Szaniszló Judit

Előző nap megcsinálja azt az utolsó két csirkecombot és három darab csirkemellet csirkepörköltnek, amit még három hónapja vett SZÉP-kártyával, mert a Fiatal Felnőttek CsereBereBuzinesszMindenIngyen Lomija csoportból megtudta, hogy a Lehel téri piacon van az a hentes, ahol elfogadják nyers húsra is a SZÉP-kártyát. Januárban széles mosollyal bevásárolt, és telepakolta a mélyhűtőt 6 kilónyi különböző csirke-, marha- és sertéshúsrésszel a vendéglátás kártyazsebből. Akkor még nem tudta, hogy kezd túljegesedni a mélyhűtője, így a tervezettnél gyorsabb tempóban kell majd kivennie és feldolgoznia a húsokat a megrepedezett átlátszó műanyag ládákból. Amúgy büszkén viseli az ősz hajszálait. Szeretne ennél akár többet is, de az istennek nem akar gyorsabban fehéredni hátul.

Tovább

Miért és miről hazudtál még? Teszi fel egyik ember a másik embernek a kérdést, miközben liftbe szállnak, boltba mennek, kilincsért nyúlnak, de egyelőre még együtt, egyelőre még azonos irányba. Ha más is hallja, zavarba ejtőbb lelki életet élni. A lelki élet viszont ilyen, nem tud csak a négy fal közé szorulni. Van, hogy éppen egy pénztáros hallja kiszakadni ezeket az egészen intim kirohanásokat, és olyan is akad, hogy egy buszvezetőnek kell satuféket nyomnia, mert egy véletlenül kiderülő és épp számonkérésre kerülő hazugság miatt egy nő vagy egy férfi egy piros lámpánál akar átkelni a világnak a hazugság előtti egyik partjáról a hazugság utáni másik partjára. A hirtelen felindulás nem disztingvál, nem mérlegel kint és bent, diszkrét és indiszkrét között.

Tovább

Napok tudnak eltelni azzal, hogy a testével foglalkozik. Rosszul foglalkozik vele. Szidja, szégyelli, eltagadná itt és ott. A vízhajtókúrával annyit ért el, hogy az öt liter zelleres, petrezselymes, citromos szűrt víz, amit három nap alatt megivott, nem akart sehogyan sem távozni a testéből. A hasa rengett, a bokája ödémás volt, és feszült. Közben kint kitavaszodott, ő pedig ingerült lett attól, hogy nem tud nekivetkőzni. Nem akart a testével foglalkozni. Magától értetődően szerette volna viselni, mint ahogyan azt az általa csodált emberektől is elvárta. Idegesítette, hogy egy egyszerű kérdésre nem tud egyszerű választ adni. Mi van veletek a férjeddel. Napokig gondolkodott a megfelelő és pontos válaszon, mintha az élete múlna rajta. Nem tudott különbséget tenni aközött sem, mennyire őszintén és érthetően kell válaszolni erre a kérdésre egy távoli ismerősnek és egy egészen közeli barátnak. Félt a kérdéstől, és várta. Félt, mert a szavak ellenségek. Várta, mert a szavak barátok. Ha megpróbál válaszolni rá, talán ő maga is rájön, mi van most velük a férjével. Még könyvet is tervezett írni ennek az egésznek a sajátos voltáról, a megfogható és körülírható történésekről, de hogy mi van velük a férjével, erre a kérdésre nem létezett kielégítően őszinte válasz. Ez volt a mániája. Őszintének lenni.

Tovább

Az írónak a negyedik emeletről néhány napja egyáltalán nem volt jókedve, elhagyták. Patrónusom kockás műbőr szatyrában olcsó kannásbort látott, és akkor éppen nem volt hajlandó belegondolni abba, amibe máskor viszont igen, hogy józanul bizonyára ő sem bírna egy üveglapokkal körbezárt trolimegállóban vesztegelni nappal, és átmenetileg elkotródni onnan éjjel. Aznap gyenge akaratú rokkantnyugdíjas voltam, megérdemelt sorsa lealjasult elszenvedője, aki valaha gyárban dolgozott, de mára önmaga árnyékává lett. Mindegy, hogy milyen gyár volt az a gyár, az írónak ilyenkor minden gyár egyforma. Aznap a családi hátterem is érdektelen volt. Az önmaga árnyékávát, rosszkedvű napjain, az író a negyedik emeletről dőlttel írja, így adva nyomatékot a benne szimultán munkálkodó szociális érzékenységnek és iróniának.

Tovább

A keresztben csíkos futószőnyeget az előszobában muszáj pár naponta körömkefével száliránynak megfelelően végigsúrolni. Sosem hallgatózom, inkább csak meghallok dolgokat. Itt a legvékonyabb a fal a lakásban. A zuhanyzás ellenére a kutya is, én is rengeteg homokot hordunk be, ráadásul ő nyár óta folyamatosan vedlik. A szőnyeg élénkpiros csíkjai pár nap alatt képesek piszkosbordóvá, a világoskékek sötétkékké válni és így tovább. Pár naponta tehát súrolni kell. Véletlenül pont akkor szeretek leginkább letérdelni és pepecselni vele, amikor a szomszédból kiabálást hallok. Legalább tizenkét különböző színű csík van a szőnyegen. A harmadánál a pirostól kezdődik az egész elölről. A második piros csíknál, közvetlenül az első narancsárga után megállok. Ha nem veszed a cipődet, és nem indulunk el azonnal, felhívom a rendőrséget. Az túlzás, hogy ismerem a szomszéd nőt. De a külseje megvan, és a szagát is fel tudom idézni magamban. A kicsi lift átka. Fefe, gyere már, könyörgöm. Fefe az istennek sem akar menni. Fejhangon magyaráz valamit a polgárjogról az anyjának, de jóval kevésbé értem őt, mint az anyját. A szőnyeg felénél már töri a kezem a körömkefe. Nagyon erősen rá kell nyomnom, csak úgy lesz látványos a színek változása. Hetek óta vitatkoznak valami bírósági ügy miatt, és csak remélni tudom, nem valami komoly dologról van szó.

Tovább

Kisgyuri az akció után nem kérdezett Lelitől semmit, csak a fejéhez szorította a törülközőt. Mint egy logikus folyamatábrát, úgy látta Leli belső útját Anya reggeli puszijától kezdve a kerámiagombig bezárólag.

Fönt bedobod, bumm, leesik.

A padlószőnyeg nedvesedik.

Az elkövetkezendő húsz-huszonöt percben mindketten legjobb tudásuk szerint tették, amit tenni tehetett, egyetlen hangos szó nélkül. Kisgyuri négykézláb itatta fel a lavórnyi vizet a hányásszínű padlószőnyegből. A vérfoltos törülközővitorlás egyre sötétebb lett, szükség volt a niveás törülközőre is. Leli behozta, és innentől együtt négykézlábaztak. Az a kis vér azonnal kijött hideg vízzel, majd Leli egy fém kiskanállal nyomta le Kisgyuri lüktető homlokán a dudort. Óvatosan lemosta egy újabb vödör meleg vízzel Kisgyuri hátát, kerülve az érzékeny részeket. Nehéz volt, Kisgyuri egész háta egy összefüggő fájás volt akkoriban. Nőtt, mondták, azért. Hazudtak.

Tovább

Az első gyerekemet, aki tizenkilenc évesen, egy szemérmes szeretés első éjszakáján fogant volna, nagyanyámék nyikorgós nagyágyában, elsőéves egyetemistaként. Úgy szeretném, hogy akkor vesztettem el a szüzességemet, és semmit nem tudtam a testemről. Szeretném a diákkedvezményesen, vékonyan, öt év diabétesztartam után szövődménymentesen és könnyedén kihordott terhességemet, amit akkor még nem volt bűn terhességnek hívni. Úgy szeretném a három város közötti folytonos suzukis ingázásokat, mert hol egyik, hol másik anyósnál, hol a saját városunkban kellett lenni, amit a gyerek apja nem is szeretett, de ott volt a saját lakás, hát ott kellett boldognak lennünk. Szeretném, hogy kétségbe voltam esve és nem értettem semmit, és a gyerek apját is alig-alig ismertem, de az érzés, ami anno, ritkás találkozásaink alkalmával belém akadt, még jó ideig kapaszkodott a szívembe. Szeretném a miskolci hétvégéket a szüleimnél a négyajtós átmeneti szobánkban, amelynek valamelyik ajtaja mindig ránk nyitódott, és ilyenkor fogösszeszorítva káromkodtunk, pedig a gyerek előtt nem kellett volna.

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021