► Kondor Attila kiállítása a Resident Art Galériában október 26-ig látható.

„Az üresség a kezdet teljessége, míg a semmi Isten hűlt helye.”
(Lajta Gábor festőművész egy tanulmányából)

Kondor Attila festészete számos kulturális hagyomány, festészettörténeti és filozófiai gondolat elemeit tartalmazza. Műveltsége, tájékozottsága, világlátása festészetét felülemeli az amúgy kitűnő látványfestészeti megoldásokon. Tájakat fest – e kiállításán a már sokszor „megénekelt” Sas-hegy és környékének esszenciáját dolgozza fel –, ám minden képe egy-egy továbbmutató gondolat leképezése. Kondor filozófus festő, az éterit és a földit egyként kezeli, sőt magyarázza az egyiket a másikból. Ha a festészeti hagyományokat tekintjük, úgy leginkább a XX. század harmincas éveiben megjelenő novecento – illetve hazai megfelelője, a Római iskola – stílusjegyeit látjuk megjelenni.

► Szurcsik József Elképzelt valóság című kiállítása a Godot Galériában október 5-ig tekinthető meg.

Szurcsik József kiállítása a Godot Galériában az illúzióról szól. Mindannyiunk il­lú­ziójáról. Arról az illúzióról, hogy a dolgok örök életűek, hogy bár folyamatos drá­mák helyszíne a mindenkori élet, de ez így is marad örökké, azaz a szépség, a nyugalom a dráma ellenére örök. Lávafolyam pusztítja a mezőt, az erdőben fény­csóvák gyúlnak, álarcában a halál járkál köztünk, de minden marad olyannak, mint volt, s mint lesz. Barokk tájban lépkedünk a vörösen izzó földön, fölöt­tünk baljós csillagok ragyognak, de mi Gluck zenéjére járjuk a Holt lelkek táncát. Izzó, kénes párák telítik a tájat, egymást fojtó, egymásból kinövő homunculu­sok lesznek a társaink, de ez idillben, ez Árkádiában (hisz Et in Arcadia ego) nem tör­ténhet baj velünk. Ezer eszelős jele mutatja: dehogynem. Mégis, a báj, a kellem, szépség eszménye uralja el az andalgó, Cythera szigetére utazó hősök lelkét.

„Nem a dolgok bonyolultak: te vagy a bonyolult, aki szemléled őket”
(Rónay György: Talány)

► Az Így történt című kiállítás 2024. október 13-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

„Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, semmiféle halálnemtől. A halottak itt hevernek mellettem, jobbról-balról a matracokon a kómás cukorbetegek, az anginások, a galoppierenderek, az urémiások, akikkel az utolsó hetekben már nem törődött senki, s az öngyilkosok, akiket éjjel-nappal szakadatlanul hoznak be hordágyon, rendszerint párosan, s többnyire orvos házastársakat, mert nekik volt kéznél mérgük, s pontosan tudták adagolni.” Zsolt Béla író, újságíró 1946-ban megjelent Kilenc koffer című, a személyes holokausztélményeit megjelenítő regényének egy részlete olvasható fentebb. Kulcsmondata: „A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is.” E félelmek, vagy azok hiánya, a rettegés és pusztító élményegyüttes jelenik meg a Magyar Nemzeti Galéria Így történt – A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain címmel rendezett kiállításán

► A Bolygó meghódítása című Vasarely–Fajó-kiállítás a HAB-ban szeptember 18-ig látogatható.

Victor Vasarely és Fajó János szellemi és munkakapcsolatát mutatja be az a tárlat, mely a HAB (Hungarian Art & Business) Andrássy úti galériájának termeiben látható. A kiállítás egy különös párhuzamos életrajz, egy alkotói pálya szűkített keresztmetszete és egy másik életmű fontos részlete.

► Géczi János Feltakarás című kiállítása a Műcsarnokban október 6-ig látható.

„Géczi időben észrevette az utca felértékelődését, az óriásplakátok, a reklámhordozó oszlopok jelentőssé válását a városok vizuális szövetében, ahogy egyre inkább meghatározóvá váltak a városképben. Ezzel párhuzamosan az egyre elterjedtebb, és tiltottból megtűrtté vált graffitikben felfedezhette a párhuzamot saját kezdettől való törekvésével, azzal, hogy hogyan kapcsolható össze a betű, az írás, a szöveg a csak vizuális alapelemekre (vonal, pont, alakzat, irány, szín stb.) szorítkozó képiséggel és kontúros figurák között” (S. Nagy Katalin: Géczi János dekollázsairól, Forrás, 2021. május).
 

► Vásárhelyi Antal kiállítása a Műcsarnokban augusztus 25-ig látható

„Terebélyes fa / hajszál-gyökérből fejlődik, /
 kilenc-emeletes torony kupac földből emelődik, /
ezer-mérföldes utazás / egyetlen lépéssel kezdődik.” (Lao-ce)

Vásárhelyi Antal konok következetességgel építi, fejleszti különös tereit, tornyait. Munkamódszere, eltökéltsége Gellér B. István egykori növekvőváros-projektjére emlékeztet. Gellér B. egy képzelt kultúra terjedését, annak fosszilis maradványait rajzolta, mintázta. Vásárhelyi egy geometrikus álom, egy utópisztikus struktúra szövetének fejlődését alkotja meg. A Műcsarnokban látható kiállítása egyszerre mutat egy nagy türelemmel kódexet rajzoló szerzetest és egy ábrándos, felhők közt szárnyaló tudós-művészt. Vásárhelyi rajzai és rajzolt festményei e kettős szerepet alakító művész teremtményei.

► P. Boros Ilona kiállítása a Széphárom Galériában július 26-ig látható.

„Egyedül vagy / egészen egyedül / az anyag és szellem / 
egyazon vonzásában / keményen és látva mindent” ( Kassák Lajos)

P. Boros Ilona korszaklezáró és korszaknyitó kiállítása vagy, amint ő mondta, egy időszak áttekintése a Széphárom Galériában monumentálisra sikeredett. Olyan intenzív látványegyüttest hozott létre az alkotó konok, következetes és elmélyült munkával, mely a nézőt azonnal megragadja. Hatásvadász? Látványos? Nem, pusztán intelligens, érzékeny és szinte tőmondatokban kifejtett művészi ars poetica.

Szőke Gáspár a fiatal festőnemzedék azon tagjai közé tartozik, akik a nagy absztrakt elődök – a modernizmus élharcosai – nyomán a tanulságok feldolgozásával foglalkoznak. Szőke eddigi munkásságában is fontos-döntő szerepet játszott a geometrikus és organikus absztrakció, ám ezekkel a terminológiákkal szemben egy saját, öntörvényű, mondhatni személyes és lágy formarendet képvisel. Akár geometrikus, akár organikus a forma, a szabályosság pusztán látszat. Nem körzővel-vonalzóval meghúzott íveket, szögleteket látunk képein. Szabálytalanul szabályos, oldott ecsetkezelésű kifejezésmódban határozza meg saját viszonyát az informelhez, az absztrakthoz.​​​​​

Hermész, a pszichopomposz, aki az alvilágba kíséri a lelkeket, aki utat mutat a sötétség mélyére, most és itt tárlatvezetésre vállalkozik. Juhász Éva kiállítása egy olyan utazás, melyben Hermész örömét lelné, hisz lélekvezetői feladatát átadhatja az alkotónak.
Juhász Éva egy élethelyzet dokumentálását, tárgyakba, light boxokba történő átformálását helyezi kiállítása középpontjába. Egy élethelyzet?, kérdezhetjük, ám valószínűleg egy hosszabb életsza­kasz bugyraiba tekinthetünk bele.