(Sztárok, legendák)

Felejthetetlen szorozva kettővel, az tuti 2Felejthetetlen. Most nem írom le, hogy ki az a legenda, aki visszatér, mert nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni: ő maga sem hiheti el, hogy legenda, de az sem, aki ezt a promócikket megfogalmazta. Legenda valószínűleg mindenkiből lehet, de az élet keserves, és nem sokakból válik az. Már legalábbis a legutóbbi időkhöz képest, mert konkrét időponthoz, a tömegkommunikáció valamilyen eseményéhez nem köthetően, de tény, hogy újabban egyre több a sztár és egyre több a legenda.

(Szilveszteri tévéműsorok)

Liptai Claudia NőComment!-jéről a legtöbb jó, ami elmondható, hogy a szereplők végigtapsolták saját magukat meg az egész műsort, határtalan jókedvük volt. Bárki bármit mondott, mindenki szakadt a nevetéstől. Hogy persze a nézőt egy idő után mennyire idegesíti a közepesen rossz poénok kiváltotta felhőtlen pódiumöröm, az más kérdés. A legvalószínűbb, hogy nem kell ezektől a műsoroktól semmi jót sem várni, hát még különleges szórakozást. Ez a felhozatal hétfőn is, kedden is, hétvégén meg szilveszterkor. Mitől lenne jobb?

(Hadházy képviselő újabb légi felvételei Hatvanpusztáról)

A HVG még korábban közölt képeket, és egy félórás dokumentumfilmet is bemutatott, melynek főtémája az uradalom kialakulása. A lap Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztert is kérdezte a terebélyesedő birtokról, aki úgy reagált, ő nem járt személyesen Hatvanpusztán, de ott szerinte „többségében gazdasági épületek vannak”. Darabra talán megáll – írja a HVG –, de a képek alapján nem gazdasági birtokról van szó.

(A kormánypárt megvédi a gyerekeket a televíziótól.)

Egy nappal korábban Deák Dániel, a XXI. Század vezető elemzője nyilatkozott a televízióban arról, mi a véleménye azokról a Gyurcsány-ellenes, ellenzékellenes és általában a Fidesz melletti politikai reklámokról, amelyek különböző internetes csatornákon bukkannak föl a legváratlanabb pillanatokban, például gyermekmesék között vagy egyszerűen bármikor, csak gyerekcsatorna legyen. Deák úgy válaszolt, hogy ezek a politikai hirdetések az ellenzék internetes fölényét hivatottak ellensúlyozni, ilyenformán nem a gyerekeknek szólnak, hanem a szülőknek. Vagy azoknak, akiket a gyerek felügyeletével bíztak meg.

(Híradós tudósítások a Fidesz kongresszusáról)

Nem ismerem Kovács Pétert, de emberileg mélyen átérzem a gondját: ami a Fideszt és a kormányt meg némely kormányzati hivatalt körülveszi, elképzelhetetlen helyzete, a hozzájuk kapcsolódó kérdés némelyike megválaszolhatatlan. Az RTL riportere szerette volna megtudni, milyen válaszok lehetnének ezek, erre Kovács azt felelte, hogy az újságíró jobban tudja, mert mindennap megírják. Példákat sem volt hajlandó említeni, ilyenkor aztán mindenki gondol, amit akar. De mégis, mik lehetnek azok, amiket sűrűn emlegetnek, és nincs rájuk hivatalos válasz.

(A Géniusz, ATV)

A Géniusz különösen jól mutat abban a tévévetélkedős világban, amelyikben amúgy böcsületben megőszült vagy még meg sem őszült kiváló emberek jó pénzért, vagy csak hogy a képernyőn lehessenek, készséggel csinálnak hülyét magukból. Bogarat esznek, sárba fekszenek, majd a végén a műsorfolyam egészében amúgy is elviselhetetlen fejhangon üvöltöző műsorvezető eredményt hirdet. Tényleg nem érdemes mindig mindent mindennel összehasonlítani, de a csatornákon most már olyan sok vetélkedő megy, hogy ez elkerülhetetlen. Ebben a világban A Géniusz valamit mégiscsak visszahoz abból az eszményből, hogy lehet vetélkedni ésszel is.

(Kovács Zoltán államtitkár sajtótájékoztatója három újságírónak)

Kovácsnak az operatív törzs keddi ülése utáni sajtótájékoztatójáról van szó, ám erről csak egy Instagram-storyban lehetett értesülni, tehát a sajtót nem hívták meg. Az esemény a Fidesz-kormány kommunikációs gyakorlatában egyedülálló, de nagyon is életszerű: a szakember újságírókkal teletömött széksorok esetében sem mond semmit, aminek információtartalma lenne, helyette többnyire pimaszkodással és kioktatással üti el az időt, és olyan is előfordult már, hogy megvonta a kérdés jogát. Hogy ilyen magaláztatások után miért kell szerencsétlen munkatársaknak ezekre a semmire se jó úgynevezett tájékoztatókra eljárni, azt nem tudni. Csak üdvözölni lehet, hogy a kormány az élethez igazította a tájékoztatók rendjét: a továbbiakban székeknek tartanak kormányinfót.

(Megbírságoltak egy egész osztályt, ATV Híradó)

A riport arról szól, hogy a helyzet csak romlik. Most, hogy a vadászati világkiállításra sok diákcsoport érkezik, a fővárosban mást se látni, mint feszült pedagógusarcokat, megvan-e minden gyerek, felszálltak-e a villamosra, és egyáltalán: hazaérnek-e nagyobb megrázkódtatás nélkül.

(Rasszizmus a hazai pályákon)

Ami televíziós szempontból komoly kérdés: mit tehet ilyen meccseken a magyar riporter – már a szégyenkezésen kívül? Megteheti-e, hogy nem vesz tudomást arról, ami a pályán, de főképp a nézőtéren történik? Mondhatja-e, hogy a közönség csodálatos, még akkor is, ha a nyolcvan százaléka valóban csodálatos?

(Tehetségkutatók a televízióban)

A könnyezés és a sírás külön fejezet lehet, általában két megalázás között egy sírás, vagy két sírás között egy megalázás, nagyjából ilyen bontásban. Nem emelem ki név szerint a nagy sírókat, tudják magukról, látja a közönség – sírásuk bizonyosan őszinte, de ennyit sírni, mint amennyit a mesterek egy-egy műsoridő alatt összesírnak, az mégiscsak túlzás. Ez amúgy az összes eddig futott tehetségkutatóra jellemző volt, az is, hogy a zsűritagok többségének önimádata és öncsodálata háttérbe szorította azt, ami a kritikusnak alapjában véve fontos feladata lenne: használható tanács a fellépőnek.

(Nagy Feró és a Kossuth-díj. Hírt TV, Magyarország élőben)

Ezzel még csak azt sem mondom, hogy Nagy Feró nem érdemelte meg a Kossuth-díjat (azt sem, hogy igen.) De ha már ezt elfogadták ezek az emberek, fogadják el azt is, hogy ez sokaknak nem tetszik. Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is közös fotót osztott meg a közösségi oldalán, a Beatrice frontembere elmondta, „állati” boldog volt és hozzátette, nem ő, hanem Orbán Viktor erőltette a képet, majd meg is jegyezte a miniszterelnöknek, hogy óriási „nyüszítés” lesz a túloldalon. Ha pedig ezt akkor így látta, tudhatta, mire számíthat.

(Olimpiai értékelés a televíziókban most és korábban.)

Ma az olimpia politikai szempontú értékelése történik. Mindig így volt ez, most sincs másként: a magyar csapat a mostani olimpián sikeresen szerepelt. Mint csapat valószínűleg a korábbi olimpiákat messze felülmúlóan. Érmeit több sportágban szerezte, mint korábban, több döntőben szerepelt magyar versenyző, mint korábban.

(Hosszú Katinka a neten)

A második versenyszám egy fokkal jobban sikerült, de eredménye másodszor is messze elmaradt a korábbiaktól. Aztán visszalépett a 200 méteres pillangóúszástól, és feltehetően ezzel a döntéssel haragította magára a közvéleményt. Nagy valószínűséggel azért döntött a visszalépés mellett, mert a 200 méteres pillangóúszás középdöntője délelőtt 10.57-kor került megrendezésre, 48 perccel később pedig címvédőként kellett úsznia a 200 méteres vegyesúszás döntőjében.

(Riportfilm Jakab Péter sajtótájékoztatójáról és annak utóéletéről, vasarnap.hu)

A riporter ezen a ponton elérkezettnek látta az időt, hogy aktív legyen, harckészültségbe helyezte magát. Valami olyat kérdezett, hogy Jakab, aki mindig is a munkások védelmében lépett fel, hogyan ragadtathatta el magát annyira, hogy egy munkással így beszéljen. Ez a kérdés fölveti azt a további kérdést, hogy aki szimpatizál a munkásokkal, az nem emelheti meg a hangját, ha egy munkás gázolná el, legföljebb akkor, ha egy könyvelő vagy bármilyen foglalkozású értelmiségi.

(Világtornák a televízióban)

Ami a magyar csapat szereplését illeti, egyetlen rossz szó, egyetlen negatív elem nem jött elő a közvetítések során. Minden meccsünk után vastaps illette a játékosainkat, de hát alighanem ez sem ilyen egyszerű. Halálcsoportba kerültünk – hallottuk a torna előtt, után, és hát ez bizonyosan így volt, de mindent egybevetve a csoport utolsó helyén végeztünk, nem vitásan három remek meccset játszva.

(Magyar–portugál a Sport TV-n)

Igen nagy kérdőjel, hogy a most már központilag szervezett, az utca népét rémületbe kergető fekete inges tömeg vajon minden szempontból ideális és csodálatos-e. Legújabb himnuszuk, ami úgy szól: „Megjöttek a magyarok, húzzátok össze magatok”, kicsit mintha túlmenne a határon. Ismerem igen sokak kritikus véleményét, miszerint a szurkolás nem lehet egyben a lakosság megfélemlítése, még egy ilyen hangot a stúdióban nem hallottam. Tudom, vannak az angol drukkerek meg az oroszok, ahol ők megjelennek, szem és pub nem marad szárazon.

(Interjú Kálomista Gáborral az Elk.rtuk című készülő filmjéről – origo.hu)

Nem tudni, mit szól ehhez a Fidesz–KDNP összevont propagandagépezete, nevezetesen, hogy Kálomista szerint milyen slampos munkát végeznek, ha egy teljes évtizede sulykolják a népbe, hogy Gyurcsány bűnöző, és lám, fölnő egy új generáció, amelyik erről az emberről mit sem tud. Azt is mondja a Megafilm főnöke, hogy azért van szükség a Gyurcsány-filmre, mert „rengeteg a történet, amit nem dolgoztunk fel”, majd nagyvonalúan egyberántja Gyurcsányt Trianonnal, a második világháborúval és így tovább.

(Az Origo.hu propagandafilmje Nyírtassról)

A nyírtassi kocsma előtere: borítékolható, hogy az itt ülők támogatják Karácsonyt, hiszen kocsmában történő tartózkodás és Karácsony támogatása között a kapcsolat csakis intenzív lehet. Ha az itt ülők nem támogatnák, akkor a mezőn kaszálnának, mint teszi azt Jáger Ferenc. Két suhintás között elmondja, hogy nem való az oda, már főpolgármester is csalással lett.

(Múlt és Jelen – Gulyás László beszélgetései az M4 sportcsatornán)

Kiváló műsor!

Gulyás László gazdag és többnyire sikeres sportriporteri pályát futott be, Vitray Tamás mellett Gyulai Istvánnal és Knézy Jenővel a kor sporteseményeinek elmaradhatatlan közvetítői. Nem tudom, csapása vagy adománya Gulyás életének, hogy ő közvetíthette Brüsszelből az 1985-ös Bajnokok Európa Kupáját, azt a döntőt, amelyik a futballtörténet egyik legtragikusabb eseményéve vált.

(Fülöp herceg temetése – TV2)

A temetés olyan esemény, amelyik – különösen, ha rövid – kevéssé tűri a beszédet. Az a riporteri vagy műsorvezetői érzék kérdése, hogy mikor szólal meg, ráadásul némely felvetésével mintha a meghívott vendégeket is zavarba hozta volna. Amikor például a ravatalnál búcsúzik a királyi család, egészen biztosan nem helyénvaló azt firtatni   – már ha egyáltalán, muszáj megszólalni –, most akkor hogyan megy tovább az élet.