, kiverjük a biztosítékot a férfiaknál, és nem csak a férfiaknál?” Végül megegyeznek abban, hogy „az egészséges feminizmus oké” – miközben kerülni szeretnék a sztereotípiákat (jó, de mit jelent az, hogy egészséges?). Kovács bevallja, ő nem tipikus férfi. Kerekes bevallja, ő meg szeret főzni. Mért volna ez gond? Világos, ez a műsor arra fog koncentrálni, hogy ne legyen doktriner. Két merész ember beszélget, tehát van esély.

Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című novelláskötetével robbant be az irodalomba 2021-ben. Második kötete, a Megmenteni bárkit az idei év egyik legizgalmasabb regénye. Az író civilben színikritikus, a Revizor kritikai portál szerkesztője. Győrben született 1987-ben. Két éven keresztül az ÉS-kvartettben mondott bátran véleményt kollégáinak új köteteiről.