„Honnan jött ide egy szitakötő?” – kérdezte az idősebb lány.

„Nem kifejezetten éjszakai állat” – felelte a kisebbik. Elhatározták, hogy becsukják az ablakot, de előbb ki akarták segíteni a szabadba az eltévedt szitakötőt.

Az egyik poharat föléhelyezték, és egy papírlapot csúsztattak be alá. Meglepte őket a rovar nyugodtsága. Amikor lefedték a pohárral, arra számítottak, hogy elkezd majd verdesni, keservesen röpködni, de a szitakötő még a szárnyait sem nyitotta ki. Megemelték a hirtelenjében rögtönzött kalitkát, és az állatka továbbra sem mozdult, csendesen üldögélt, szinte szembenézett az üveghez hajoló nőkkel. Óvatosan engedték szabadon, de ahogy becsukták mögötte az ablakot, azonnal rossz érzésük támadt.