Blue Train
Bence már húsz perce ült a két sínpár közötti peronon, amikor a Vércse IC óvatosan betolatott a négyes vágányra. Mindig ott volt időben mindenhol. A zenekarban a Hibátlan becenevet kapta, mert hullhattak körülötte lámpák, kapaszkodhattak a lábába részeg rajongók, vagy lekéshette a refrént az énekes, ő nem tévesztett hangot, rezzenéstelenül fújta tovább. A vonat nagy zökkenéssel megállt előtte, ő mégsem mozdult meg. Gyerekkora óta utált vadidegenekkel összezárva várakozni egy levegőtlen kocsiban, kényszeredetten úti célokról és távoli rokonokról beszélgetni, akiket soha nem ismert, és soha nem is fog, ezért inkább kivárt az utolsó pillanatig. Ezer forint, összegezte magában, ennyi maradt a tegnap délutáni sörözés után, ezzel kell kihúzni a hétvégét. Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy egy ezressel a zsebében fog Debrecenbe utazni, kiröhögte volna. Korábban indokolatlanul sok pénz hordott magánál, szerette, ahogy a fémcsipesszel összefogott köteg kidomborodott a farmerén. A dzsesszkonzi óta sosem kellett mérlegelnie, hol ebédeljen, vagy megvehet-e egy bőrdzsekit. A gázsiját mindig kézbe kapta a koncertek után. Nyáron, a heti négy-öt buli után azt se tudta, mit csináljon azzal a sok pénzzel. Az indulás előtt egy perccel felszállt a huszonegyes kocsira és megkereste a helyét. Meglepően kevesen voltak a vonaton, még a fülhallgatóját sem kellett bedugnia, hogy elijessze a barátkozni vágyó nyugdíjasokat. Küldött Ancsinak egy rövid üzenetet Messengeren. Úton. Mosolygó sárga fej.
Beállás
Yokohama express
Tematikus prózaösszeállítás - írások a Rock and rollról és a beatnemzedékről
„– Nagyon kedves tőletek. „Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot, visszahozzák majd néked egy szép napon.” – énekelgette Puska meghatottan.
– Néked, ez jó. Pont úgy hangzik, mint angolul a meztelen: naked. Úristen, Máté Péter valójában az Illuminátusok tagja volt és titkos üzeneteket rejtett el a dalszövegeiben?
– A szemüvege miatt tényleg gyanús, de a szövegeit jórészt S. Nagy István írta. Meglepne, ha ő az Illuminátusok tagja lett volna – kezdett éledni az ifjú menedzser. – A Millió rózsaszálas Csongrádi Kata volt a felesége, belőle inkább kinézek egy titkos kis szervezkedést egy elhagyott várromban.
– Nem lepne meg. De ne veszítsük szem elől a ma reggel legfontosabb problémáját, a csend körének végzetes szűkülését, különösen a ránk vonatkozó részét. Félelmetes belegondolni, milyen kegyetlen csendgyilkosok vagyunk mi is – tért vissza a kiindulópontra Hegemony. – Alkotni szeretnénk, olyan dalokat írni, amelyek elkísérik az embereket az életükben, nehéz pillanataikban talán még segítenek is nekik, de arra sosem gondoltunk, hogy párhuzamosan elszívjuk a levegőt a csend elől, ami némán, észrevételenül tűri önzőségünket, nem protestál, nem lármázik, míg egy nap váratlanul arra ébredünk, végérvényesen kihalt a világunkból – mondta az énekes és kinyilatkoztatása súlyától elszomorodva nézett a nyitott erkélyajtón túli világra.
– Szerintem téved Huxley – vetette fel Puska rövid hallgatás után.
– Parancsolsz?