Választási győzelme után a miniszterelnök teljhatalmú hódítóként hozzákezdett, hogy a fejében lévő kifestőkönyv egyes lapjai alapján hazánk eddigi történetéből, hagyományaiból, nyelvéből, kultúrájából olyan országot teremtsen, ami talán foltokban létezett, ám kétségkívül nem azonos Magyarországgal. Mintha a sztyeppéről jött új Dzsingisz kán készítene neki tetsző patchworkot az itt találtakból, legyenek azok tájak, épületek, szavak, versek, színdarabok, zenék, emberek, történetek. Kitartó munkája nyomán foszladozik a társadalmi kapcsolatok szövete, amit a nyelv, a tulajdon- és jogbiztonság, az erre épülő bizalom, azaz a magyar kultúra és civilizáció határoz meg. Magyarország elsivatagosodik.

► László Géza: Barkácsolás a gazdaságirányításban. Kreatív politikai döntések a komfortzónán kívül. Magyar Narancs Könyvek, Tea Kiadó, Budapest, 2023, 336 oldal, 4690 Ft

László Géza nem ítélkezik, ám kendőzetlenül ismerteti a tanulságokat a roosevelti New Deal valóságos hátteréről, ami nem volt más, mint „merész kísérletezés” (a valóságban kétségbeesett kapkodás) a megszokott  konzervatív, az aranystandard rendszer megőrzéséhez ragaszkodó szemlélettel szemben, vagy a Ludwig Erhard által feltálalt szociális piacgazdaság hátteréről, a német gazdasági csodáról, ami valójában az amerikai tőke, amerikai versenyelvek alkalmazásával folytatott szabadkereskedelem volt egy csipetnyi szociális érzékenység mítoszával meghintve. Kitűnő – valójában összehasonlító – elemzést olvashatunk a két „vasfejűnek” mondott neoliberális politikusról: a végül realista Ronald Reagannek a beharangozott adócsökkentésből való rugalmas visszatáncolásáról és Margaret Thatchernek az általa hozott paradigmaváltást megkoronázó, a fejadóhoz való makacs ragaszkodása miatti bukásáról.

► Hetényi Zsuzsa: Nyugati, Keleti – Ogyesszától Odesszáig, 1973-2023. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 304 oldal, 3990 Ft

A szörnyűség a megsemmisülésig fokozódott az Ukrajna elleni orosz agresszióval. Az agresszió első napjaitól Hetényi Zsuzsa a menekültek számára tolmácsol, lelki, pénzügyi, fizikai és élelemsegélyt nyújt napi 6-8 órában, egyetemi órái mellett, 60 évesen. Könyvének ebben a második, hosszabb részében „egy igaz emberként” napról napra mutatja be, hogy Magyarországnak volt és van a menekültek kilátástalanságát, a reménytelenségét gyógyító emberi arca is, amit a hivatalos menekültgondozás szervezetlensége, butasága sem tud eltorzítani. A könyv címét ez, a Nyugati és a Keleti pályaudvaron végzett szolgálat adja, ahol az önkéntesek között nemcsak a szlavisztika professzora, hanem hétköznapi emberek is erejüket megfeszítve mutatják fel a valóságos szolidaritás értékeit.

Az írásom címében feltett költői kérdés arra utal, hogy egyenes út vezet az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) eltörlésétől a Magyar Orvosi Kamara (MOK) kötelező tagságának megszüntetésén, ezzel a MOK elsorvasztásán, továbbá a pedagógusokkal folytatott tárgyalások helyett hangadóik fegyelmivel való elbocsátásán át az autonómiát követelő, kipécézett értelmiségi rétegek elleni hangulatkeltésig, a valahai romániai bányászjárások mintájára szervezett pogromgyanús („civil”) tüntetésekig.

Váncsa István: Évszakok ízei
Grecsó Krisztián: Lányos apa
Darvasi László: Az év légiutas-kísérője
Károlyi Csaba: Egy teljes év

A bennünket körülvevő végtelen sötétet mindig csak egy villanásra szakítják meg a kedvező események. Mégis, ez a felvillanás is elég, hogy lássuk, mennyire szép, szerethető, embernek való lenne a hely, ahová születtünk, ahol élünk. A hazánk.

Markó Béla: Zsarnokra várva. Esszé, publicisztika 2017–2021. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 544 oldal, 4990 Ft

Markó az újra terjedő nappali sötétségben azzal világít, hogy egyenesen beszél. Valahogy így: „…Romsics Ignác könyve mégis jó példa lehet arra is, hogy aki objektív, az végül is toleráns.” (221.) „Tájékozottsága és elemzőkészsége mellett van még valami, ami kivételes nála [Romsicsnál]: az önmegtartóztatása.” (213.) A fegyelmezettség és önmegtartóztatás azonban Markónál nem akadálya a felelősségvállalásnak és a bátorságnak: „Végül is az RMDSZ kényszerű pártsemlegessége sem jelentette azt, hogy nekünk Erdélyben nem voltak fontosak az általános demokratikus célkitűzések, de nyilvánvalóan sajátos optikával közelítettük meg ezeket, például a közigazgatás decentralizációját magyar szempontból nem pedig szociáldemokrata, liberális vagy kereszténydemokrata megfontolásból tartottuk jónak, mivel mi az önkormányzatokban mindig erősebbek lehetünk, mint Bukarestben. Akárhonnan nézem tehát a többség és kisebbség viszonyát, nem lehet pártprogramoknak alárendelni.” (152.) „Ha nem muszáj, nem szólunk. Mintha nem azért lennénk ott, ahol vagyunk, hogy legyen bátorságunk véleményt mondani. Politikusok, papok, tanárok, értelmiségiek, mindenki.” (343.)