Radoslav Petković: A halál tökéletes emlékezete
Mihajlo Danojlić: Levelek Amerikába
Slobodan Tišma: Bernardi szobája
Jelena Lengold: Vásári mutatványos

Vajon hányan emlékeznek arra, mi történt húsz éve, július 11-én, Magyarországtól délre úgy 200 kilométerre? A kelet-boszniai hegyek közt, a Drina menti bosnyák, muzulmán enklávékban, melyek papíron az ENSZ védelme alatt álltak?

A boszniai háború képe még csak-csak ott az emlékezetben, de az aligha, hogy 1995. július 11-én elesett Srebrenica és más települések, és a következő pár napban a népirtásnak több mint 8500 halálos áldozata volt, miközben legalább húszezer nőt, gyermeket, 12 évesnél fiatalabb fiút telepített ki a Boszniai Szerb Hadsereg, vagyis deportált, „dobott át” bosnyákok lakta területekre. 

Szegedi Péter: Riválisok. Deb­re­cen futballtársadalma a 20. század első felében. Korall Kiadó, Bu­da­pest, 2014. 358 oldal, 3490 Ft

A címbéli idézet Osztap Bender-parafrázis – bár Ilf–Petrov hőse ilyet sose mondott –, ami jól szemlélteti azt a miliőt, amely eluralkodott a szarajevói merénylet centenáriumán. Csakúgy hemzsegnek a Nagy Kombinátorok, akár a korai Szovjetunióban. S jól jellemezi az akkori valós és a mai értelmezői állapotot is: „mi adjuk az ötletet, de a balhét ti viszitek el”, avagy „mi értelmezzük a múltat, ti meg lesztek szívesek elhinni”. A cechet mindig más állja, ha a saját ideáink megvalósításáért hozott áldozatról van szó.

„...ha nincs elegendő szabadság, akkor az írónak kutya kötelessége politizálni, követelni az embert – az állampolgárt – megillető jogokat, politizálnia kell műben, művön kívül.”
Sziveri János: A forrásvizek barbársága (Keresztury Tibor interjúja, 1989)

Sziveri János március 25-én lenne hatvanéves. Nem élhetett sokáig, 36 évesen halt meg Budapesten súlyos betegségben. Nemzettársai üldözték el a Vajdaságból; előbb Újvidékről Temerinen át Szabadkára, onnan emigrált a fővárosba.