Spindler Zsolt

Füzi elbambult egy pillanatra. Eszébe jutott, hogy ez itt egy síközpont, más szóval síparadicsom, és hogy milyen fura, hogy még meg sem halt, de máris a paradicsomban lehet. Még ha csak síparadicsomban is. Hiába, se purgatórium, se semmi, elég jó időben a jó helyen lenni. Ez kicsit vicces volt, magában el is mosolyodott, amit az Írónő rosszalló fejcsóválással nyugtázott. Mind a hatan magyarok voltak: a Katona, aki katona volt, a feleségével, aki katonafeleség volt, az Írónő, aki írónő volt, és Füzi, aki egyedül volt, ők mind magányosan érkeztek síelni. A Szakács, aki szakács volt, és a Szobalány, aki egyetemista volt. A hegyek között megbúvó kis apartmanház – egy a több száz hasonlóból – légkábelen kapta az áramot, de a kábelt előző nap elszakította egy szerencsétlenül dőlő fenyő. Mindenkit megnyugtattak, hogy hamarosan jön szerelő, de az egy nap pont elég volt az okostelefonok lemerüléséhez. Kimenni nem volt tanácsos, az emberek kénytelenek voltak egymással beszélgetni.

Tovább
Élet és Irodalom 2021