Károlyi Csaba

Keresztury Tibor: Hűlt helyem. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 4499 Ft

Most azonban az elbeszélő nem a háttérben áll többé, hanem előlép, és tényleg ő lesz a főhős. Régről ismerős szereplői most csak árnyalják az ő sorsát. Saját magát kell tehát immár éleslátóan megfigyelnie. A kíméletlen narrátor, aki eddig is reflektált magára, és nemcsak szereplőit, hanem önmagát is ironikusan szemlélte, most az eddigieknél is nehezebb feladatot kap. Azt a munkát kell önmagán elvégeznie, amit idáig alakjain végzett el. „Hősöm” – mondja a szerzői narrátor magáról, hogy aztán az énelbeszélést az egyes szám harmadik személyű narrációval merészen váltogatva fókuszáljon saját személyére. (...) A megfigyelő ezúttal saját szociális, egzisztenciális, sőt egészségügyi, mi több, halálközeli helyzetét vizsgálja meg, és nem panaszkodik, sőt kifejezetten nem nyafog. Lássuk hát, uramisten, mire megy ez az igazán szerethető megfigyelő-figura a jól kimunkált elbeszélésmóddal. Ha eddig kizárólag a megfigyelteknek igényelt részvétet és szeretetet, hogyan oldja meg most azt, amikor maga a megfigyelt? Ha megoldjuk az irodalmi, szakmai kihívást, akkor a személyes életünk megoldásához is közelebb kerülhetünk. Ennek a reménye érződik a sorok mögött. Ez a regény tétje.

Tovább

(Ahogy tetszik. A Litera kritikai podcastja, 23. adás, www.litera.hu)

Bevallom, nem olvastam Sebastian Barry regényét. Végre én voltam a potenciális olvasó, akit meg kell győzni arról, érdemes a tárgyalt művet kézbe vennie. Meg vagyok győzve. A podcast tehát elérte célját. Öt érdekesen elemző, dilemmázó, érvelő olvasót hallottam. Jól csinálják.

Tovább

Pál Sándor Attila: Rokonok. No­vel­lák. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 104 oldal, 2499 Ft

A szétesés, a lerohadás számbavétele már a versekben is utat nyitott ahhoz, hogy a jelennel szembenézzünk. A közelmúlt történelmének felidézése, a romok megmutatása jelzi, hogy a mai életünk miből lett, és tán azt is érthetőbbé teszi, miért lett ilyen. A novellák is erre az alkotói logikára épülnek. Miután az író a balladákban feltérképezte a történetmondás lehetőségeit, és ráérzett arra, hogy a múlt hogyan határozza meg jelenünket – akkor is, ha a fenébe kívánjuk, vagy tán észre se vesszük –, most megmutatja, hogyan tudja feltérképezni a mai magyar világot tizenöt novellában. „A járdaszéltől az oldalba mart, karamellszín kádárkocka.” – olvasom a címadó novellában ezt a mellékes mondatot, az egyetlent, amely a kötetben megnevezi burkoltan a Kádár-korszakot. (Az úgynevezett Kádár-kocka négyzetes alaprajzú családiház-típus, amelyből vidéken sok épült a hatvanas–nyolcvanas években.) A régi és az új most emberi sorsokon keresztül van megmutatva, az eltűnőben lévő formákat az öregek őrzik és viszik majd magukkal. A hajdani népi világ pedig kifordítva kerül elénk, abszurd, komikus vagy melankolikus jelleggel.

Tovább

(Értsünk szót. A Marosvásárhelyi Rádió közéleti és kulturális beszélgetőműsora minden hétköznap – itteni idő szerint – 18 órától, www.marosvasarhelyiradio.ro, műsorvezető-szerkesztő: Parászka Boróka.)

Kalányos cigány pasztorizációs programba kezdett Csíkszentkirályon, azon a vidéken, ahol jó tíz éve roma–magyar konfliktus robbant ki. Parászka megkérdezte tőle: ha egy székely ember azt mondja neki, plébános úr, én nem szeretem a cigányokat, akkor mit csinál. Azonnal jött az egyetlen jó válasz, amit adhatott: a magyar emberek közt is van ilyen meg olyan, Jézus pedig azt mondta, a bűnt utálom, de a bűnöst nem.

Tovább

99 magyar vers – Simon Márton vá­lo­gatásában – antológia. Az előszót írta Simon Márton. Helikon Zseb­köny­vek 99., Helikon Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 248 oldal, 1999 Ft

Osztottam és szoroztam, majd megállapítottam, hogy ez az antológia Simon Mártonról szól. Szakmai beszámolót és személyes vallomást kapunk arról, ő hogyan látja saját mesterségét. Munkája hiteles és szerethető. Ugyanakkor hiába bizonygatja, hogy „semmiféle kánonképző szándék nem volt” benne, sőt épp a kánonon kívül is igyekezett keresgélni – már az is kánonképző művelet, ha nem akarunk kánont, vagy nem vesszük figyelembe. De ennél többről van szó: ha Weöres Sándor megmutatja a szubjektív olvasatát (Három veréb hat szemmel), az is kánonképző, ha Simon Márton válogat szubjektíven, az is. Nincs ezzel semmi baj, mivel eleve nem egy kánon van, hanem több.

Tovább

(Hangjáték, benne a Kugler Art Szalon Íróasztalom című felvételei. Klubrádió, szombatonként 14.00–15.00)

A Klubrádióban – honlapja szerint – 2020 júniusa óta megy a Hangjáték című műsor. Általában rádiójátékokat hallhatunk benne, melyek például Bruno Schulz novelláiból, Federico Fellini írásaiból vagy Radnóti Miklós naplójából készültek. Kortárs írókat is többször „rádióra alkalmaztak” már, például Gerőcs Péter Árvaképek című regényét. A hangjátékok, a dramatizált művek is nagyon fontosak. Én mégis jobban szeretem az író hangját. Decemberben Egressy Zoltán is fölolvasott, az elmúlt három héten pedig Kukorellyt, Zoltán Gábort és Szilasi Lászlót hallhattuk a Hangjáték műsorsáv Íróasztalom alcímű produkcióiban.

Tovább

Lánctalp és macskakő. Kö­ze­lí­tések hatvannyolchoz. Szer­kesz­tette Pataki Viktor és Vass Norbert. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 272 oldal, 2500 Ft

Izgalmas, néha meglepő területekre is elmerészkedő, továbbgondolásra érdemes kötet. A rengeteg fölvetődő kérdést, szempontot, témát csak vázolhatom. A szerkesztők – Pataki Viktor és Vass Norbert – nagyon helyesen arra törekedtek, hogy a párizsi barikádokkal jelképezett nyugati és a prágai tavaszt eltipró tankokkal szimbolizált keleti jelenségeket egyaránt számba vegyék. Ugyanakkor hozzánk közelebb van Prága, mint Párizs – ezért indokolt a két fogalom sorrendje a címben: Lánctalp és macskakő.

Tovább

(Eurozóna. A Klubrádió külpolitikai magazinműsora. Szerkesztő-műsorvezető Zentai Péter.)

Zentainak beakadt a sorstalanság szó, kicsit más összefüggésben használta, mint Kertész Imre. A mi népünk, bármennyire is szentségtörés a szó, a sorstalanság állapotában van, mert egy ember kezében van a sorsunk, az, hogy uniós tagok maradunk-e vagy sem – mondta. Kiszolgáltatott állapotnak is lehet nevezni – hűtötte le a műsorvezetőt Balázs Péter. Az ország nem egyenlő a pártállammal!

Tovább

Száz éve született Mészöly Miklós. A magyar írók közül Nádas Péter volt a legközelebb hozzá, emberként és íróként is. A Városmajor 48 Alapítvány videosorozatában beszélgettünk róla. Az alapítványnak abban a budai épületben van a székhelye, ahol Mészöly Miklós és Polcz Alaine lakott ötven éven keresztül.

Tovább

Podmaniczky Szilárd: A másik ember megértésének diadala. PMA, Balatonboglár, 2020, 165 oldal, 2990 Ft

A könyvtárgy minden eleme azt erősíti, hogy legyünk megértőek, és figyeljünk egymásra. Illetve azt sugallja: ha magunkra vagy a másikra figyelünk, az ugyanaz. A borítón Szűcs Attila Fehér gömbön plankingelő című festménye látható, alatta, ugye, azt olvassuk, hogy: A másik ember megértésének diadala. A másik ember a plankingelő. A másik ember mi vagyunk. A másik ember a szerző, aki elénk teszi ezt a művet. A másik ember az, aki elkezd nekünk az első fejezetben beszélni: a menekülő Tamás. (...)

A lényeg talán az, amit a cím ígér. Ám hol itt a diadal? Diadal azért szerintem nincs. Remény sincs, csak a csillagos ég a hatodik oldalon. 

Tovább

Jászberényi Sándornak hat önálló kötete van. Ugyanabban az évben, 2013-ban, mikor a Budapest–Kairó – egy haditudósító naplója című riportkönyve kijött, megjelent első novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya. Ezt azóta két újabb követte, A lélek legszebb éjszakája (2016) és most A varjúkirály (2020). Két verseskötetet is kiadott, 2000-ben, illetve 2018-ban. Novelláskötetei megjelentek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában, de német és urdu fordításai is vannak. Számottevő az angol nyelvű kritikai visszhangja. Jelölték már Kirkus- és PEN-díjra, itthon második novelláskötete Libri-díjat kapott.

Tovább

Kácsor Zsolt: Cigány Mózes. Anarchista történet. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 270 oldal, 3990 Ft

Poétikájában izgalmas, stílusában megmunkált A cigány Mózes. Az ismétlések korábban is fontosak voltak, de A harminckét bolondban számomra sokszor fárasztónak tűntek. Most szépen fokozott ismétlésekkel találkozunk, mindezt az ószövetségi szövegre és a cigányfolklórra való rájátszás is indokolja. A számmánia, mely szintén jelen volt a korábbi regényben (32 halott, 32 fog, amiből egy se marad, mínusz 32 fok, 32 kártyalap, 32 festőnövendék) – most is virul, csak épp a számok sokféleségében (4 romagyilkos, 4 varázsló, 5 könyv, 12 kutya, 40 napos kivonulás, a gettóban hatszáztizenháromezren vannak, a Királynő haragja tizennégyezer hétszáz lázadót pusztít el). Ide tartozik, hogy a regény összesen öt mondatból áll. Minden fejezet egy-egy hosszú mondat. (Imádom az ilyen fogásokat: Esterházy Függője egyetlen, 185 oldalas mondat, Nádas Családregényében minden fejezet egy mondat!) Az öt mondatot – ez remek ötlet – oldalanként 2-3 fekete csíkon fehér betűvel futó kiemelés tagolja (érdekes, hogy mikor a negyedik fejezet ismétli az eredettörténetet, nem ugyanott vannak a kiemelések). ). Fontosak a motívumok: a kígyó, a felhő, az eső, a villám, a fasz, a vér, a szag, a kutya. Sajátos, hogy a kankutyaként szocializálódott falkavezér főhős kalandjai során mindig előkerülnek kutyatestvérei, amikor valami fontos történik – miként a Rettenetes Vlagyimirban is minden gyilkosság előtt megjelenik egy kutya. (...)

Gazdag, sűrű szövésű, káprázatos regény.

Tovább

De hát éppen azt mondja Mészöly, hogy mindez igazából megírhatatlan, miközben folyamatosan ezt írja meg! Ahogyan A kitelepítő-osztagnál végén is olvassuk: „Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha.” Igazából mért nem lesz megírva? (Vegyük észre az öregkori Mészöly enyhe ellágyulását. A szikár mondatok őre majdnem bőbeszédűvé válik az előbbi idézetben.)

Szerzőnk egész életében fegyelmezte magát. Csak arról beszélt, ami van, és arról, ami nincs – közte semmi. Szigorú grammatika. De kezdettől ott volt benne a megzabolázhatatlan felkiáltójel. „Aztán a lovak nyerítése!” (Fekete gólya) „Egy hangyát megsimogatni!” (Sau­lus) „Egykor szügyükre metszett lovak vágtája porzott a kék vizeken – nyár!” (Óda az Elégiához) „Amikor még harminckét ló húzta a hajót!” (Ló-regény)

Tovább

(Könyvpercek. Az InfoRádió könyvajánlója minden kedden, csütörtökön és szombaton reggel.)

Ebből a műsorból azt tudjuk meg, hogy léteznek különféle könyvek. Hogy mennyire jók vagy nem jók, azt nemigen. Hiszen itt mindig a szerző, a szerkesztő, a fordító, a kiadó beszél a könyvről, tehát csakis dicséri. Ez így nem kritikai, hanem ajánlóműsor. Mindig az a legfontosabb könyv, amelyet épp reklámoznak. A médiából nagyon hiányzik az a fajta beszélgetés, amikor független kritikusok elemeznek és értékelnek egy könyvet. A Könyvpercekből is sok mindent megtudunk persze egyes kiadványokról, de áttekintésünk ez alapján nem lehet.

Tovább

Bereményi Géza Magyar Copperfield című önéletrajza az idei év egyik legnagyobb irodalmi eseménye. Már készül a második rész, amelyben az író a 18–25 éves önmagára emlékezik majd. Tovább nem akar menni, most megindokolja, miért. Vajon nem okozott-e számára gondot, hogy életének eseményeit már sokszor feldolgozta dalszövegekben, filmekben, drámákban és szépprózában is? Miért távolodott el az irodalomtól, és miért tért vissza hozzá? Milyen viszonyban volt Mészöly Miklóssal, Mándy Ivánnal, Bódy Gáborral és Ajtony Árpáddal? Ki volt valójában Vadnai Bébi, és miért olyan fontos a személye a szerző számára?  Miért büszke ma járványügyi szempontból a Jézus újságot olvas című novellájára? Mit jelent az életműnek az a kulcsmondata, hogy „Jó, hát akkor itt fogunk élni”? És az Apa kalapja című dalban most akkor hogyan van ez a sor: „az ötvenes évek szűrt levegője” vagy „az ötvenes évek szűk levegője”? Ezekről a kérdésekről is szót ejtettünk. Bereményi Géza önéletrajzáról lapunkban Bárány Tibor írt kritikát (ÉS, 2020/12., március 20.), majd erről szólt az ÉS-kvartett 83. beszélgetése (ÉS, 2020/23., június 5.).

Tovább

Szöllősi Mátyás: Illegál. Két pén­teki történet. Helikon Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 219 oldal, 3299 Ft

Az az alapélményem Szöllősi Mátyás prózáját olvasva, hogy ugyanaz, ami miatt dicsérni lehet, egyúttal gondot is okoz. Annyira törekszik a szöveg arra, hogy trükkös, rejtélyes, szellemes legyen, hogy épp emiatt válik könnyebben felejthetővé. Azért neheztelhetünk rá, mert túlzottan technikás. Biztosra akar menni, ahelyett, hogy több kockázatot vállalna. Talán éppen azért nem tud elég eredeti lenni, mert mindig nagyon hatásos akar lenni.

Tovább

(Édes anyanyelvünk, Kossuth rádió, minden hétköznap 15:25–15:30, 20:30–20:35)

Téma van bőven: a régimódi nevek kiejtése, szólásaink, közmondásaink eredete, a germanizmusok jelensége vagy a bulvármédia hatása a nyelvhasználatra. Nem hallottam viszont arról, hogy a propagandamédia milyen hatással van a nyelvhasználatra.

Tovább

Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 257 oldal, 3699 Ft

Az Aludnod kellene szociológiai, antropológiai, teológiai értelemben is elhagyatott világa, a szereplők szegénysége, kiszolgáltatottsága itt még általánosabb dimenzióba kerül (miként például Krasznahorkainál). Nem a társadalmi nyomornak, inkább egy létállapotnak, világállapotnak a leírása a cél. A Beláthatatlan táj fő ambíciója az emberi kiszolgáltatottság megmutatása. Mintha már az Aludnod kellene is azt sugallta volna, hogy nem ártana elaltatni ezt a világot (a menekülni akaró Szandra rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, miután azt mondja neki az egyik pasi, hogy: „aludnod kellene”). Az a mű is nagyon „szépen” beszélte el a legszörnyűbb dolgokat. A Beláthatatlan táj pedig már címével is azt mondja, nem sok remény van akkor sem, ha nem olyan szörnyű körülmények közt élünk. S ha lehet, az új mű még inkább „szépen” meséli el ugyancsak titokzatos történetét.

Tovább

(Jazzy rádió, 90.9)

„A jazzy szó »dzsesszes«, »dzsessz-szerű« jelentéssel is bír a szótárak szerint. És ez a rádió néha tényleg jazzközeli, mondjuk swingközeli zenéket ad, de csak nagyon óvatosan, nem merész, hanem eléggé konszolidált muzsikát, amely inkább pop. (A »vájtfülű jazzt« igyekeznek kerülni, mondta egy műsorvezető, sajnálatomra – annyit tennék hozzá, hogy pontosabban mindenféle jazzt igyekeznek kerülni.) És azért túl sok intellektuális műsort se keressünk errefelé.”

Tovább

(Jazz a Bartók rádióban – Szerkesztő Veisz Gábor, műsorvezető Fellegi Lénárd, Bartók rádió, esténként 23.00–24.00)

Változatosan és ügyesen szerkesztett műsorsáv ez, péntekre és szombatra kerülnek a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiváló válogatások. Megszólalnak a hazai zenészek, és hallhatjuk a világsztárokat. Ha valaki követi a műsort, biztosan figyelemre méltó összképet kap a műfajról.

Tovább
Élet és Irodalom 2021