Az 1926-ban született Erhard Eppler, a német szociáldemokrácia nagy öregje és élő lelkiismerete. A Brandt, Schmidt és Wehner nevével fémjelzett gárdában ő volt a „Vordenker”, az előre gondolkodó. Bár több kormányban is dolgozott miniszterként, mindinkább a nagy elvi kérdések, a távlatok, a történelmi tendenciák érdekelték. Két évtizeden át vezette az SPD Alapkérdések Bizottságát, és ebben a minőségében igyekezett – mind a kormányzás, mind az ellenzéki munka taktikai követelményei mellett – a szociáldemokrácia baloldali értékeit képviselni. Kétszer választották meg a német evangélikusok befolyásos világi szervezete, a Deutscher Evangelischer Kirchentag elnökévé. Rég felhagyott az aktív politizálással, de továbbra is „jelen van” a német közéletben, és – csakúgy mint Helmut Schmidt – a pálya széléről most is rendszeresen be-beszól pártjának, amelyhez mindig, minden körülmények között lojális maradt.

A spanyol gazdaság veszélyes spirálba került: a növekedés leállt, idén csökken a GDP, miközben a tavaly 8,5 százalékos költségvetési deficit leszorítása érdekében keményen takarékoskodni kell – ami viszont visszafogja a növekedést. Mariano Rajoy miniszterelnöknek mostanában már azt kell bizonygatnia, hogy Spanyolország nem szorul nemzetközi mentőcsomagra, és egyedül is kimászik a slamasztikából – ám a külföld szkeptikus. Carlos Puente spanyol közgazdász, aki korábban az Európai Unió brüsszeli központjában dolgozott, és Magyarország belépésével is foglalkozott, mégis mérsékelten bizakodó.

A spanyolokat a Franco-rendszert követő bársonyos és lényegében sikeresnek nyilvánított átmenet után mostanában nem a múlt, hanem az elhúzódó gazdasági válság, az Európában példátlanul nagy, 22 százalék fölötti munkanélküliség és az egyre kilátástalanabbnak tűnő jövő foglalkoztatja. Ám ettől még időnként fel-felizzanak a ki nem beszélt történelmi konfliktusok – ezt mutatja az a példátlan jogi hajsza, amely ezekben a napokban a francoizmus, általában a diktatúrák bűneit kutató Garzon bíró ellen folyik a madridi Legfelsőbb Bíróságon. Közben a polgárháborúban vereséget szenvedett Spanyol Köztársaság szellemi és politikai örökösei továbbra is követelik a kíméletlen szembenézést a spanyol történelem tabuival, mindenekelőtt a politikai ellenfeleit mindvégig módszeresen irtó, fasiszta-náci szövetségeseivel az eszmei azonosságot büszkén vállaló francoizmussal, amely számlájára a kutatók ma 150-200 ezer polgárháború utáni kivégzést, valamint másfél millió politikai elítéltet írnak. Közéjük tartozik az erősen baloldali és „köztársaságpárti” Mirta Núñez Díaz-Balart, a madridi Complutense Egyetem társadalmi kommunikáció története tanszékének professzora, a Történelmi Emlékezet Visszaszerzésének Társasága (Asociación parala Recuperacióndela Memoria Histórica) tagja.