Bartha Judit

Számos dologban különböznek egymástól ezek a regények, van azonban egy fontos közös vonásuk. A női nézőpont érvényesítésén túl, bennük a jövőként előrevetített baljóslatú világ és az ahhoz képest még távolabbiként tételezett homályos jövő, amelyből a már letűnt kor hőseinek cselekedeteit az utókor értelmezni próbálja, egyetlen hatalmas folyamként jelenik meg. A múltfeltárás eredményességét illetően Atwood meglehetősen optimista: hisz abban, hogy a kollektív emlékezet által meghamisított tények torzítatlan valójukban, igazgyöngyként emelkedhetnek ki az idő habjaiból. Saját történeteinket azért is kell újra és újra elmesélnünk, hogy nyomot hagyjunk velük. „Hogyan történt ez az egész? ‒ ezt kérdik majd a leszármazottak, ha rábukkannak a bizonyítékokra, a romokra. A romos bizonyítékokra. […] Talán azt mondják majd: Ezek a dolgok nem valódiak. Fantazmagóriák. Álmokból épültek, és most, hogy már senki sem álmodja őket, elporladnak.” (Guvat és Gazella, 312‒313.)

Tovább

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Berg Judit: Az őrzők
Berg Judit: A keresők
Eric Walters–Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

Tovább

Margaret Atwood: Az ehető nő
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Susanna Clarke: Piranesi

Tovább

Joseph O’Connor: Árnyjáték
Dacre Stoker és J. D. Barker: Dracul
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
Matt Ruff: Lovecraft földjén

Tovább

Margaret Atwood: Testamentumok
Jennie Melamed: Lányok csöndje
Rafael Pinedo: Plop
Naomi Alderman: Hatalom

Tovább
Élet és Irodalom 2022