Ezt írta naplójába Thomas Mann 1934. október 1-én. Pontosabban teljes szöveggel azt, hogy „[a] szegény, ám veszedelmes német nép minden cinikus hazugságot és hamisítást elfogad”. Két évtizeddel korábban igazi németként maga Thomas Mann is elfogadta a hazugságot. A hazugságokba azonban két évtizeddel korábban közel 20 millió és egy évtizeddel később mintegy 40–50 millió európai belehalt két „európai polgárháborúban”. Ezért fordult szembe a németség hazugságaival a kiváló író és európai humanista.

A 2020. novemberi amerikai elnökválasztás után, mint a sajtó hírül adta, vita robbant ki Franciaország és Németország között az európai katonai önvédelem, a francia elnök javasolta „európai stratégiai autonómia” kérdésében. Miről is van szó? E kérdés megválaszolását messziről kell kezdeni.

Szabadkőművességről talán már gyerekkoromban is hallottam, de erre vonatkozó első maradandó emlékem mégis a budapesti Operaház csodás 1947-es A varázsfuvola előadásához kapcsolódik, amikor a különleges Székely Mihály Sarastro szerepében az opera leghíresebb áriáját énekelte. Sarastro amolyan szimbolikus nagymester-főpap ebben a szabadkőművesség-allegóriával teli operában, melyben a jó és a gonosz harca, a tudás, bölcsesség és igazság, a hármas szám mítosza és a felvilágosodás szabadkőműves eszméi jelennek meg. Mozart maga 1784-ben lépett be a bécsi szabadkőműves páholyba, és oda tartozott az opera szövegkönyvírója, Emanuel Schikaneder is.