Szántai Márk

A nyelv mellett, parasztregényekről lévén szó, legalább ennyire fontos a néprajz és irodalom összefüggése is. Fenyő Miksa úgy fogalmaz, hogy – Móriczcal szemben – Reymont regényén „még érzik a néprajz szomszédsága” (Fenyő Miksa: Két regény, Nyugat, 1925/12-13). Bár bíráló megjegyzésnek szánja, meglátása a mából szemlélve véleményem szerint különösen pozitív értelemben tűnik fel, és részint ugyanazt a törekvést fogalmazza meg, amit az eddig idézett recenziók. Irodalom és néprajz kapcsolatának felmutatása pedig azért is lehet fontos, mert Oravecz esetében, szereplői bármennyire is atipikus, a paraszti világból valamilyen módon kilógó figurák, nagyon fontos viszonyítási pont a néprajz. Oravecz munkája nem egyedülálló e tekintetben: elég, ha a kortárs és a félmúltbeli magyar irodalom emblematikus szövegeire, akár Csalog Zsolt Parasztregényére, akár Tar Sándor Egy régi hangra várva című novellájára gondolunk, amelyekben a néprajzi életút-interjú szolgál narrációs modellként.

Tovább

Kondor Vilmos: A budapesti gengszter. Libri Kiadó, Budapest, 2019, 434 oldal, 3699 Ft

Az előző Kondor-regények sajátos atmoszférája a krimiszál mellett az erős korfestésben és a különböző terek beható ábrázolásában volt megragadható. Az új regény talán ezért is lehet kissé csalódás: mindaz, ami Budapest-regényként unikálissá tette a korábbi köteteteket, mintha elveszni látszana az amerikai kalandok mesélésekor. Az eddigieknél radikálisabban kerül előtérbe az akció, amely a korhangulat helyére lép: a kemény krimik sémáinak felidézése (ismétlése?) azonban korlátozott izgalmakat ígér. A gyakran súlytalannak látszó szereplők és az egymásba gabalyodó történetszálak sokasága a kidolgozatlanság érzetét kelti, emiatt ráadásul azt is nehéz eldönteni, mit szeretne fókuszba helyezni a történet valójában. A szesztilalom éveit és a maffialeszámolások bel- és alvilágát? A századeleji kivándorlástörténetet, a magyarok megtelepedésének és kinti életének krónikáját? Esetleg a főhős újságíró magánéleti hányattatásait? Jóllehet bármely szálra fókuszálva olvasható a regény, mégis gyakran széttartónak, darabosnak tűnik a történetvezetés – ehhez társul az is, hogy a kivándorlás-visszatérés, az idegenség és otthonosság dilemmája mintha csak illusztráció lenne, pedig ez a szál a regény egyik legerősebb vonulatává nőhette volna ki magát.

Tovább

Bán Zoltán András: Betűtészta
Keresztesi József: Meteorkövek
Balázs Imre József: Ezeregy mondat
Visy Beatrix: Madártávlat és halszemoptika

Tovább

Ketten egy új könyvről – Korpa Tamás–Pataki Viktor–Mészáros Márton (szerk.): A magyar falu poétikái, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018, 284 oldal, 3000 Ft

Az írások többsége a bevett toposzok felmutatásával és lebontásával mutat rá a faluirodalomról szóló tudásunk közhelyességére. Hogy csak néhány példát említsek: a „tiszta falu – bűnös város” oppozíció történeti gyökereinek szövegszerű megmutatása, a kortárs kritikai diskurzusban gyakran citált „móriczi hagyomány” címkéjének szétszálazása, a falufogalom többszörös rétegzettségének érzékeny vizsgálata vagy éppen a couleur locale történeti problémájának középpontba állítása mind olyan szempont, amely már önmagában is jelentékennyé teszi ezt a könyvet. Annál is inkább, mert tudomásom szerint eddig még nem született ehhez hasonló, a magyar falupoétikákat komolyan végiggondoló, többféle szempontot, elméleti keretet mozgósító és szembesítő vállalkozás. Egymástól elszigetelten létező írások természetesen eddig is voltak, ám ezek inkább egy-egy szöveg vagy életmű falupoétikai mintázatának kimutatására, mintsem átfogóbb problémák feltérképezésére vállalkoztak.

Tovább

Potozky László: Égéstermék. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 168 oldal, 2999 Ft

A már említett és vitathatatlan etikai tétek mellett azonban a kötet esztétikai gyengeségeivel is szembe kell nézni. Meglehetősen nehéz nem referenciálisan olvasni az előkészítetlenül kitörő, spontán módon eszkalálódó tüntetés, majd a forradalom eseményeit. A valós névvel (RTLegyes csatorna) vagy apró változtatással (a jelenlegi magyar kormánypárt nevére könnyedén ráolvasható Szabisz) szereplő megnevezések túlságosan eltolják a szöveget egy valóságreferens értelmezés irányába, és háttérbe szorítják annak metaforikus-motivikus jelentéshálóját. Ugyancsak kidolgozatlannak, motiválatlannak éreztem az elbeszélő és Nikka párkapcsolati vívódását, ahogyan a karakterábrázolás is lehetett volna kidolgozottabb, még a sodródó, „felesleges ember”-típusú hősök esetében is.

Tovább

Korpa Tamás–Mészáros Már­ton–Por­czió Veronika (szerk.): KAF-olvasókönyv (Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről), Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017, 448 oldal, 3600 Ft

A válogatás ugyanakkor igen alapos munka eredménye, amely abból is látszik, hogy nagyon gyakran egymásra reflektáló, sőt, egymással polemizáló szövegeket találunk, amelyek nemcsak különféle olvasási stratégiákat rajzolnak meg, de jelzik a recepció rizomatikus összefonódásait is. Ilyen módon a kötet valamelyest leképezi a KAF-költészet arc- és maszkváltó játékosságát, a különféle tekintetek lehetséges összekapcsolódását. Ez a mozaikosság (és a várt-vágyott KAF-monográfia hiánya) mintha arról is szólna, hogy az egészet egyben láttatni kívánó értelmezői pozíció helyett – e költészetre nézvést legalábbis mindenképpen – termékenyebbnek bizonyul, ha különböző interpretációk lépnek egymással párbeszédbe.

Tovább

Fogarasi György: Nekromantika és kritikai elmélet. Kísértetjárás és halottidézés Gray, Wordsworth, Marx és Benjamin írásaiban. Deb­re­ceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2016. 250 oldal,2900 Ft


Fogarasi kötete értő befogadóra számít, de nem kizárólag komparatista olvasóra: a Nekromantika és kritikai elmélet szerteágazó társtudományi kapcsolódásai miatt egyszerre képes megszólítani a bölcsészettudományok széles spektrumának művelőit. Az egyes fejezetek magabiztos érveléssel vezetnek végig tárgyukon, a hazai és nemzetközi szakirodalmon alapuló, azzal párbeszédet kezdeményező narratíva radikálisan képes újrarendezni a tárgyról korábban alkotott hipotéziseinket.

Tovább
Élet és Irodalom 2021