(A XIX. Szegedi Táblakép Biennálé)

A rendezés a kiállítási anyag mozgalmasságát a méretkülönbségekből adódó rendezési problémákat áthidalva érdekes tárlatot nyújt át (Nátyi Róbert a kiállítás kurátor-rendezője). Ugyanakkor, visszatérve a címben feltett kérdésre, miszerint hol a festészet mostanában, azt a választ adnám, hogy talán még ott maradt a fiatal, itt nem szereplő alkotók műtermében. Azokéban a fiatalokéban, akik szinte demonstratíve ignorálják a nagy, országos tárlatokat.

(Bálványos Levente kiállítása június 30-ig tekinthető meg a Fugában.)

Bálványos a térben és a konstrukcióban meglévő szabály-szabálytalanság viszonyát (is) kutatja, rámutat a belső strukturális összefüggésekre, figyelmünket ráirányítja a megismert konvenciók áthágására, amiből azután újabb összefüggések, léthelyzetek jönnek létre. „Nem egy szürrealista vagy absztrakt kép láttán az az érzésünk, hogy szemünk a természet titkos műhelyébe pillant és az élet szívverését tapintja” – írta Kállai Ernő 1947-ben. Bálványos Levente korunkban ugyanezeket a pillanatokat idézi meg számunkra kiállításával, melyet egyben hommage-nak tekint a Fuga nemrég elhunyt vezetője, az ikonikus építész és közösségszervező Nagy Bálint emlékére.

byArt könyvek sorozat, 11 kötet. Sorozatterv Fábián Zoltán, Szlabey Zoltán. byArt Kulturális Egyesület, Budapest, kötetenként 47 oldal, 2000 Ft

A sorozat megálmodói nyilvánvalóan azt a célt kívánták szolgálni, hogy közelebb hozzák a széles közönség számára az úgynevezett elvont stílusú és témájú műalkotásokat. A 11 alkotó e tekintetben igen jó példa, elkötelezettségük hasonló, felfogásuk kellően egyéni, így számos változata ismerhető meg az absztrakt és konkrét valamint a minimal irányzatoknak. „Az absztrakt műalkotás (…) mindig egy reálisan létező képi gondolat vagy képi motívum lenyomata, akkor is, ha az a nézőnek az absztrakció foka miatt nem nyilvánvaló.„  Sandra Kraemer megfogalmazásának is remek illusztrációi a sorozatban szereplő alkotók művei.

 (Olescher Tamás kiállítása a Műcsarnokban 2022. május 29-ig látható.)

Olescher azonban, s ezt a kiállítás, valamint az ott látható portréfilm is bizonyítja, nem szentképeket, nem templomba való hitéleti ábrákat készített. Ő a kortárs világból eredeztethető reflexióit, általános üzeneteket fogalmazott képbe. Egyrészt szembement a trendekkel, a képzőművészeti mainstreammel, másrészt épp annak a lehetőségeit, a korlátlan „kisajátítást” alkalmazta művészi munkájában.

 (Fekete Szilvia kiállítása az Art 9-ben április 29-ig látható.)

Az Art 9 kis termében felsorakozott friss termés valóban friss. Eleven, élő és természetbarát. A bennünk élő természet barátja. Ő maga így írja le műveinek esszenciáját: „Ábrázolásaimban (...) szimbolikus jelentésén túl inkább specifikus, helyzeti jelentése van: a fa, annak törzse, gyökerei, sokasága.”  Fekete képei már első látásra szerethető festmények.

(A kiállításhoz kapcsolódó könyv a közeli hetekben jelenik meg. Szabados Árpád tárlata a MissionArt galériában április 25-ig tekinthető meg.)

A kiállítás a 80-as évek közepéig kíséri a fotós munkákat, melyek egyenértékűként jelennek meg az életműben, hisz Szabados is fontos képi közegként kezelte ezeket. 2012–15 között immár életregény-meseregény formában újra megjelennek a fotók (ebből hat darabot látunk a kiállításon). Árpád egy hatalmas plüssmackóval beszélget, barátkozik házuk teraszán, egy Micimackó – Róbert Gida felnőtt páros mély és tiszta emberséget sugárzó képein.

 (A kiállítás április 2-ig látható a Kahan Art Space kiállítóteremben.)

A kiállítás a fiatal alkotó többéves munkáját hivatott összegezni, mely bizonyos értelemben páratlan a magyar képzőművészeti szcénában. A gondolat kifejtéséhez – egy érzelmi kötődésű téma bemutatásához – ennyiféle anyag, eszköz és módszer felvonultatása páratlan és különleges megoldást eredményez. Ugyanakkor nem naplószerű, nem elbeszélő, de nem is hideg tárgyilagossággal végigvitt vállalás ez. Kósa Gergely sorozata befejezetlen történet –akár a történelem átélése.

(Petőcz András kiállítása a Műcsarnokban megtekinthető március 13-ig.)

 Petőcz András sokrétű alkotói pályájának ez a szegmense a Műcsarnok falain Az alfától az omegáig címet viseli. Mondhatnánk, a teljesség felé, mondhatjuk, a beteljesülés irányába halad az alkotó, képzőművészi minőségében, költői magatartásában. A szóban képet alkotni és a képpel szavakat kifejezni akarás erős és intellektuális kihívásokkal teli képi œuvre-t szült.