Éjfél körül futnak be a hostelbe. Alaposan átverte őket a hiéna, aki háromszoros áron taxizta el őket a Keletiből ide, a Palotanegyedbe. Amint becsekkolom őket, máris elvonulnak a közös hálóterembe egy szatyor tonhalkonzervvel. A bor hatására én is megéhezem. A közös hűtő „vedd el bátran”-fiókjában egy furcsa csuporra bukkanok. A címkéjén ez áll: Marmite. Szagolgatom a penetráns pasztát. Sűrű, mint a kátrány, erős, kovászos szaga van. Nem okoz úrvacsorai megrendülést. Talán az ausztrál srácok hagyták itt. A rádióból a Mennyből az angyal helyett bömböl a korai Edda. Végre befutnak az utolsó, ünnepi járókelők: „Can you show me tomorrow where to find the Rudas spa, please?”