Casting
Húzd ki magad, nézz a szemembe, elölről. Na akkor, hogy a pipe. Mi van, tán megkukultál. Engem te ne oktass ki, hogy rossz a végszó, cseszd meg. Én írtam a szöveget. Válaszolj, te kis tilinkós fiszfasz, hogy mennyiért adod a pipéket. ...Erről van szó, ez már közelít a jóhoz. Na, kis barátom, szerencséd, hogy velem találkoztál, mert ez az egész itt az enyém. Én írtam ki a közbeszerzési pályázatot, én voltam a főkurátor, úgyhogy enyém ez a vásár, és minden portéka, amit itt látsz, engem illet. Úgyhogy add szépen oda a pipéket. ...Ne röhögjél, baszd meg. Ebben a mesében nincsen semmi vicces. Ez a valóság.
A világ legnagyobb rágcsálója
Az MZ/X névre hallgató banda a közép-európai elektropop egyik úttörője volt. Sikerét leginkább füstös hangú énekesnőjének, Eszternek köszönhette, akit rajongótábora az első pillanattól kezdve üstököscsóvaként követett. Az ezredforduló tinédzserei Eszter dalszövegein tanulták meg a választékos angol nyelvhasználatot, de mint utóbb kiderült, még az angolt második anyanyelvként bíró hallgatóság is sok esetben arra kényszerült, hogy a refrén kulcsszavát az online szinonimaszótár böngészőjébe pötyögje, ha tisztába akart kerülni vele, milyen tartalomra bólogat egy haszontalan árucikkeket forgalmazó multicég legfelső emeleti irodájában, amikor főnöke távollétét kihasználva stikában pasziánszozni vagy mahjongozni kezd.
Folyt. köv. Sanghajban
Egy megszeppent, cserbenhagyott kisfiú és egy megvilágosodott bölcs lakott könnyes tekintetében – sosem felejtem el. Úgy festett ott az asztal végében jókora orrával, mint egy nyugdíjba vonult, szomorú bohóc, aki egy keresztrejtvény megfejtésétől várja a választ visszhangtalan kérdéseire. Aztán, hogy megmentse a kedélyes hangulatot, engedélyt kért, hogy megossza velünk egyik legkedvesebb viccét. Noha sejtettük, hogy kínosan rossz vicc lesz, azért csak bátorítottuk: ne tartsa magában, halljuk!
A vicc úgy robbant, mint egy váratlanul közénk hajított kézigránát. Az az igazság, hogy piszok jó vicc volt. Fogalmam sincs, hogy szólt, mert a robbanás egyúttal ki is törölte belőlem, de az érzés máig elevenen él bennem, ahogy térdünket porolva zenésztársaimmal egymásra nézünk, és elismerő pillantásunkban fellobban egy tűz, melyet a szellem elpusztíthatatlanságának újabb bizonyítéka éltet.
Malacka
Egy ízben Gábor Örkény egyperceseiből mondott el egy csokorra valót. Malacka ujjongott örömében, tapsolt mindegyik után, majd sűrű bocsánatkérések közepette hívta fel Gábor figyelmét a pontatlanságokra, például, ha egy-egy kötőszó vagy névelő elmaradt. Így derült ki, hogy Malacka egy két lábon járó hangoskönyv, melyből többórányi Örkény, Čapek és Cortazár hívható elő. Az abszurd szövegek iránti vonzalma csak addig volt meghökkentő, amíg nem vettük szemügyre képeit, melyeket leginkább Chagall vagy Paul Klee világához lehetne hasonlítani.
No de ne gondolja senki, hogy Malacka mindig kellemes társaság volt. Kéken ragyogó tekintete időnként minden előzmény nélkül szürkére váltott, arca elkomorult. Ha ráköszöntünk, nem köszönt vissza, és egyértelmű jelét adta annak, hogy fogalma sincs, kik vagyunk. Előfordult, hogy elbújt előlünk, vagy rászólt Gáborra, ne klimpírozzon már annyit azon az istenverte zongorán. Magdit, az ötvenes éveiben járó alkoholista modellt egyenesen bolondnak nézte, hogy idegen emberek előtt meztelenkedik.
