Az ellenzéki pártok elvégezték azt, amit Orbán elvárt tőlük: megkímélték attól, hogy tömeges méretekben jogsértő hatósági intézkedéseket és fizikai erőszakot kelljen alkalmaznia a hatalmának megőrzésére – azaz pontosan azt tették, amire régóta láthatóan készültek, és amiről én is írtam az április 6-án megjelent cikkemben (Állj ellen, szervezkedj!, ÉS, 2018/14., ápr. 6.). Illegitim rendszerének ily módon történt legalizálása Orbán számára külpolitikai előnyökkel jár, valamint biztosítja azt, hogy egy ideig még töretlenül folyhat tovább a nyugat-uniós államok pénze a funkcionáriusainak és kegyeltjeinek számlájára. Ami nem volt előrelátható, az az, hogy az ellenzéknek ezt ilyen erős kormány-/rendszerváltó hangulat ellenében kell megtennie, miközben folyamatosan arcvesztéssel fenyegeti az a széles körű szakértői civil összefogás, amely választókerületenként kiszámolta, hol milyen ellenzéki jelölt javára lenne érdemes a többinek visszalépni.

Egy héttel a március 15-i miniszterelnöki beszéd után Fleck Zoltán és Magyar Bálint a Hír TV Egyenesen című műsorában kifejtette azt, amit a hatalommegtartás „B forgatókönyv”-ének is lehet nevezni, tudniillik, hogy Orbánék a választások elvesztése esetén – egyes körzetek ellenzéki győzelmeinek a Nemzeti Választási Bizottsággal történő, a jog látszatába burkolt megsemmisítése mellett – utcai erőszakhoz is fognak folyamodni. A páros interjú közreadása (Következmény címmel a honlapon is megnézhető) lehetővé teszi a számomra, hogy megjelentessem  tavaly május elején írt cikkem, amit eddig attól való félelmemben tartottam vissza, hogy bevezető részének tartalmával – ami egybeesik a két szociológus által kifejtett gondolatokkal – esetleg elveszem néhány ellenzéki olvasó kedvét attól, hogy elmenjen szavazni. Az írás célja nem a szavazásnak, hanem a szavazást követően a társadalomban meginduló gondolkodási folyamatnak a befolyásolása néhány észrevétellel.

Sem az áprilisban elfogadott, sem az azóta meghozott határozatok nem tartalmazzák annak tervét, hogy az élet- és vagyonbiztonságnak legalább az 1996-os szinten való fenntartása érdekében minimálisan arra az időre meg kell erősíteni a meglévő védművet, ameddig a parti kiméra kielégítően be nem bizonyítja a gyakorlatban, hogy valóban képes kiállni az elemek rohamát.